Egy fiatalasszony mutatja az új nyakláncát a barátnőjének, amin egy kinyitható szív medál lóg.
- Hű, de szép! - csodálja a barátnő. - És tartasz benne valami emléket?
- Igen, a férjem hajszálát.
- De hiszen a férjed még él!
- Igen, de a haja már csak emlék.
A mai nap egy szomorú nap az életemben. Ma 5 éve, hogy elveszítettem a feleségemet.
Sose felejtem el azt a pókerpartit.
Hajnal 6-kor támolyog haza egy férfi részegen, az arcán rúzsfoltok. A felesége rátámad:
- Feltételezem, hogy jó okod van rá, hogy ilyenkor jössz haza!
- Igen. - csuklik egyet az ember - A reggeli.
Feleség a férjéhez:
- Drágám, biztos nagyon éhes vagy. Mit szólnál egy ínycsiklandozó marhaszelethez, isteni fűszeres burgonyával, utána pedig egy finom somlói galuskához desszertnek?
- Nem kösz, túl fáradt vagyok. Inkább együnk itthon.
A fiú hevesen udvarol a lánynak:
- Zsuzsi, ha hozzám jössz feleségül, nekem van annyi pénzem, hogy mindent megadok neked, amit csak kívánsz, egész életedben.
- Drága Zoli, én még nem akarom lekötni magam. És egyébként is: a szerelmet nem veheted meg pénzért. De ha az árban megegyezünk, talán bérelhetsz tőlem valamennyit egy időre.
Egy társaságban a párok a jó házasság titkáról beszélgetnek. Azt mondja az egyik férfi:
- Nekünk sosem volt semmilyen problémánk a feleségemmel. Ő kommunikáció szakon végzett, én meg a színművészetin. Ő mindig is jól tudott kommunikálni, én meg eljátszottam, hogy odafigyelek.
Egy tanulatlan kőműves szorgalmas munkával nagy vagyonra tett szert és elvitte a feleségét egy világ körüli hajóútra. Egyszer épp a fedélzeten gyönyörködtek a hullámzó tengerben, amikor a férfi kihajolt a korláton, véletlenül kizuhant, és mire kimentették volna, vízbe fulladt. A feleség, miután hazautazott, eltemette a férjét, egyik vasárnap, a mise után, a templomban fogadta a részvétnyilvánításokat. Odalépett hozzá egy ismerőse:
- Fogadja együttérzésemet. Legalább hagyott magára valamit szegény elhunyt férje?
- Igen, nem panaszkodhatok. - felelte az özvegy. - Szerencsére nagy vagyont hagyott rám.
- Ez szép dolog egy olyan embertől, aki se írni, se olvasni nem tudott.
- Igen. Ráadásul még úszni se.
A kórházban az egyik férfibeteg nagyon nehezen tud felkelni az ágyból reggel, ezért a nővér segít neki. Felnéz a férfi és sóhajt egyet:
- Nahát, hogy magácska milyen csinos! Nem jönne hozzám feleségül?
- Eszem ágában sincs! - feleli viccelődve az ápolónő.
- Talán jobb is, mert nem bírnám ezt a tortúrát minden reggel.
- A feleségemnek köszönhetem, hogy vallásos lettem.
- Hogy-hogy?
- Mielőtt őt elvettem, nem hittem a Pokolban.
- Mióta a férjem zongorázik, őszintén irigylem Beethovent.
- Miért?
- Mert süket volt.