




Egyszer az oroszok egy német várhoz érnek ahol egy hatalmas vizesárok van. Elkezdenek gondolkodni, hogy jussanak át rajta.
- Ússzuk át! - kiáltja az egyik.
- Ez nem jó, mert tele van szörnyeteggel.
- Hajózzunk át rajta! - mondja a másik.
- Nem jó, nincs hajónk.
- Igyuk ki.
- Ez ám a jó ötlet.
Elkezdték inni... Elmúlt egy nap... egy hét... egy
hónap. Mikor az egyik orosz hall valamit a németek vára felől:
- EINZ ZWEI DREI SPRIZZ SPRIZZ EINZ ZWEI...
A hadnagy elkiáltja magát:
- SORAKOZÓ! Mindenki emelje fel a bal lábát!
Az egyik katona véletlenül a jobb lábát emeli fel.
A hadnagy megszólal:
- Melyik az a hülye, amelyik mind a két lábát felemelte!!!
- Mit mondanának a franciák ha Párizsban felrobbanna egy atombomba?
- ???
- Ez is bizonyiték arra, hogy további fegyverzetellenőrzés szükséges.
- Miért akarnak a franciák csapatokat küldeni Irakba?
- ???
- Megtanítani az irakiakat, hogy kell megadni magukat.
- Hogy lehet megállitani egy francia tankot?
- ???
- Lelőni a katonákat akik tolják.
A pubban a skót kér egy skót whiskyt. A mellette álló amerikai Bourbont követel. Általános megdöbbenésre az ír is egy skót whiskynél köt ki. Barátunk szemérmesen mentegetőzik:
"Tudjátok, este színházba megyek, és nem akarom, hogy whiskyszagom legyen."
MONDATOK
- Kulcspozícióban vagyok - kérkedett a foglár.
- Egy jót lekevertem - mondta a verekedős filmvágó, miközben elsötétítette a képernyőt.
Angol bankár:
- A pénz fontos.
- Hány óra van? - érdeklődött a rabló az ékszerboltban.
- Rágyújt? - kérdezte az inkvizítor az ítéletvégrehajtót.
- Minden követ megmozgatok - így a robbantómester - hogy fiamat felvegyék a bányába.
- Rókáznom kell! - csuklott a részeg szűcs.
- Elhatározásom Szilárd - döntött a menyasszony Ernő mellett.
- Sok emberrel Jóban vagyok! - hirdette Jó stricije.
- Kérsz egy katonát a reggeli helyett? - kérdezte az ezredes kövér lányától falatozás közben.
- Kell Emese? Jelentsd. Kellemes-e? Jelezd. Kell-e mese? Jegyezd.
- Gázt! - parancsolta a sietős altatóorvos a mentősofőrnek.
- Szemtelen! - fordult hátra a hölgy, egy vak botját érezvén hátsóján.
- Komolytalan vagyok, mondta özv. Komolyné
- Csendszóróként már nem romolhatok el! - örvendezett a tönkrement hangszóró.
- Tönkre megyek! - tűnődött délelőtt a szegény fagyűjtő tél előtt.
- Padlót fogtam - panaszkodott a csődbe ment parkettás.
- Fene megeszi! - gondolta Fenéné vacsorakészítés közben.
- Írjam be a cikkbe a gyanúsított nevét is? - kérdezte a riporter a szerkesztőt.
- Hogy kérdezhet ilyet, nevet nem kell!
Üres szobában csámcsogást hallok. Mi az?
A négy fal...
A kórházban rotyogás?
Fő az egészség...
A híd alatt csámcsogás?
A rozsda eszi a vasat...
Kora reggel óriási csattanás?
Hasad a hajnal...
Egy mama panaszkodik a barátnőjének:
- Borzasztó, a lányomat elcsábították.
- És mit csinálsz most?
- Kutatom az apát.
- És még nincs meg?
- Három már megvan.
Az ifjú férj az első estén azt mondja az új asszonynak:
- Tudod, fiacskám, csak arra kérlek, hogyha egyszer egy más férfit jobban fogsz szeretni, mint engem, mondd meg ezt nekem, mielőtt megcsalnál.
- Jaj - sikolt fel az asszonyka -, most szólsz?
A tanító néni felszólítja Pistikét:
- Mondj nekem egy gyűjtőszócskát!
- Persely.
Kisséknél hármasikrek születtek. Azt mondja az ötéves Évike:
- Apu, mind itt marad, vagy csak kiválasztásra küldték őket?