




Kocsmában két kuncsaft beszélget. Azt mondja az egyik:
- Tegnap misén voltam. A templom bejáratánál hallgatom a prédikációt, egyszer csak a mellettem ülő öregasszony előhúz egy cigarettat, rágyújt és vígan pöfékel. A frászt is, képzeld el, úgy fölháborodtam ezen, hogy majdnem kiesett a sörösüveg a kezemből.
- Mit vesznek legtöbbet a nagybecskereki piacon?
- ???
- Levegőt.
Idős bácsi az orvosnál:
- Doktor úr,azt hiszem székrekedésem van!
- Igen? Mennyire, bácsika?
- Hát...Először van a nagy karácsonyi készülődés...Aztán a szilveszteri durranások...És csak aztán a húsvéti tojás...
A tanító néni kérdezi a gyerekeket a az iskolában a vallásról.
- Pistike, mit gondolsz, Noé sokat pecázott mikor a bárkán voltak?
- Nem hiszem - mondja Pistike - mennyit lehet pecázni két kukaccal?!
A megerőltető üzleti évet az előző évekhez hasonlóan idén is közös karácsonyi mulatsággal szeretnénk befejezni. Mivel tavaly néhány igen sajnálatos közjátékra került sor, szeretném a menedzsment figyelmét néhány "játékszabályra" felhívni, hogy a meghitt ünnepet megfelelő keretek között tarthassuk meg.
1.) Amennyiben lehetséges, a dolgozók saját lábukon érjék el a kijelölt szórakozóhelyet, azaz céges karácsonyunk színhelyét, ne pedig erősen illuminált állapotban hozzák be őket józanabb kollégáik. Kérem,
tekintsenek el egy esetleges - kora reggeli óráktól kezdő - előünnepléstől.
2.) Nem vesszük jó néven, ha a dolgozó (k) székét (széküket) közvetlenül a hidegtálas büféasztalok elé helyezik. Szedés után valamennyien fáradjunk tányérunkkal vissza a kijelölt helyünkre!
Sajnálattal kell megállapítsuk, hogy a "Különben a Kovács fölzabálja előlem az összes libamája!t" indoklást sem áll módunkban elfogadni.
3.) Pálinkát, bort, pezsgőt még késői időpontban se igyunk közvetlenül az üvegből. Pláne akkor nem, ha az elfogyasztott finomságok darabkái még ott virítanak arcunkon, esetleg még éppen szánkban morzsoljuk őket. Az "alkohol fertőtlenít" megjegyzés bizony nem csökkenti valamennyi dolgozó fenntartását azokkal a palackokkal szemben, amelyekbe más dolgozók beleittak, és amelyekben kedélyesen úszkálnak az ételmaradékok.
4.) Meg szeretnénk kérni azt az illetőt, aki tavaly a forralt bort csipkebogyótea + ólommentes benzin keverékre cserélte, hogy az idén mellőzze ezt a tréfát. Bizonyára még emlékszünk mindannyian, hogy mi történt Szilvásy kollégánkkal, amikor a harmadik pohár után felkereste a dohányzásra kijelölt helyet...
5.) Ha netalán valakit a számos ízletes étel és ital élvezete után rosszullét gyötörné, úgy nagyon kérjük, keresse fel az erre a célra kijelölt helyiséget. A főnök tavaly nem igazán volt elragadtatva aktatáskája váratlanul előbuggyanó tartalmától.
6.) Amikor karácsonyi dalokat énekelünk, az eredeti szövegekre szorítkozzunk. Néhány friss tanoncunk még nem nagykorú, így feltehetően zavarba hozhatók bizonyos szövegrészletekkel.
Itt szeretnénk megemlíteni, hogy a férfi kollégák közül néhányan még nem jelentkeztek az apaság megállapításához nélkülözhetetlen vérvizsgálatra. Jelenleg GYES-en lévő kolléganőnk, Nagy. K. Béláné ugyanis határozott összefüggést vél felfedezni a tavalyi céges karácsony és az idén szeptemberben született Klára lánya fogantatása között.
Ha valamennyien tartjuk magunkat említett viselkedési normákhoz, akkor az idei karácsonyi bulinak is nagy-nagy sikere lesz!
Üdvözlettel Vezetőség
- Képzeld anyu, ma én feleltem a legjobban!
- És mit mondtál?
- Hogy a feketerigónak három lába van!
- De a feketerigónak csak két lába van...
- Nem számít, akkor is én jártam közelebb az igazsághoz. A többiek négyre tippeltek!
A feleség a férjhez:
- Alberto, mit keresel?
- Mariann, hol van az üveg?
- Alberto, hiszen megittuk apád temetésén.
- Ja? Én meg csak törtem a fejem, hova is tűnt az öreg.
Az iskolában a tanár megkérdezi:
- Gyerekek, mi az, ami legjobban izgatja az embert?
Az első padból Petrov, a legjobb tanuló így válaszol:
- Semmi sem tudja úgy felizgatni az embert, mint egy meztelen női test.
- Petrov, menj ki a teremből és apád nélkül ne merj iskolába jönni! - mondja megütközve a tanár.
A következő nap a tanár bemegy az osztályterembe és látja, hogy Petrov az apja nélkül a leghátsó sorban ül.
- Petrov! Miért nem ülsz a helyeden, és hol van az apád?
- Apám azt mondta, hogy ha a tanár urat nem izgatja fel egy női test, akkor a tanár úr buzi, és jobb, ha minél távolabb ülök Öntől.
Vovocska megkérdezte anyukáját:
- Anyu, hogyan jöttem a világra?
A gyepesagyú anyja ezt válaszolta:
- Nos, kisfiam, apáddal elővettünk egy poharat, ő beleköpött, majd én is, és azt követően a poharat a napra tettük, majd egy bizonyos idő után megszülettél.
A következő nap Vovocska bement az iskolába, meglátta az osztálytársnőjét, Tányát, és megkérte:
- Tánya, köpjél bele ebbe a pohárba.
- Ugyan minek?
- Kérlek, tedd meg!
Tánya megtette, majd Vovocska is. Hazavitte a poharat, odaállította az ablakba, és szorgosan figyelte. Éjszaka a pohárba belemászott egy cserebogár. Vovocska reggel odafutott az anyjához és sírva kérlelte:
- Anyu, fojtsd meg az unokádat! Én nem tudok kezet emelni a fiamra.
A biológia órán a tanárnő megkérdezi a gyerekeket:
- Gyerekek! Meg tudjátok mondani, hogy a lepényhal miért olyan lapos?
- Azért, mert a cethallal aludt - vágja rá Vovocska.
- Vovocska, mars ki a teremből!
A tanárnő folytatja:
- Nos, azt tudjátok, miért olyan dülledtek a rák szemei?
Kinyílik az ajtó, és Vovocska kommentál:
- Azért, mert ő mindent látott!