




Nemrégiben egy amerikai és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek 1 km-es előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette az amerikai csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideriti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkották is egy csapatot, akik ezen a "prodzsekten" dolgoztak.
Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segitséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg az amerikai csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt az amerikai csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy az amerikai csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányosra volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezenkívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék. "Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni."
A következő évben a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállítottak mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai közt.
- Apa, vegyél nekem csokit!
- Nem veszek, nincs rá időm.
- Akkor legalább pofozz meg!
- Miért pofozzalak meg, kisfiam?
- Azért, mert akkor sírok, és Anya vesz csokit.
A pénz tényleg nem boldogít. Amikor 45 millió dollárom volt ugyanolyan boldog voltam, mint most, hogy már 500 van.
(Arnold Schwarzenegger)
Skóciai kirándulás során a turista meglátogatja a híres Loch Ness-tavat, abban a reményben, hogy meglátja a szörnyet.
- Általában mikor szokott megjelenni a szörny? - kérdezi az idegenvezetőt.
- Úgy az ötödik pohár után.
A feleség dühösen veszekszik a férjével, amikor az közli, hogy elveszítette az esernyőjét.
- Nálad szórakozottabb embert még nem hordott hátán a Föld! Mikor vetted észre, hogy elveszítetted?
- Hát, amikor elállt az eső, és felnyúltam, hogy becsukjam.
Az idős néninek elintéznivalója van a hivatalnál.
A papírok kitöltése után a hivatalnok mutatja a néninek:
- Itt tessék aláírni.
- Hogy írjam alá?
- Hát, ahogy a leveleket szokta.
- Rendben.
A néni írja:
"Sok, sok szeretettel: Nagyi"
A matematikus, a fizikus és a mérnök azt a feladatot kapja, hogy határozza meg egy pöttyös labda térfogatát.
A matematikus a gömb térfogatának képletével megoldja.
A fizikus vízbe teszi a labdát és Archimedes törvényének segítségével kiszámítja.
A mérnök pedig előveszi a pöttyös labda katalógust....
A gazdag amerikai hazajön szabadságról, és döbbenten látja, hogy egy indián beköltözött a házába családostól. Felháborodottan az indiánhoz fordul:
- Ez meg mit jelentsen?
Indián:
- Ne izgasd magad, csak felfedeztük a házadat!