Vicclap.hu - viccek archívum, 270 . oldal

Az anya megkéri három lányát számoljanak be a nászéjszaka után hogy milyen a férjük teljesítménye. Az első lánynál eljön az idő. Másnap az anya kap egy telefont:
- Tchibo!
Anyuka nem érti de meglátja a reklámújságban a hírdetést:Élvezet az utolsó cseppig!
Eljön az idő a másodiknál is. Ő is telefonál:
- Cardo matracok!
Anyuka nézi: Óriási élvezet king size!
A harmadik lánynál is itt az idő. Ő is telefonál:
- British arwaish!
Az anya ezt olvasta mielőtt elájult:
Minden héten hét nap, Mindkét útvonalon naponta ötször!

Hirdetés a bazárban:
"Nokia 3510 eladó dobozában, karcmentes megkímélt hölgy tulajdonostól..."

Ül a nyúlházaspár a varieté első sorában, s nagy érdeklődéssel figyelik, hogyan varázsol elő a zseniális bűvész a cilinderjéből egymás után egy csomó kisnyuszit.
Nyúlné odahajol a férjéhez:
- Nem mondom, ügyes, de én valahogy mégis jobban élvezem azt, ahogyan mi csináljuk…

"A nagypapám nemrég hunyt el. Úgy ment el, ahogy minden férfi szeretne: szex közben. Nagymamám zokogva mesélte, hogy vasárnap reggel nekiálltak a dolognak, mert nagypapának a templomtorony harangja segített ritmust tartani. Máig élne, ha nem jött volna arra a Family Frost."

A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott. Az új helyzetben N.P. úgy érezte, nincs mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába.
- Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk egyértelműen dönteni rólad - mondta a nagy kapus. Ezért újszerű megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a mennyben, sutána te magad döntesz, hová akarsz menni. Döntésed végleges, sőt az örökkévalóságra szól.
- Minek ez? A mennyet választom.
- Teheted, de csak a két próba nap után.
N.P. ezért elment a pokolba, s igen meglepődött. Ott voltak barátai és barátnői. Joviális öregúr fogadta, vicceket mesélt és camparit ivott. Meg kínált is, enni, inni bőven volt, s a felszolgáló leányok mellett más hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot eluzni N.P. homlokáról. A golfpályán is vidám volt az élet, a zene pedig vérpezsdítően hatott a klubban. Hamar vége lett a napnak, s N.P. alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban.
Másnap a mennyben járt. Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene. Jó volt - de mégis más, a korábbi életétől teljesen eltérő dolog.
A harmadik napon Szent Péter megkérdezte:
- Nos, hogyan döntöttél?
- Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a tapasztalataim szerint mégis inkább a poklot választom.
- Legyen, ahogy akarod.
N.P. tehát bevonult a pokolba. A klub helyén hatalmas szeméttelep, s barátai némi ételmaradék után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán elhelyezett üstökben főttek. Az üstök alatt a tüzet maga a főördög rakta, s N.P. azonnal egy fortyogó üstbe került.
- Hogyan? Hiszen tegnap minden más volt!
- Az volt a kampány. Most már szavaztál. - felelt az ördög.

Egy ügyvéd megnyer egy botrányos pert. A tárgyalás után eléáll egy feldúlt nő.
- Nincs az az aljas, elvetemült, mocskos gonosztevő, akinek az ügyét ne vállalná el? - kérdezi.
- Attól függ - válaszolja nyugodtan, elgondolkozva az ügyvéd. - Maga mit követett el?

Lawrence Ellison, az Oracle cég vezetője mondta el a következő beszédet a Yale Egyetem végzőseinek. Nem tudta befejezni, mert lerángatták a színpadról:

Ha előre tekintek, nem látok fényes jövőt, nem látok ezernyi kiemelkedő ipari vezetőt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemről ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsű egyeteme végzősei előtt? Megmondom.

Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemről, és maguk nem. Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemről és maguk nem. Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb ember, kibukott az egyetemről, és maguk nem. És azért mert Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott. És erősen tör felfelé.

Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el 5 évet itt azzal, hogy jó munka morált tanuljanak, kapcsolatokat fejleszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törődniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési csekküket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott.

Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. Most azokhoz szólok akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági őrök engem....."

A híres autóversenyzőt halálos baleset éri. Az özvegyet behívják a hullaházba, hogy azonosítsa a hullát. A boncmester kihúzza az első fiókot: üres, másodikat: üres, harmadikat: üres Ekkor megszólal az özvegy:
- Igen, ő az, megismerem. Sose volt benne az első háromban!

Egy vendég csodálkozva látja, hogy a kínai étteremben az evőpálcikák helyett villát adnak az étel mellé. Mikor megkérdi a pincértől, az így válaszol:
- Evőpálcikát csak külön kérésre adunk.
- De miért? Ígyl egy emberrel több kell, aki mosogatja a villákat.
- Igen, de ha mindenkinek evőpálcikát adnánk, akkor hárommal több ember kellene, aki az asztalokat takarítja...

Éjszaka a börtönben. Halk suttogás:
- Maga mióta van itt?
- Tíz éve.
- Jó itt magának?
- Nem!
- Hajlandó velem megszökni ma éjjel?
- Nem.
- Miért?
- Mert én vagyok a börtönőr...