




A kisvárosi bankfiók igazgatója hajnali kettőkor váratlanul hazaérkezik egy többnapos konferenciáról. Hogy ne ébressze fel a feleségét, nem gyújt villanyt, hanem töksötétben beóvakodik a hálószobába, csendben levetkőzik és lerakja a ruháit egy székre. Éppen be akarna bújni az ágyba, amikor megszólal a felesége:
- Drágám, iszonyú fejgörcsöm van, hoznál nekem innen a szomszéd patikából valami fájdalomcsillapítót? Csak arra kérlek, ne gyújtsd fel a lámpát, mert a fénytől még jobban hasogat...
Az igazgató csendben visszaöltözik a sötétben, és becsenget az utca másik oldalán lévő patikába.
- Elnézést, hogy felkeltettem, - mondja a patikusnak - de valami gyorsan ható fejfájáscsillapító kellene a nejemnek.
- Máris hozom, -.feleli a patikus - de nem haragszik, ha megkérdezem, hogy miért hagyta ott a bankot?
- Dehogyis, miből gondolja, hogy otthagytam a bankot?
- A tűzoltóegyenruhából...
A CNN a háború egyik résztvevője. Volt egy álmom arról, hogy Ted Turnert megválasztották elnöknek, és visszautasította, mert nem akart lemondani a hatalomról.
- Arthur C. Clark
A Chicago-i Közlekedési Hatóság bejelentette, hogy az L-Train vonalán új, csendesebb utazást biztosító kocsikat helyeznek üzembe. Ez azt jelenti, hogy a város összes lakója közül csak azok nem hallják majd az L-Train zaját, akik benne ülnek.
- Conan O'Brien
Két öreg, Bill és Joe minden délután összejöttek az egyik parkban és kártyáztak. Így ment ez napról napra, hétről hétre. Egy délután azonban Bill nem jelent meg a szokott időpontban. Joe nem aggódott, gondolta, barátja biztos megfázott egy kicsit, és kihagy egy napot a kártyázásból. De Bill nem jött másnap, és az azt követő napon sem. Joe, mivel nem tudta, hogy cimborája hol lakik, csak kitartóan várta őt minden délután a parkban. Eltelt egy hónap, Joe már lemondott róla, hogy viszontláthatja még a barátját. Egyik délután azonban épp a parkon ment keresztül, amikor szembe jött vele az öreg Joe.
- Cimborám! Azt hittem, már meghaltál! Hát mesélj, hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte tőle Joe.
- Ne is kérdezd... - felelte ő. - Börtönben ültem.
- Börtönben? Hogy-hogy?
- Ismered azt a kis pincérnőt ott a sarki kávézóban, ahová be szoktam menni?
- Igen.
- Nos, hát feljelentett, hogy megerőszakoltam. Én meg így 89 éves fejjel olyan büszke voltam magamra, hogy a bíróságon elismertem a bűnösségemet.
- És elítéltek?
- El, 30 napot kaptam hamis tanúzásért.
Móricka hazamegy az iskolából, és újságolja az anyjának:
- Anya, képzeld, a tanító néni ma megkérdezte tőlem, hogy van-e húgom vagy öcsém, aki ide fog járni az iskolába.
- Nahát, milyen figyelmes a tanító néni, hogy így érdeklődik a családunk iránt! És mondtad neki, hogy egyetlen gyerek vagy?
- Igen.
- És mit felelt?
- Azt, hogy "Hál' Istennek!".