Elkomolytalanodik a Bánat Barlang szoba...
hát itt nálunk sajnos nem gyakran fordul elő ez ilyen.
Kiskiromban minden ismeretlen öregnek köszöntem egy csókolomot,vagy egy jónapotot,aztán amikor anyummval mentünk visszafelé,mondták:jajd de édes,ez az a gyerek,aki köszönt
Hát, nem tudom. Én Gyöngyösön lakom, de gyakorlatilag Pesten élek, és tök boldogan járom az utcákat, pedig tőlem is próbálták már elvenni a telefonomat. Az a baj, hogy amivel meg tudnánkmagunkat védeni, azt mind törvényellenes támadóeszköz, mert ugye a legjobb védekezés a támadás.
De én szeretem Pestet, gyakorlatilag minden odaköt, amit szeretek, kivéve persze az embereket. Azok úgy... összevissza, mindenfelé.
Nerr: Király! Tisztára beleérezte magam a tojás helyébe...
A free hugs-os videón meg elgondolkodtam, hogy nálunk miért nincs ilyen... Túl sok az olyan ember az utcákon, akit csukott szemmel, de tiszta orral nem ölelnék meg...
Volt, ha jól emlékszem, Ausztriában. (ha rosszul, akkor a németeknél) Nagyon húzós az a jogsí ár....
Igazad van, jó néha egy kis nyugalmat látni. A városokban még hétvégén is szalad mindenki.
Aha... Főút, de azért aki faluban 90-nel megy....
Volt ilyen? Bár, el tudom képzelni. Beszélgettem egy német sráccal, átszámítva náluk egy jogsi kb 700e körül van. És sokkal könynebben elveszik, mint nálunk. Imádom Ausztriát. Gyönyörű, nyugis és jobb az atmoszféra is, mint itthon. Bár, románián kívül mindenhol ezt tapasztaltam, és valószínűleg azért van ez, mert ide már beleszoktam, na meg nem vagyok túrista...
Amúgy, egy út ment át a falun, sztem főútnak számít. A faluban 4 zebra is volt. A boltnál, a patikánál, meg még kettő.
Főúton volt zebra? :o Azért állnak meg olyan előzékenyen, mert nagyon kemény büntetések vannak náluk. Ezzel együtt is egészen más ott gyalogosként közlekedni, sokkal kevésbé vagy életveszélyben emiatt. Legjobb az volt, amikor az egyik megállt a zebra előtt, hátulról rádudáltak, erre kiugrott a fazon és leüvöltötte a fejét, hogy mi a fenét képzel, ez egy zebra, azok meg gyalogosok. Jó volt látni.
Olyan egyszerű valakit boldoggá tenni... Én pl. amikor megyek suliba, és az úton átint egy autós, pedig neki van elsőbbsége, már dob valamit a hangulatomon, de ha szembejön egy fiatal nő, rámnéz, és őszintén mosolyog... szerintem ez hiányzik nekem külföldből. Egy kis ausztriai faluban voltunk nemrég az osztállyal, és a hét végére már teljesen megszoktuk, hogy ha jön egy autó 90-nel a főúton, fékcsikorgatva megáll, ha a zebra 50m-es körzetében voltunk. Az utcán mindenki köszönt, pedig tisztán látszott rajtunk, hogy túristák vagyunk...
Én minden nap ugyanazon az útvonalon megyek végig regel, és éveken keresztül jött szembe egy csaj, minden reggel ugyanolyan szomorú arccal. Hátán sulitáska... Egyik reggel vittem neki egy szál rózsát, és úgy meglepődött, hogy megköszönni sem tudta. Azóta minden reggel mosolyog rám.
A tábla kötelez, a legutolsó senkinek is éppen olyan jól esik egy ölelés, mint bárki másnak, legyen ronda, büdös, kövér, koszos. Ez még csak BP, de ott van a többi nagyváros, sok ember úgy éli le az életét, hogy senki észre sem veszi, és úgy is hal meg... Király dolog így feldobni egymás hétköznapjait, én nem nagyon válogatnék, aki önként jelentkezik jöjjön Még a zsebtolvajok is örülnek a potya alkalomnak
Egyszer a fősulin úgy promóztunk egy előadást, hogy a reggel unalmas arccal érkező fázó embereknek csokit osztottunk, több száz darabot, nagyon nagy érzés volt egy kicsit is feldobni a napjukat.
jah az örülhetsz, hogy nem itt laksz az juckómackónak ment
Hát fiúk, én csak nézek. Nekem eszembe se jutott a videóról a zsebtolvajlás. Nekem szimplán a jópofaság jött le. Lehet, hogy túl naív vagyok?
Nem a fővároshoz való viszonya miatt. Inkább azért, mert ugye még 10-15 évvel ezelőtt is egy virágzó iparváros volt. Megboldogult fiatalkoromban itt olyan élet volt, hogy ihajj. Ahhoz képest most halott. Az én gyerekeimnek már alig van normális szórakozásra lehetőségük. Lépten-nyomon kaszinók nyílnak, jó nyáron vannak programok, de aztán ennyi. Pár éve még Pest után itt volt a legkevesebb munkanélküli. Ma már alig lehet munkát találni. Bezártak a régi nagymúltú gyárak, üzemek, és "meghalt" a város.
Örülök, hogy elköltöztem Pestről. Egyre durvább az a város.
(Elküldtem a kért számjegyet priviben)
Messze laksz hőn szeretett fővárosunktól, ez lehet az oka. Naivként kellemetlen meglepetések érhetik az embert.
Én sem vagyok egy anorexiás alkat, de nem vagyok hajlandó belebetegedni a külsőmbe. Van egy régi mondás, ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is el van keseredve akármiért is: MOSOLYOGJ A VILÁGRA, HIDD EL, A VILÁG IS VISSZA FOG MOSOLYOGNI RÁD!
Sajnos ez nem kifejezetten paranoia ezek szerint. Sokan lennénk ilyen "kis" helyen.
Merkon: Mosolygó hölgyekből? Hétfőn a legnehezebb meglátni belőlük egyet is...
Akkor kellemes környéken lakhatsz ha ilyen pozitív tapasztalataid vannak.Azért említettem épp Ausztriát,mert ott bárhol,ahol jársz így viselkednek az emberek,nemcsak elszórtan.He nem mosolyogsz(/köszönsz vissza) majdnemhogy megsértődnek
Na ugye, hogy ugye!
Merkon: én sem külföldön élek, de tapasztalatból mondom, ha az emberek nem a búvalb*szott arcomat látják, hanem a mosolygósat, visszamosolyognak. Néha nekem is van világvége hangulatom, de ha ez kívülről is meglátszik rajtam, az emberek nagy többsége elkerül.
Figyelj Juckó.Külföldön talán ez igaz is...Egyébként nem is kell messzire menni.Az osztrákok ezt így is csinálják.
Én ezt a hétfővel kapcsolatban valahogy így ismerem:"Hozd zavarba a világot!Mosolyogj hétfő reggel!"
Szeretnék többet tenni, mint együtt érezni.... gradU-nak igaza van, az antidepresszánsokkal csak óvatosan.
Hjaaaajjj...
sosem gondoltam volna, hogy bejövök egy bánatbarlangba, de kiöntöm a szívem, három hosszú kemény hét után. Kilencvenhat kilót nyomok, és le szeretnék fogyni, de nem megy. Próbáltam kevesebbet enni, mást... aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy "kaját mert megőrülök", ráadásul három műszakban dolgozom, két órát utazom naponta, hullafáradt vagyok - plusz még antidepresszánst is szedek, ami önmagában is hizlal. Nagyon zavar már a súlyom.....
Talán tavasszal majd jobb lesz. Van biciklim (én két németjuhászal őriztetem), tavasszal majd megyek túrázni, bicikli + kutya összeállításban. Talán majd tavasszal..
Van olyan ismerős, akit a Sanax teljesen tönkretett, egy roncs lett. Tilos hosszú távon alkalmazni, de hát ez már csak így van a mérgekkel.....
Huh... Nem egyszerű ügy, de az a legfontosabb, hogy higgyél benne, hogy eléred a célodat. Amíg a hited megvan, addig nincs veszve az ügy.
Mindenképpen látnod kéne egy szakembert (pszichomókust legalább), ez komoly. Ha már voltál egynél, akkor másikat. Az antidepresszánsok szemét kis gyógyszerek, fizikai függőséget és hozzászokást (tolerancia) alakítanak ki. Az nem élet, hogy egy nyamvadt tablettától függ a kedved. Normális esetben (pl. nagy megrázkódtatás után) a nehéz időszak átvészelésére adnak gyógyszert, de alapvetően nem megoldás a használata. Jellemző a mai orvoslásra, hogy a tüneteket kezelik, nem az okot. Márpedig az okot kell megszűntetni, és akkor tünetmentes leszel.
Még egy fontos gondolat, hogy tudatosítsd magadban, hogy a rossz gondolatok eredményeznek negatív érzelmeket (amik a depressziót okozhatják) és nem az érzelmek hozzák létre a gondolatokat.
Fogyás ügyben is csak valami szakihoz kellene fordulni. Tablettákban és porokban nem érdemes bízni, mindeképpen valami mozgással kell fogyni.
Mindenki azt mondja, hoyg csak a jóra szabad emlékezni... Szegény dédnagymamám.
Én is szeretek bringázni itt újpesten pl akár hetente többszőr is kikerekezek a szunyog szigetre meg a kutyasulihoz S arról nem is beszélve ,h 5 évig voltam postai kézbesítő
)
Erről jut eszembe van néhány jó sztorim a kézbesítéssel kapcs érdekelne titeket? Mert szívessen leírnám őket!
Sajna az én fiam nem akar biciklizni ...sztem fél. Bár már 10 éves.
Juckó örülök ,h van új bringád
Amúgy a kékfoltok egy fiúnál az élet velejárója
Méjdenboy
Mi komoly túrákat nyomtunk le nyáron túra útvonalakon (geoládás). Szentendrénél találkoztunk egy kutyacsordával, kb.
500 méteren keresztül a kormányon volt a lábam......mert tehén nagyságú
is volt közöttük. Megúsztuk, mert csak szórakoztak velünk. Marhára
féltem, hogy rájuk esek....Ha nem lennének kutyák szabadon, el lehetne menni a világ végére is nyugisan, de hát így?
Én esni nem tanultam meg, sose volt rá alkalmam... Inkább olyanjaim voltak, hogy nekem jött egy bokor, vagy egy álló trabant... Nyáron bicóztunk sokat, amikor Attila haverommal letekertünk Orfűre. Előtte én Gyöngyösről Pestre, hogy teszteljem a cangát kicsit hosszabb távon is, és jól bírta. Amikor hazaértünk Orfűről, akkor esett szét gyakorlatilag alttam.
Van erre egy tudomány, úgy hívják, hogy viktimológia. Éppen azt kutatja, hogy mitől, milyen viselkedési minta miatt válik valakiből áldozat, miközben másokból nem.
Például, ha levágott fülekből és kivert fogakból álló díszítések lettek volna a bringádon, biztos nem lopják el
Hát, elég bajez.
Bár, akinek nem fér egy falat túróscsusza a szájába a sok piercingtől, azt már én is általánosítom.
Sajnos az emberek többsége hajlamos általánosítani. Nekem 20-22 éves koromban volt egy fekete korszakom, szinte csak fekete cuccokban jártam, a hajam feketére festve, akkoriban még szemüveget hordtam, az is fekete keretes volt. Rámsütötték, hogy Depeche-es, meg Cure-os, stb, miközben vadul hallgattam az ún. nyálzenét. Nem értették, egy fiatal csaj, aki ráadásul szinte mindig vidám, miért jár feketében. (mondjuk a kedv, meg a ruha között most sem értem az összefüggést.) Egyszerűen az tetszett, abban éreztem jól magam, és nagy ívben lesz*rtam, ki mit gondol. attól függetlenül biciklit akkoriban is loptak tőlem.
Mások szerint igénytelenül öltözök. Nem tudom, mi igénytelen egy fgekete farmerban, egy kényelmes edzőcipőben(ami ha kiszakad, vagy elkopik, természetesen vetetek magamnak újat) meg egy feliratos pólóban... Van, aki az Adidas-t reklámozza, őt mér nem bas*tatják? Tőlem próbáljon valaki lopni... megoldom én középkori módra.
Viszont van jó oldala is. Ha bámul mondjuke gy öreg néni, és kétszer is ránézek, a tekintetemben azt mondva, hogy "nem látod, hoyg zavar, ha néznek?", akkor küldök egy csókot, és rögtön elfordul, rám se mer nézni. Itt jön a képbe az, hogy Ez a büdös rokker! , és ezt az álcát bármikor magamra húzhatom.
Nekem még egyet sem próbáltak meg. Nagyon bízom az emberekben. A nem emberek meg félnek tőlem ezexerint.
Látod erről beszéltem. Tökmindegy, hova rakod, hány lakattal zárod le, ha valaki el akarja lopni, az meg is teszi. Van ismerősöm, aki 20 éve jár egy bicóval, a mi családunkban már talán 5-6-ot is elvittek az elmúlt 10-12 évben...
A haveromét rácson keresztül vitték el tízemeletes házból. Közel tette le a rácshoz, de még ki is volt láncolva, reggelre meg nem volt sehol...
Nemrég láttam olyat, hogy egy stoptáblához kötött biciklit vittek el. Stoptáblástól! Pedig az szem előtt volt...
Elkeserítő. Én is olyan vágókat láttam már, hogy még a motorláncra sem fogadnék, hogy az túléli. Hatodikról bringát lopni..... Az fura, hogy nem szem előtt lévőt visznek el.
Megpróbálok vigyázni rá. Bár pár évvel ezelőtt a fiam BMX-ét a lépcsőházból az ajtó elől vitték el, egy virágállványhoz volt láncolva, erőfogóval elvágták. És a hatodikon lakunk. Ezek után már nem tudom, mit tehetek...
Így van sajnos. Ami mozdítható, azt el is viszik, akik nagyon akarják. Gondolom, biztonságosabb helyre már nem tudod tenni, mint eddig. Zárt helyen, zárt bringa... Nehéz ügy bebiztosítani. Esetleg úgy, ha látványosan drágábbak között parkolod le.
Köszönöm. Vettem zárat, remélem ezt nem viszik el, bár ha valaki lopni akar, az általában megoldja..
Sorrendiségét tekintve szerintem először tört, utána szakadt. Máshogy nehezen lehetett.
Amikor új volt a bringám (mtb, előtte bmx volt), 29-cel haladva behúztam egyszerre mindkét féket teljesen, a gond az volt, hogy kicsit erősebb volt az első fékem, mint a korábbi bicajon, jó nagy perec lett a vége. Néhány horzsolással megúsztam, és megjegyeztem, hogy ilyet többé nem.
juckómackó, sok örömet az új bringádhoz! Vigyázz rá, vegyél egy motorláncot!
Köszi!
Nekem is volt fékbowden szakadásom. 2 éve egy lejtős gyalogos aluljáróba mentem le, lusta voltam leszállni, forgalom sem volt, gondoltam, mit nekem az a kis "gödör", majd fékezve legurulok. Aha, mindkét fék meghalt, úgyhogy választhattam, hogy a falnak megyek, vagy a falnak megyek... Akkorát estem, mint az állat, alig tudtam felállni, de semmi komolyabb bajom nem lett. Azért éves szinten 2-3 emlékezetes esésem mindig van.
Gyermek voltam még... vagy hat éves. Mentem haza a bicikliboltból az újonnan szerelt bicajommal, és meghúztam a fékemet, ami... nem fogott, hanem eltört. Azóta sem értem, hogy sikerült, hogy a fékbowden is elszakadt és a fékkar is eltört, de szépen nekigurultam a szemben álló trabinak... Visszatoltam a biciklit a boltba, és hazamentem anyucikámhoz, hogy ellássa a horzsolást a könyökömön.
Álló trabant, ez jó lehetett. Mondjuk velem is jött már szembe hirtelen megsüllyedt árok... Ja, és ma megvettem az új bringámat. Persze nyomába sem ér a másiknak, de megteszi. Olyan jó biciklim talán az életben sem lesz többet...
Na de hát mit lehessen tenni? Ez van.
Mindhárman bringázunk, kifejezetten túrázni nem szoktunk, de pl. az egyik barátnőm Győrtől 15 km-re lakik, őt nyaranta többször meglátogatjuk biciklivel. Egy másik 6 km-re, oda ha nincs hó, télen is bicóval megyek. Ezek nem olyan nagy távolságok, és én tényleg szeretek biciklizni, és a gyerekek is ebben nőttek fel. Sok helyen van már szerencsére kiépített bicikliút, így bátran el merek indulni a fiammal is, aki a 15 km alatt teker 40-et, eszméletlen energiája van. Meg jó néhány kék foltja...
a kék foltok azok egy kicsit rosszak.de mondjuk nem csak biciklizni kell tudni hanem normálisan esni is
A gyermekeidnek is van bicajuk? Szoktatok nyáron túrázni?
Remélem találsz megfelelő darabot.
Köszi. Mára kicsit lenyugodtam, voltam 1-2 helyen bringanézőben. Muszáj vennem egyet, mert a munkahelyem majd' 3 km, buszozni meg utálok. Meg különben is szükségem van rá, mert nagyon szeretek biciklizni.
Éppen ezért visel meg ennyire. Nincs kocsim, 15 km-es körzetben mindenhova bicajjal megyek (tem). És ami a legbosszantóbb, hogy lezárt lépcsőházból, lezárt tárolóból a lezárt bringát vitték el. Most majd hajnali fél 5-kor gyalogolhatok fél órát, a pár perc tekerés helyett. Komolyan mondom, ölni tudnék. Ráadásul egy nagyon jó kis osztrák bringa volt, a masszívabb fajtából, nem 10.000-ért vettem a Tescoban...
Ami nem öl meg az erősebbé tesz.
- Friedrich Nietzsche
Uh smucili nem tudom a választ igazán nem. Viszont azt tudom mit érezhetsz....
Talán egy ilyan nézőpont segítene ... " Minden rosszban van vmi jó"..... nem tudom de egy próbát megér .
Bár mikor magam alatt voltam utáltamvolna ha vki ezt mondja nekem. Kívűlről persze mindig könnyű okosnak lenni.
Én mikor már tényleg majdnem feladtam, azt mondtam : Ennél rosszabb nem lehet!
S csak megedződőtt erősebb lett a lelkem a megpróbáltatásoktól! Remélem hamarost neked is elkezdenek jóra fordulni a történéseid, szívből kívánom!
Bár nem ismerlek de csak remélni tudom ,h vannak melleted barátok az nagyon sokat segít a nehéz időszakban! Én spec örültem volna ha akkor lett volna melletem vki akivel beszélhetek.
Mindenesetre kitartás! S legyen nagyon nagyon gyönyörűséges kedded!