




Arisztid meg akarja látogatni a barátját, Taszilót, de a bejárati ajtón ki van téve egy tábla:
"Ne zavarjanak, nőzök!"
Másnap Arisztid kérdezi a barátjától, hogy hogy jutott eszébe ilyen táblát kitenni. Azt feleli Tasziló:
- Lakik a szomszédomban egy idős asszony. A múltkor át akartam menni hozzá, hát látom, hogy kiírta az ajtóra: "Ne zavarjanak, hímzek!" Hát, gondoltam, én is írhatok ilyet.
Legközelebb Tasziló akarta felkeresni Arisztidet. Odaér a háza elé, látja, hogy ott is ki van akasztva egy tábla:
"Ne zavarjanak, kézimunkázom!"
- Jean, menjen ki az utcára, és kérje el a sarki rendőrtől a bilincsét!
- Miért, uram?
- Elkezdtem egy könyvet olvasni, és lebilincselő élményre vágyom.
Miért élünk, ha nem azért, hogy együtt sportoljunk a szomszédunkkal, és kinevessük, amikor legyőzzük?
- Jane Austen
- Jean, vegyen elő két ruhaakasztót a szekrényből, kirándulni megyünk!
- Minek ahhoz akasztó, uram?
- Fogassal akarok felmenni a Szabadság-hegyre.
- Jean, miért csak a bal papucsomat készítette ki az ágyam elé?
- Mert mostanában mindig bal lábbal kel fel, uram.