




Elterjed a hír a világban hogy az oroszok csináltak egy szuper modern csodálatosan felszerelt kórházat Moszkvában.
Össze is gyűlik egy csomó újságíró a világ minden részéről megnézni. És tényleg a földszint gyönyörű ultramodern. A falon egy márványtábla: "Iván Szergejevics emlékére".
Az első emelet pompás, lenyügöző. Itt is egy márványtábla: "Iván Szergejevics emlékére".
Így megy ez mind az ötven emeleten keresztűl, de mindehol ott a márványtábla: Iván Szergejevics emlékére".
Az egyik újságíró megkérdezi az idegenvezetőt
- Mondja ki az a Iván Szergejevics hogy mindehol az ő emlékére van tábla?
- Hát igen. Megérdemli Iván Szergejevics, mert ő találta fel a röngent.
- Iván Szergejevics?-csodálkoznak a tudósítók- Mi úgy tudjuk hogy a öngent Röngen találta fel.
- Az nem úgy van - válaszolt a vezető- A röngent Iván Szergejevics találta fel és erre megdönthetetlen bizonyítékunk is van. Jöjjenek velem megmutatom!
Lemennek a kórház pincéjébe, ahol a vezető kinyit egy 40 cm-es páncél ajtót, és kivesz egy megsárgult összegyűrött papírt.
- Itt a bizonyíték - mondja, és megmutatja mi van ráírva.
"Másenka te büdös k...a átlátok én rajtad!
Iván Szergejevics 1710
Arisztíd és Tasziló hajléktalanok. Éjszaka járják a várost, hogy olyan helyet találjanak ahol legalább tető van a fejük felett. Minden ajtót és kaput megpróbálnak, de egyik sem nyílik. Egyszer csak Tasziló talál egyett ami nyitva van. Megörülnek, bemennek. Egy tökéletesen berendezett szobában találják magukat.
-Hol a fenébe vagyunk? -kérdezi Tasziló
- Tök mindegy, itt lefekszünk, majd reggel kimagyarázkodjuk magunkat - válaszol Arisztíd.
Úgy is tesznek.
Reggel Tasziló felébred, körülnéz meglepődik, majd odaszól Arisztídnek
- Arisztíd húzd be a segged! Kirakatban vagyunk!
Két csöves beszélget!:
- Ha mégegyszer zoknimmal vered be a szöget a falba, akkor széttöröm a takaród!
Emlékezzetek vissza, régen amikor étteremben vacsoráztatok, az egy kellemes élmény volt.
Valaki más főzött, kiszolgált és mikor befejezted rendet csinált helyetted. Neked csak rágni, nyelni és végül fizetni kellett.
Ma nem igy van. Úgy érzed magad mint egy kísérleti patkány akit minden esetben keresztülzavarnak egy útvesztőn ha be akar kapni egy darab sajtot:
" Jó estét kívánok" mondja a főpincér - "asztal négy személyre?"
" Köszönöm szépen, igen"
" Dohányzó vagy nem dohányzó?"
" Nem dohányzó."
" Benn vagy a kerthelységben?"
" Gondolom benn lenne a legjobb"
" Igenis uram. Hol szeretne ülni az ebédlőben? A mellette levő verandán? Vagy a szoláriumban?
" Hadd gondolkozzam....."
" Tudok adni önöknek egy ragyogó asztalt a szoláriumban nagyon szép kilátással."
" Nagyszerű" - és mi követtük őt.
" Na, hol szeretnének ülni? Kilátással a golfpályára? Kilátással a tóra vagy a hegyekre?"
" Amelyiket maga ajánlja.
Gondoltam hadd döntsön ő is valamiben. Leültetett bennünket, nem tudtuk milyen kilátással, mert kinn amúgy is tök sötét volt.
Ekkor megjelent egy fiatalember - jobban öltözve mint bármelyikünk is - és bemutatkozott.
" Jó estét kívánok, a nevem Robert és én leszek a pincérjük ma este. Szeretnének maguknak néhány percet mielőtt rendelnek?"
" Nem szükséges - mondom neki - én csak egy amolyan hús és krumpli pasi vagyok, - szóval kérek egy marhasültet egybesült krumplival."
" Leves vagy saláta?"
" Saláta."
" Van vegyes salátánk, cézár saláta, olive saláta, babsaláta....."
" Vegyes salátát kérnék"
" Ahogy parancsolja uram - saláta öntet?"
Nem akartam dönteni.
" Amilyen van, jó lesz."
" Van francia, olasz, krémsajt......"
" Lepjen meg vele, hozzon amit jónak lát"
" Az olasz a mi specialitásunk. Jó lesz?"
" Ja." - mondtam olyan kurtán ahogy csak tőlem tellett. Elegem volt az udvariaskodásokból.
" És hogyan kívánja a sültkrumplit?
" Csak hozza úgy ahogy van, nem kell hozzá semmi."
" Nem kell vaj vagy tejföl?"
" Nem."
" Talán chives vagy darált sültszalonna?"
" Nem, mondja ért maga magyarul? Nem akarok semmit hozzá, csak hozza a marhasültet és a sültkrumplit"
" A 15 vagy a 25 dekás sültet szeretné?"
" Bármelyiket."
" Hogy kívánja elkészítve. Félig sülten, közepesen sülten vagy teljesen átsütve?"
" Idefigyelj Robi, kezdem elveszíteni a türelmemet ......"
" Akkor most már csak a körítésekröl - párolt brokkoli, kukorica, sárgarépa....?
Nem bírtam tovább, felálltam, ledobtam a szalvétámat.
" Hol akarod ezt elintézni...itt vagy menjünk ki?"
" Nekem mindegy uram.... a parkolóhelyen, a hátsó udvaron vagy az utcán....?"
" Rögtön itt helyben"
Megpróbáltam behúzni neki eggyet. Kecsesen elhajolt és egy jobb egyenessel válaszolt, pontosan a bal szemem alá. Ez volt az első eset amikor nem ajánlott fel nekem választékot.
Félig eszméletlenül visszaestem a székembe. Hallottam hogy a főpincér csúnyán leteremti a Robertet. Éreztem hogy valaki meglazítja a nyakkendőmet. A főpincér sokszorosan bocsánatot kér és megkérdezi, hogy hívja-e a mentőket.
" Nem, nem ... csak adjon egy pohár vizet, mindjárt jobban leszek."
" Igenis uram, ... milyent szeretne? ....import kristályvizet, vagy szódavizet egy szelet citrommal ízesítve?"
- Pistike, megint sáros a nadrágod!
- Ne haragudj mama, olyan gyorsan estem el, hogy nem volt időm levetni.
Hajnalka a lovasiskolában ugratni tanul. Első ízben irányítja a lovát a másfél méteres akadály felé. Az állat az utolsó pillanatban megtorpan, méghozzá úgy, hogy Hajnalka kiröpül a nyeregből, és a palánk túlsó felére pottyan.
- Nagyon jó! Remek! - lelkendezik az oktató. - Csak így tovább! Legközelebb azért a lovat is vigye magával!
Az öreg király haldoklik, ezért magához hívatja a három fiát. Ekkor így szól a legidősebbikhez:
- Drága elsőszülött fiam, reád hagyom az országom és a palotám.
Utána a középső fiához szól:
- Te rád hagyom a palástom és a jogarom.
Végül a legkissebbik fiához így szól, nagy tanakodások közepette:
- Nos drága fiam, nagyon szeretlek téged is. Hát mit is adjak neked? Ááá, megvan! Menj oda ahhoz a vitrinhez! Nyisd ki! Abban találsz egy arany kelyhet. De vigyázz, mert ez nem akár milyen aranykehely!
- Aztán miért édesapám?
- Mert ennek az aranykehelynek csak az emerről való oldaláról szabad inni.
- De mért édesapám?
- Mert ha a túlsó oldaláról próbálsz meg inni, akkor magadra borítod az egészet.