Vicclap.hu - viccek archívum, 95 . oldal

Minden év február 23-án (a Vörös Hadsereg napján) Stirlitz harmonikával járta Berlin utcáit és tereit, közben kozák dalokat énekelt. Nem is sejtette, hogy ezekben a napokban milyen közel állt a lebukáshoz.

Stirlitz berúgta az ajtót, majd lábujjhegyen odaosont az újságot olvasó Müllerhez.

Két öreg beszélget. Mondja az első:
- Öregem, én úgy irigylem a nőket! Míg mi a kor előrehaladtával egyre több nyavalyával küszködünk, ők egyre egészségesebbek!
A másik tamáskodva közbevág:
- Álljunk csak meg! Ezt miből gondolod?
- Vegyük mondjuk a feleségemet. Régebben majdnem minden éjszaka borzalmas fejfájása volt, mostanában meg kutya baja...

Bemegy a vásárló a benzinkút shopjába és vesz egy doboz cigarettát. Kifizeti, majd egyből előhúz egy szálat és rágyújt. Az eladó figyelmezteti:
- Elnézést uram, itt nem gyújthat rá!
- Miért, Önök adták el nekem a cigarettát!
- Ez igaz, de árulunk például óvszert is!

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?

Két főiskolás megy az utcán, amikor egy koldus lép oda hozzájuk, alamizsnát kérve. Az egyik diák tudomást sem vesz róla, amásik viszont ad neki egy kis pénzt.
- Megőrültél? - kérdezi később társától a fukarabb - Úgyis elissza az egészet!
- Miért, mi nem? - jegyzi meg a jószívű.

- Miért tart a szőke egy üres tejesdobozt a hűtőben?
- Mert néha feketén issza a kávét.

- Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitűnően autót vezetni? - kérdezte Müller.
- A Vörös Hadseregben - válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.

Stirlitz lakása előtt öt fekete autó állt meg. Gestapósok szálltak ki belőle, és becsengettek.
- Kit keresnek? - kérdezi egy hang az ajtó mögül.
- Stirlitzet.
- Nem vagyok itthon.
A gestapósok durván elkáromkodták magukat, és elmentek. Immár két hete, hogy Stirlitz ily módon az orránál fogva vezette a Gestapót.

A főnök felvesz egy új titkárnőt. Mivel a hölgy nagyon csinos, nyomban megkörnyékezi, érzelmei nem is maradnak viszonzatlanok. Pár nap múlva azt veszi észre, hogy az új titkárnő elkezd későn bejárni, naphosszat a barátnőjével beszél telefonon. A főnök behívja az irodájába, hogy egy kicsit a lelkére beszéljen:
- Azt szeretném megkérdezni, hogy bár gyengéd szálak is összefűznek bennünket, de mégis ki mondta neked, hogy ilyen lazán veheted a munkát? - kérdezi a főnök.
- Az ügyvédem! - feleli a titkárnő.