




Hogyan beszéljünk magas lóról?
Énekessel: "És a dohányzást nem akarja abbahagyni?"
Rendőrrel: "Állítólag már maguknál is kötelező az érettségi?..."
Újságíróval: "És olvasni is tud?"
A sokmilliós japán csodaautó tulajdonosával: "Én is kicserélem valami kisfogyasztásúra a Zsigulit... A mai világban az ember ott spórol, ahol tud..."
A műfordítóval: "Saját munkával nem próbálkozik?"
A skót szed egy kosár epret a kertjében, és hű alattvalóként elküldi a királynőnek. Pár hét múlva kap egy köszönő levelet a királynőtől, nagyon boldog, és megkérdezi:
- Jól van, de hol a kosár?
- Te el tudod képzelni, hogy milyen lehet az élet egy lakatlan szigeten? - kérdezi a feleség a férjétől.
- Nem.
- És ráadásul nélkülem.
- Azt már igen.
A cigány nyer egy utat Londonba. Elmegy a vajdához, hogy mit tegyen, mert egy szót sem tud angolul.
- Beszélj jól artikulálva magyarul, meglátod megértik majd.
A cigány elutazik. Bemegy egy londoni vendeglőbe. Jön a pincér:
- K é r e k e g y c s i r k e p ö r k ö l t e t g a l u s k á v a l.
- C s a k k r u m p l i n k v a n! - így a pincér.
- Te is cigány vagy?
- Hát persze!
- Akkor miért beszélünk angolul?
- Nagyon hiányoztam, kedvesem, amíg két hétig távol voltam?
- Áh, nem voltál itthon?
Hogyan beszéljünk magas lóról?
Ügyvédekkel: "Az ügyvédi pálya valóban nagyon vonzó. Főleg, ha az embert nem vették fel az orvosira..."
Tanárokkal: "Ha egyszer nekem is csak 9 hónapot kéne dolgoznom egy évben..."
Festőművészekkel: "A társadalomnak nagy szüksége van a festőkre. Mármint a csupasz falaknál minden jobban mutat, nem?!"
Sportolókkal: "Szórakoztató lehet, ha valakinek ilyen hosszúra nyúlik a gyerekkora."
Könyvelőkkel: "Egyszer nekem is volt könyvelőm... aztán vettem egy zsebszámológépet."
Politikusokkal: "És a kedves mama tudja, hogy miből él a fiacskája?"
Külföldiekkel: "A kiejtése alapján nem is hinné az ember, hogy beszéli a nyelvünket."
Vízvezetékszerelőkkel: "Mindig magára fogok gondolni, valahányszor lehúzom a vécét."
Manökenekkel: "Ha így néznék ki, mint maga, én sem gondolkodnék".
Egy ismerős családot - papa, mama és egy négy év körüli kislány - egy baráti házaspár vendégségbe hívott ebédre. Miután behabzsolták az étket, letelepedtek a nappaliba, ahol állt egy kandalló, mely előtt -miért ne - feküdt egy kiterített, óriási medve.
A szülők beszélgettek, iszogattak, a kislány pedig lassan körbejárogatta a leterített állatot. Nézegette, néha megérintette a cipője orrával, tovább nézte, újra körbejárta, majd átölelve agyonnyúzott játékát, a házigazdához lépett és felemelt fejjel megjegyezte:
- Hmmmmm, nekünk is van nagy barna kutyánk....igaz, az nem ilyen lapos!
- Sorolj fel néhány állatot! - mondja a tanár az iskolában.
- Kutyuska, tehénke, disznóka.
- Jó, de nem kell mindig utánnamondani a kicsinyítőképzőt!
- Macs, kecs, csir, puly.