A matek professzorunk bement a boltba (még anno) és kért két zsömlét. Az eladónő megfogott két zsömlét és kirakta a pultra csomagolás nélkül. Ezen feldühödött a prof és kérte a panaszkönyvet. A nő rezzenéstelen arccal leakasztotta és odaadta a könyvet. A prof komótosan belelapozott, majd kitépett két üres oldalt, becsomagolta a zsömléket, és távozott.
A cigány lóval érkezik a kocsma elé kiköti az állatot, maj bemegy a borozóba. Lehajt egy pofa sört, kimegy, de a lovát nem látja sehol.
Így hát visszamegy a kocsmába és azt mondja:
- Ha nem adják vissza a lovamat úgy teszek, mint idesapám.
Hú! Erre megijednek az emberek és visszaadják a lovát.
Másnap ugyanez megtörténik, megint visszakapja a cigány a lovát.
Harmadnap megint visszahozzák neki a lovat, de megkérdezik tőle:
- Jó-jó, itt van a ló. De árulja már el, mégis mit tett az idesapja.
A cigány erre így felel:
- Gyalog ment haza.
A tanyasi asszony elhatározza, hogy kakaspörköltet csinál vacsorára. Azonban a hentesmunkát mindig a férje szokta végezni, de a férj éppen a városban van.
Így hát az asszony kimegy a baromfiudvarra, elkapja a kakast, kupánvágja és elkezdi kopasztani. Amikor már az összes tollat kitépte, a kakas magához tér, és elkezd keservesen kukorékolni. Az asszony megsajnálja, és mivel szegény kakason egy szál toll se maradt, hát gyorsan varr neki egy kis ruhát.
Délután jön haza a férj, és éktelenül röhögve nyit be a házba.
- Hát te mit röhögsz ennyire? - kérdi az asszony.
- Ilyet még nem láttam - mondja a férfi a könnyeit törölgetve. - A kakasunk az udvaron az egyik lábával tartja a tyúkot, a másikkal meg a sliccén a cippzárat próbálja lehúzni...
A feleség kérdezi férjét:
- Drágám, miért nem csinálunk gyereket?
- Mert fogságban nem szaporodok.
- Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy 15000 Ft-os illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt...
- Tessék.
- Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- Vegyeset. És, persze, háromdimenzióst.
- É'voilá!
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
- ...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
- Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
- Csak vicceltem. Itt van.
- A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
- ...Dehát...izé...elfogyott...
- Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
- Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
- Á, nem kell. Itt az olvasójegy igénylő lapja. Gratulálok.
- Hurrá, és most mi a teendő?
- Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja.
A második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren egy fiatal pilóta első bevetésére indul. Felszáll az anyahajóról, felveszi a harcot a japán vadászgépekkel. Első körben lelő hatot közülük, majd a menekülők után veti magát, és még négyet sikerül levadásznia. Mivel az üzemanyaga már fogytán van, ezért a visszatérés mellett dönt. Mintaszerűen leszáll a fedélzetre, majd kiugrik a gépből és elkiáltja magát:
- Idesüssetek, egymagam, lelőttem 10 japán gépet! Nem rossz eredmény egy újonctól, nemde?
A fedélzetről az egyik katona odaszól neki:
- Igen, szép eredmény, de egy nagy hibát mégis elkövetni, pilóta-szan...
Két jógi ül a fa alatt Bombayben, koncentrációs képességükkel hencegnek. Az egyik azt mondja:
- Bebizonyitom, hogy én vagyok a jobb. A szemközti ház 3. emeletén egy ember ki fogja nyitni az ablakot, kinéz és becsukja az ablakot.
Elkezd koncentrálni, így is történik.
- Én jobbat tudok, mondja a másik, a negyediken egy ember mindjárt kinyitja az ablakot és kidob egy tevét.
Elkezd koncentrálni, a negyediken kinyitják az ablakot, kinéz egy ember, majd becsukja az ablakot.
- Látod jógi, nem tudsz te semmit! - mondja a masik.
A jógi még egyszer megprobálja, megint csak kinéz az ember. Harmadjára is megprobálja, az ember kinyitja az ablakot, kiordít a jógiknak:
- Hagyjanak már békén, nincs is tevém!
- Persze, hogy barátok maradunk, csak ne hívj fel!
- Nem vagyok híve a válásnak; az özvegység híve vagyok.
- Minden nap tiszta fehérneműt veszek fel - péntekre már hat van rajtam.
- Először a jó hír: betegséget fogunk elnevezni magáról...
- Ma kezdődik életed hátralevő része.
- Nekem úgy tűnik, hogy az élet elég hosszú, csak nem elég széles.
- Szeretem a munkát, lenyűgöz. Képes vagyok órákig ülni és nézni.
- Ha dolgozni támad kedvem, csendben leülök a sarokba és megvárom, amíg elmúlik a roham.
- Az agy az a szerv, amivel úgy gondoljuk, hogy gondolkodunk.
- Néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt.
- Az értelmiség előtt két út áll: egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan...
- Már csak hányni jár belém a lélek.
- Mi a különbség a teológus és a geológus között?
- ???
- Ég és Föld.
Igazából nem is értem, miért írta rá a dolgozatra a tanár, hogy 6 p. Egész röpdolgozatban ez az egyetlen egy kérdés van. 6 pont a 100%. Ebből hamar ki lehet számítani, hogy ha hibátlanul le tudod írni a kislapos dolgozatra 5 perc alatt, a 15 percen át jegyzetelt másfél oldalt, akkor van esélyed az ötösre.
Négyest (4,5-5,5 pont) csak azok kapnak, akik teljesítik a lehetetlent, s nagyjából a lényeget hangyányi betűkkel leírják. Figyelembe véve az időt, és a leírt szavak számát, ez tényleg embert próbáló. Ezenfelül, az írónak remek képességekkel kell rendelkeznie fogalmazás terén, mert a 1,5 oldalt mindössze negyed oldalra foglalja össze. Stréberek, és kedvencek előnyben.
Hármasra esélyes az, aki 3,5-4,5 pontot ér el. Ez körübelül annyit tesz, leírja azt, amit elvileg a tanár maximálisan elvárhatna. Azaz a vázlatpontok, és a társadalmi rétegek különbségeit. Ezt a szintet már elérheti minden halandó, aki legalább 1 órát szánt a töri tanulására, valamint nem visszamaradt értelmileg (ez nem mondható el mindenkiről).
Ezek után maradt a kettes osztályzat (2,5-3,5 pont), ami ugyebár nem egyes, de lényegtelen, mert otthon ugyanúgy nem örülnek neki. Nem mondhatod hogy te nem vagy hülye, meg tanultál rá, átnézted óra előtt, csak a tanár szadista, szüleid egyszerűen nem hiszik el. Szerintük, teneked mániád, az hogy nem tanulsz, és még 5 percet sem szánsz a törire. Az egyes osztályzatot kapja mindenki, akinek átlagos képességei vannak, nem tölti egész ifjúkorát könyv előtt ülve, és néha próbál nem foglalkozni még az iskola gondolatával sem. Rövidebben: él. Amúgy meg kell említsem még kiegészítés gyanánt, Az elért pontokat a tanár mindig kerekíti. És ugye, mint minden rendes, és értelmes becsületes tanár az általánosan elfogadott (osztályozásnál alkalmatos) kerekítési elveket vallja, azaz egész hat tizedig lefelé, hét tized után felfelé kerekít.
A dolgozat beszedése után mindenki megtippeli elért érdemjegyét teljesítménye alapján, majd ezt leszámítja egy jeggyel rosszabbra, az esetleges észre nem vett hibák miatt (fő a pesszimizmus), majd még eggyel rosszabbra, mert a tanár úgyis talál valami olyan hibát, ami az órán elhangzottak alapján még jó volt (ha pikkel rád, akkor ez -2 jegy). Ezekután már nem jár messze az igaságtól egyik embertársam sem, amennyiben még egy jeggyel levonna, megkapná a végleges jegyét. Nem baj, majd legközelebb beleszakadok, akkor is megírom ötösre.
Azért a tanárnak is vannak rendes pillanatai. Itt van például, az, hogy nem 5 perc után, hanem 6 perc 14 másodperc után szedette be a dolgozatokat. Ha ehhez hozzáadjuk azt a 10 másodpercet, amíg a dolgozatot beszedő tanuló elér hozzád, akkor már majdnem 30 %-kal volt kedvesebb, mint azt a követelmény előírja. Egyébként is, járhattunk volna rosszabbul is. A másik osztálynak egy kész rémálom a tanárja.