




A legtöbb párbeszéd valójában monológ, tanú jelenlétében előadva.
- Margaret Millar
A feleségemmel a házasságunkban csak szex, szex és szex volt.
Igen, háromszor a 25 év alatt.
Házaspár tévézik. A férj ide-oda kapcsolgat egy erotikus film és a meccs között. A felesége egy idő után kifakad:
- Hagyd már ezt abba! Nézd inkább a szexfilmet, focizni már úgyis tudsz!
Egy cimborám foglalkozik postagalambokkal. Az edzésük úgy néz ki, hogy a galambokat hátul szépen összekötött szárnyakkal bepakolják a Zsiguliba, s két-háromszáz kilóméterre eleresztik őket. Hazafelé bevágnak egy csülkös bablevest, otthon kiülnek a teraszra egy sörrel, s az elsők már lassan meg is érkeznek.
Most is így történt minden (bableves, sör, első postagalambok), hanem "Dezsőke" az egyik madár csak nem jött. Másnap se. Harmadnap se. Gondolták, szegénykét megette valami sólyom, kánya, hát le is mondtak róla.
Teltek-múltak a hetek, mikor is látja ám a cimbora, hogy az udvarban
Dezsőke jön haza. Gyalog. Merthogy a szárnyai hátul szépen össze voltak kötözve. Gondolom, Dezsőkének elég ideges feje volt.
Az emberek azt hiszik, hogy zseninek lenni nagyszerű. Eszükbe sem jut, hogy a zseninek milyen nehéz elviselni azt a sok idiótát maga körül.