Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 390 . oldal

Kezdő 'színésznők' egymás között:
- Hogy ment a próbafelvételed?
- Képzeld, egész nap meztelenül kellett lovagolnom a kamerák előtt.
- És megfeleltél? Felvesznek?
- Engem nem alkalmaznak, de a lovat megvették.

- Olyan csúnya vagy, hogy amikor a fényképedet rátették a tejesdobozokra, a gyerekek rászoktak a sörre!

- Teknősbékaleves van? - kérdezi a vendég a pincértől.
- Uram, ön evett már ilyen levest?
- Még nem, de már nagyon szeretnék.
- Akkor van.

Nagypapának a 85-ik születésnapjára a nagyon nagy család ősszejön és ünneplik az öreget. Esznek, isznak, mulatoznak, dalolnak, majd egyszer csak az öregnek elkezdenek a könnyei csorogni. Mellette ül a legkedvesebb menye, aki megkérdezi az öreget:
- De drága Papa, miért sír, nem látja, hogy mennyire szereti itt mindenki magát?
- De látom kedves lányom, és éppen az jutott eszembe, hogy mi lesz velem, ha Ti már nem lesztek?

Egy gyengélkedő öregember elment a fiához és a menyéhez, illetve a 4 éves kisfiú unokájához lakni. Az öregember reszketett, a szemei homályosodtak, és a lépesei is ingadoztak már.

A család együtt evett az ebédlő asztalnál, azonban az idősödő nagypapának a remegő keze és gyengülő látása az evést megnehezítette. Így a zöldborsók legurultak a kanálról a földre. Vagy amikor megfogta a poharat, a tej kiömlött az asztalterítőre.

A fia meg a menye mérgesek lettek a zűrzavar (rendetlenség) látványára. "Nekünk valamit csinálni kell a nagypapával", mondta egy alkalommal a fia. "Elegem van a kiömlött tejekből, zajos evésből, és a földre szóródott ételből", így a férj és a feleség felállított egy kis asztalt a sarokban. A nagypapa ezen túl ott ült egyedül, míg a többi családtag élvezte az ebédet az asztalnál.

Csak hogy azóta a nagypapa eltörött egy-két tányért, így az étele ki lett adva egy fatányérba. Mikor a család néha a nagypapa felé pillantott, könnyek csillogtak a nagypapa szemében, ahogy ott ült magányosan a sarokban.

A szavak, amit Ő ezek után is kapott a házaspártól, mindig csak erős dorgálások voltak csupán, mikor leejtette, a villáját vagy kiborította az ételét.
A négy eves gyerek az csak csendben figyelte mindezt.

Egy este vacsora előtt az apa észrevette, hogy a fia játszik a földön fadarabokkal. Kérdezte gyermekét kedvesen "min dogozol gyermekem?"

A kisfiú ugyanolyan barátságosan vágta rá a feleletét: "Ó, csinálok kis fatányérokat neked meg a mamának, hogy ebből egyétek az ételt, mikor felnövök" és a 4 éves gyerek mosolyogva folytatta buzgón tovább a munkáját.
Ezek a szavak megragadták, a szülők figyelmét és elgondolkoztak a történteken. Aztán csak könnyek kezdtek folyni a szemeikből. Nem hangzott el egy szó sem, de mind a kettő tudta hogy mit kell tenni. Az este a férj megfogta a nagypapa kezét, és nagyon gyengéden oda vezette öt a családi ebédlőasztalhoz. Ezek után a nagypapa a hátra levő napjain minden evést ott evett a családdal együtt a családi asztalnál.

Valami oknál fogva a férjet meg a feleséget nem érdekelte az többet, hogy leesett egy villa, vagy a tej kiömlik, vagy éppen az étel bepiszkította a tiszta asztalterítőt.


Tanulságok, és következtetések:

- Nem érdekes az, hogy mi történik, az élet megy tovább, és mindig jobb lesz holnap.
- Meg tudom mondani, hogy milyen az az ember, aki csupán 3 dolgot kezel, vagy fog fel: esik az eső, elveszett a bőrönd, vagy összetekeredett a karácsonyi villanykábel.
- Nem érdekes az, hogy milyen a kapcsolatot a szüleiddel, Te akkor fogod Őket hiányolni, mikor már nem lesznek többet az életedben.
- Tudom azt, hogy élni nem ugyanaz, mint magad körül életet teremteni.
- Néha az élet ad neked egy új alkalmat az élethez.
- Nem lehet az életet úgy leélni, hogy mindig csak Te kapj valamit. Neked abból néha vissza is kell adni valamit.
- Azonban, ha odafigyelsz a családodra, barátaira, és mindazokra, akiknek szükségük van rád, vagy a munkádra, és mindig megteszed a tőled telhető legjobbakat, akkor a boldogság megtalál.
- Ha futsz a boldogság után, akkor az elkerül Téged.
- Tudom azt, hogy ha elhatározok valamit őszinte szívvel, akkor legtöbbször az a jó elhatározás.
- Rendszeres segítséggel, és akarással meg lehet érteni valakit.
- Emberek szeretete az, hogy megérintsük egymás kezét, megöleljük szeretettel, vagy néha csak egy barátságos hátba veregetés is elég.
- Megtanultam azt, hogy még sokat kell megtanulnom.
- Tudom, hogy ezt a tanulságot adjam tovább minden olyan embernek, akik nekem kedvesek. Ezt meg is csináltam.
- Néha elég egy kis dolog is ahhoz, hogy valaki elmosolyogja magát.
- Emberek elfelejtik azt, hogy mit csináltál, de azt soha nem felejtik, hogy amit csináltál az milyen érzést váltott ki bennük...

Magnum hazamegy a munkából, hullafáradtan. Azt mondja a feleségének:
- Asszony vágjál már nekem egy szelet kenyeret.
- Jól van TOM, SELLECK!

Épp egy lepkét kergettem a réten át,
mikor a folyóparton megláttam egy lányt.
Megmozdult a fantáziám az első pillantásra,
s ettől a perctől nem is gondoltam másra.

A kis tarka lepke is felé vette útját,
S én úgy vetődtem utána, mint egy égő gránát.
Egy ilyen bomba testnek csúnya arca nem lehet,
de mikor odaértem, láttam, az ember is tévedhet.

Hiányos fogsoroddal rám mosolyogtál,
Repedező szád szélén csurgott a nyál.
Csillogott üvegszemed, mint drága kincs,
Uram Isten, ekkora bajuszom még nekem sincs!

Olyan ívelésben jött le az orrod,
Hogy zuhanyzás közben nyalhatnád a fagylaltot.
Csak bámultam orrodnak két nagy lukát,
Melyen egy harckocsi is röhögve gurulna át.

S hogy milyen volt füled, arról nem is beszélek,
Bizony Bodri kutyám, ő lekörözne téged!
E risztó látványtól úgy meg voltam lepve,
Hogy rohantam tovább, inkább a lepke!!!!

In memoriam Pupec.

Ült a varjú az ágon, és nem csinált semmit. Arra ment a nyuszika és megkérdezte a varjútól:
- Varjú koma, nem zavarna, ha én is leülnék ide az árnyékba, és egész nap semmit se csinálnék?
- Engem ugyan nem. Ülj csak le és lazíts te is! - mondta a varjú.
A nyuszika így is tett. Leült az árnyékba és nem csinált semmit egész nap.
Délután aztán arra járt a róka, meglátta a lazító nyuszit, és bekapta.

És a tanulság?
Ahhoz, hogy egész nap csak lazsálhass, nagyon magasan kell ülnöd...

"Mielőtt bárkit is bírálsz valamiért, járnod kell a cipőjében egy mérföldet. Így amikor bírálod, egy mérföldre vagy tőle, és tiéd a cipője."
— Frieda Norris

Egy férfi telefonon érdeklődik a tengerparti szálloda információján:
- És mondják, milyen messze van a szálloda a tengerpartttól?
- Csak egy kőhajításnyira.
- Az nagyszerű! És hogyan fogom megtalálni Önöket?
- Keresse azt a szállodát, amelynek minden ablaka be van törve...