




Utálom a terrorizmust. Nosztalgiával gondolok azokra az időkre, mikor valahol megláttam egy felügyelet nélkül hagyott táskát, és nyugodtan arra gondolhattam: "Na, ezt most lenyúlom!"
A múltkor egy szupermarket parkolójában hagytam az autómat. Mikor végeztem a vásárlással, látom, hogy a kocsim bal hátsó fényszóróját valaki összetörte és a lökhárító is be van horpadva. Egy cédulát találtam a szélvédőn:
"Bevallom, véletlenül nekitolattam a kocsijának. Az esetet sokan látták. Ők most mind azt hiszik, hogy a nevemet és a címemet írom erre a cédulára. Tévednek."
Nem tudok elképzelni annál rosszabbat, mint amikor egy átdorbézolt éjszaka után egy idegen mellett ébred az ember, nem emlékszik a nevére, és arra sem, hogy ismerkedtek meg, és hogy miben halt meg az illető.
Nem értem, mi történik manapság a világban. Az iskolás lányok úgy öltöznek, mint a k...vák, az utcalányok meg úgy néznek ki, mintha iskolás lánykák lennének.
Most mit vigyek magammal, pénzt vagy cukorkát?
Ha Isten nem akarta volna, hogy állatokat együnk, akkor nem teremtette volna őket jóízűre.
A skót bemegy a könyvesboltba és így szól:
- Azt a nagylexikont kérném.
Erre az árus:
- Milyen kiadás?
A skót arca megremeg.
- Milyen igaza van! - szólal meg és elrakja a tárcáját.
Eddig sárga öves voltam. De megláttam az ellenfelemet, s egy pillanat alatt barna öves lettem.
Ahányszor vendégek jönnek hozzánk, látva az előszobában lévő macskaalmot, mindig azt kérdezik:
"Tényleg van macskátok?"
Nagyon megelégeltem a dolgot, és amikor legutóbb a feleségem kollégái jöttek látogatóba, a szokásos kérdésre azt válaszoltam:
- Nincs macskánk, ezt csak a vendégeink számára tartjuk.
A feleségem azt mondta, hogy nem hagyok neki elég teret, hogy levegőhöz jusson.
Akármit is mond, nem fogom megnagyobbítani a konyhát!