




Az elmúlt hetekben az adakozás nagyon lecsökkent a kisvárosi templomban. A vasárnapi misén miközben a perselyt körbe viszik az adományokért a pap a következő bejelentést teszi:
"Tisztelt hitközség, nem örülök, hogy ilyen eszközökhöz kell folyamodnom, de tudomásomra jutott, hogy egy férjnek a jelenlevők közül viszonya van egy asszonnyal aki szintén jelen van.
Amennyiben nem lesz legalább 5 dollár a perselyben a mise végéig - felfedem a nevét.
A későbbiek folyamán megszámolja a pénzt és talál 20 öt dolláros bankjegyet és egy két
dolláros bankjegyet egy kis cédulához csatolva a következő megjegyzéssel:
"Könyörgöm tartsd meg a békét, - a hiányzó három dollárt megadom még naplemente előtt."
Adakozó nő mondja a vak koldusnak:
- Hiszen maga a múlt héten süketnéma volt.
- Láthatja, hogy sújt egyik csapás a másik után.
- Bocsánat, kisasszony, az az érzésem, hogy már láttam magát valahol!
- Nincs kizárva, én elég gyakran vagyok valahol.
- Mivel minden pénzügylet rontja a barátságot, nálam elv, hogy nem adok kölcsön barátoknak.
- Ez esetben nekem nyugodtan adhatsz, elvégre sosem voltunk barátok.
Egy autó megáll egy szép nő mellett, a vezető igen magabiztos fiatalember, fölényesen kiszól a kocsiból:
- Csinike, nem szállna be?
- Északi irányba megy?
- Igen.
- Akkor üdvözlöm az eszkimókat.
- Adj kölcsön 500 forintot Tibor!
- Mikor adod vissza?
- Rongyos 500 forintért még jósoljak is?
- Ez így nem mehet tovább, kollegina! - korholja fiatal beosztottját a főkökasszony. - Magát minden nap másik férfi várja a kapu előtt. Értesültem róla, hogy kétes hírű szórakozóhelyekre jár, hajnalig mulat, aztán a munkahelyére úgy esik be, mint egy hulla!
- De főnöknő, maga is volt fiatal...
- Voltam! Csakhogy nem mindennap!