Vicclap.hu - viccek archívum, 1530 . oldal

A színházigazgatóhoz bekopog egy ismerőse:
- Igazgató úr, azért jöttem önhöz, mert a feleségem színésznő szeretne lenni.
- Na és, van-e már gyakorlata?
- Hogyne lenne! Otthon naponta rendez jeleneteket.

Pistike nézelődik az apukájával a játékboltban. A kisfiú felkiált:
- Apu, vedd meg nekem azt a zsinórt!
- Miféle zsinórt?
- Azt, amelyiknek egyik végén egy távirányító van, másik végén pedig egy autó.

Egy férfi lihegve rohan be a pályaudvarra, és mérgesen néz a távolodó vonat után.
- Ne mérgelődjön, uram! - mondja a vasutas - Maga nem lekéste a vonatot, hanem idejében kijött a következőhöz.

- Na, kislányom, mit tanultál ma az iskolában?
- Azt, hogy hogy lehet beszélni anélkül, hogy mozogna a szám.

Egy színész egy órán át sorolja a sikeres alakításait egyik kollégájának. Egyszer csak észbe kap, és hozzáteszi:
- Na, most már elég, mindig csak én beszélek. Mondj te is valamit! Hogy tetszett a legutóbbi előadásom?

- Szomszéd, nézze már, ég a háza!
- Sebaj, van elég faanyag a padláson, majd építek másikat!

Szőke nő ül a barátja mellett a kocsiban. Egyre több bogár tapad a szélvédőre út közben. Megszólal a lány:
- Iszonyú hangos, ahogy ezek a bogarak az üveghez koppannak!
- Igen, szívem, 160 kilométeres sebességnél ez már csak így van. - feleli a férfi.
- Ne mondd már, hisz a rovarok nem is tudnak olyan gyorsan repülni!

Rendőr:
- Mondja, uram, miért nem állt meg a piros lámpánál?
Sofőr:
- Mert akkor azonnal utolért volna.

Egy férfi sétálgat az utcán a feleségével, amikor hozzálép egy fiatal nő:
- Béla, a múlt héten amikor nálam aludtál, ott hagytad a fehérneműdet a hálószobámban!
A férfi kétségbeesetten néz a feleségére:
- Ne hallgass rá drágám, hazudik, még sosem találkoztam vele! Biztos őrült, tudod, hogy sosem tennék ilyet!
Mire az asszony fenyegetően:
- Igen?! És akkor honnan tudja a nevedet?
- De hiszen minden alsógatyámba belehímezted a nevem!

Nektek is ez a levél volt hétfőn a csizmátokba berakva?
Hát már a Mikulás sem a régi....


Kedves Gyerekek!

Az idén nem látogatlak meg benneteket, nem mászom be a kéményen keresztül, nem bújkálok, hogy nehogy észrevegyetek amikor a mocskos és büdös csizmátokba belerejtem azokat a finom és drága csokikat, nem kérdezem meg, hogy jók voltatok-e, meg hogy mi a kedvenc versetek (kis köcsögök nem is tudjátok, hogy mi az a vers), nem próbálok a hitelesség kedvéért olyan sztorikkal előhozakodni amiket harapófogóval szedtem ki a szüleitekből, nem, nem és nem; öreg vagyok már bohócnak. Ne hebegjetek habogjatok, hogy kikeféltétek a csizmátokat, meg, hogy milyen qrvára vártatok, meg hogy egyáltalán nem direkt löktétek le azt az idős nénit a troliról. Nem érdekel az egész, tetű kis mászóka-rongálók, tele van a tököm azzal, hogy egy évig rám se csörögtök, ma, december 6-án pedig mind ott követelőztök a cipős szekrénynél. Hát kapjátok be... Mindegyik kérjen az anyjától egy százast és vegyen magának csokit a sarki éjjel-nappaliban. Egyébként a minap valaki azt mondta nekem, hogy '99-ben nem divat a piros és igazság szerint egyáltalán nem szexis a szakáll és a nagy has. Hát jó, legyen.
Elmentem egy fitnesszklubba és a kezdeti problémák után (beszorult a bojtoscsizmám a szobabiciklibe és ráborultam a futógépre...) leadtam pár kilót, egész jó lett a közérzetem, leszámítva azt, hogy kiújult a müzlialergiám..
Elmentem pár új cuccot venni és a régi piros szettet elégettem. Szóval most frissen vagyok borotválva, szürke öltöny, fehér ing és nyakkendő van rajtam, autóval járok, eladtam a rénszarvasszánt. Rám se ismernétek. Pedig én vagyok a Mikulás....