1917-ben, Szentpétervár egyik gyárában, Lenin éppen forradalmi beszédet tart. A tömeg örjöngve ordibálja: Lennon, Lennon, Lennon!
Emberek - kiáltja Lenin - én Lenin vagyok, nem Lennon! A tömeg egyre csak azt kiabálja: Lennon, Lennon, Lennon. Leninben felmegy a pumpa: Hányszor mondjam még, hogy én nem Lennon vagyok, hanem Lenin! A tömeg tovább ordít: Lennon, Lennon, Lennon! Végül Lenin már nem bírja idegekkel: Ám legyen - Yesterday, all my troubles seem so far away...
Két barát beszélget:
- Komám, bárcsak a feleségemnek eeeeekkora nagy segge lenne!
- ???
- Merthogy most eeeeeeeeeeeeeeeeeeeekkora van.
- Mid van, ha az egyik tenyeredben 3 alma és 2 körte a másikban pedig 2 körte és 3 alma van?
- ???
- Rohadt nagy kezed.
Rómeó és Júlia
Erkélyjelenet
Szín:
Erkély Júliáék házában. Sűrű kert, nagy fák, kis bokrok, pókok, hangyák nagy számban. Júliáéban fogsor. Tücsökszó hallik. Júlia is hall.
Nagyot.
Ezért Rómeó nem is bújkál a kertben, hanem nyíltan és ittasan közelít.
Júlia sápadtan és másnaposan megjelenik az erkélyen.
Júlia:
De szép holdas ma az éj !
Hányingerem nem csekély...
Pálinkára nagyfröccsök,
Ettől mindig kidöglök.
Úgy inni, mint egy tróger
Egy nőnél ez nem jó jel,
Pedig én ma vedeltem,
Asztal alatt hevertem.
( csóválja a fejét )
Emlékszem egy alakra ,
Letepert a pamlagra.
Engem persze nem zavart,
Az nyúlt hozzám ki akart.
De úgy emlékszem ... A szemét !!!
Nem használta óvszerét !
Ha terhes leszek az dráma:
Nem járhatok kocsmába.
Rómeó előlép a bokorból. Lovát orránál fogva vezeti. Csont józan.
Rómeó:
Köszöntelek, Júlia !
Szép vagy, mint egy múmia.
Haragszom, mert ma este
Beleittál serembe.
Júlia:
Üdvözöllek, szép lovag,
Látom De luxe a lovad.
Hasonlítasz rá te is:
Szépségedre vall ez is.
Rómeó:
Onnan jöttem, hol a bor
Támogatott alkohol.
Apám meghalt egy éve:
Kiakadt a gégéje.
Bocsáss meg, hogy zavarok:
Feleséget akarok.
Vonzó tested kell nekem:
Sápadt kislány, légy nejem !
Júlia:
Merészséged imponál,
De péniszed nagy, ha áll ?
Mert ha slagnak csak fele:
Múzeumba menj vele !
Rómeó:
Büszke vagyok rá nagyon:
Kis hazámban etalon.
Pontos mását rég gyártják:
Mélyfúrásra használják.
Júlia:
Ez a méret oly remek...
Most azonnal lemegyek !
És tudod mit ? Emlékül:
Megfogom, hogy elkékül.
( Júlia lemegy. Megfogja. Elkékül. )
-- függöny --
- Kérem, csak addig vizsgáztasson, amíg a kettes megvan! - kéri a hallgató.
Már egy órája vizsgázik, amikor a tanár megszólal:
- Na, adja ide az indexét, kolléga. Megvan a kettes.
- Phűűű. De nehezen ment!
- Azt meghiszem - így a tanár - fél órája még a jelesnél voltunk.
- Pistike, mondd meg, mi történt 1802-ben!
- Akkor született Kosuth Lajos.
- Nagyon jó. És 1805-ben?
- Akkor lett hároméves.
A szőke tanárnő nézi a gyerekeket hogy hogyan szaladgálnak!
Egyszer csak meglát egy kisfiút aki nem szaladgál a többiekkel! Megkérdezi tőle:
- Hát te miért nem rohangálsz a többiekkel?
- Azért mert én vagyok a kapus...
Réges-régen a tv hőskorában, még esténként a nők olvastak fel Esti Mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura.
- Fecske anyó vagyok! - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint, ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes, és kellékes, halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót.
- ....és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
Az IBM ügyfélszolgálatát felhívta egy hölgy, valamilyen technikai problémával. A diszpécser elkérte a gép sorozatszámát, beütötte a gépébe, majd az adatbázisból kilistázta a hölgy gépének paramétereit.
- Hmm, úgy látom, Önnek egy Aptiva számítógépe van - mondta a diszpécser.
A másik oldalon rövid sikkantás hallatszott, majd egy koppanás után nagy csend.
- Halló, valami baj van? - kérdezte a diszpécser rémülten.
Hosszas csend, majd léptek hangja, és az ügyfél újra beleszólt.
- Hölgyem, csak nincs valami baj? - kérdezte az ügyfélszolgálatis.
- Á nem, csak ha tudtam volna, hogy idelát a másik oldalról, akkor a hívás előtt felöltöztem volna...
- Józsi bácsi!!!!! Nem székletből sormintát az ajtóra, hanem székletmintával a sor végére az ajtóhoz!!!!!