Vicclap.hu - viccek archívum, 970 . oldal

Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik és kimegy sétálni a Vörös térre. Világítás nincs, így az éjszakában csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontvázpolgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Katalin cárnő.
- Hú, milyen szerencsém van! Találkozhattam a nagy államalapítóval! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka megint csak forgolódik az ágyában, így ismét sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Kutuzov tábornok. – jön a válasz.
- Hú, mekkora szerencsém van megint! Találkozhattam a nagy Napóleon verő hadvezérrel! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka ismét csak forgolódik az ágyában, így új sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Csontváz az apád valaga! Vasgyári munkás vagyok és most jövök az éjszakai műszakból!

- Most már elég! - szól a háta mögé az egyik utas. -Hagyja abba a tolakodást!
- Elnézést - hangzik a válasz, - nem tolakszom, csak időnként levegőt veszek!

Rendőr éjszakai járőrözést végez, amikor látja, hogy egy erősen tántorgó férfi odatámolyog egy villanyoszlophoz, előveszi a szerszámát, és elkezd pisilni. Odamegy az elkövetőhöz, és megszólítja:
- Hát, maga mit csinál itt? Nem tudja, hogy ez a környezetszennyezés és közszemérem sértés szabálysértés is egyben? Azonnal tegye el a micsodáját és kövessen.
A részeg visszagyömöszöli a műszert, és követi a rendőrt. Elöl megy a rendőr, egyszer csak kuncogást hall maga mögött. Megfordul, látja, hogy az őrizetes szélesen vigyorog.
- Hát maga meg minek örül ennyire?
- Netán azt hiszi a biztos úr, hogy most nem pösölök?

- Mit mond a kígyó mikor dől a fa?
- Dől a fa sssssssssssssz!

A kocsmából hazafelé boros hangulató katolikus, református és zsidó ivótárs latolgatják miként tudnák megtalálni azt a formát, hogyan adózzanak az Úrnak.
- Rajzoljunk egy kört, feldobjuk a pénzt, ami a körön belül esik, az a Jóistené, ami kívülre, az a miénk -mondja a katolikus.
- Nem addig. Feldobjuk a pénzt, ami a körön kivül esik, az az Úré, ami belülre kerül, az itt marad - így a református.
- Ne úgy csináljuk! - mondja a zsidó. -Feldobjuk a pénzt, aztán amennyit az Úr majd elvesz belőle, az az öve, a többi a miénk...

- Francia állampolgár volt, később generális, majd császár. Kiről van szó?- kérdezi a professzor.
- Nem tudom - mondja megszeppenve az egyetemista.
- Bonaparte Napoleon!
Az egyetemista feláll, s elindul az ajtó felé.
- Hová megy? - kérdezi erélyesen a professzor.
- Elnézést, de azt hittem, hogy a következőt hívta...

- Jean, tegyen chilipaprikát a kávémba!
- Miért uram?
- Mert erős kávét szeretnék inni.

- Te Pista! Hát képzeld, meghalt a Jóska.
- Na és hogyan?
- Hát a vonat levágta az ujját.
- És abba halt bele?
- Hülye, fikázott!

- Miért alszanak a csövesek a hipermarket tetején?
- Mert aki Corán kel, aranyat lel.

Szeretlek, mert drága vagy nekem, szeretlek, mert nem kell sokáig fűznöm, hogy járjál velem. Szeretem nyelved és élvezettel hatolok beléd. Ó és milyen jól érzem magam benned…
Te vagy a kedvenc cipőm!