




Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon a kajával kapcsolatos.
Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba. Vagy rizsázol valakinek, például abból a célból, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon.
Persze ha hivatásos, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd' becsokizol. Kábé. Most persze lehet azt mondani, hogy "ez elég gyengus volt". De én erre elhárítólag közlöm, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem.
És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.
A férjemmel azon gondolkozunk, hogy vegyünk-e egy kutyát, vagy inkább gyereket vállaljunk. Nem tudunk dönteni, hogy a szőnyegünket tegyük-e tönkre, vagy az életünket.
- Rita Rudner
A kilencven éves Szabó bácsi ellenőrző vizsgálatra megy az orvosához. A doki megvizsgálja, és így szól:
- Szabó bácsi, úgy látom, nagyszerű egészségnek örvend. Lelkileg is minden rendben? Jár-e még templomba? És milyen a viszonya Istennel?
- Jól vagyok, köszönöm. Istennel pedig nagyszerű kapcsolatom van. Képzelje, doktor úr, minden éjjel, amikor kimegyek a fürdőszobába, az Úr még fel is kapcsolja nekem a lámpát, és amikor visszamegyek az ágyamba, akkor meg leoltja.
Meghökken ezen az orvos, és délután felkeresi az öreg feleségét:
- Azért jöttem, hogy elmondjam, Szabó bácsi fizikailag teljesen egészséges, de amikor beszélgettünk, valami furcsát mondott Istenről. Igaz az, hogy éjjel, amikor kimegy a WC-re, felgyullad a fény, aztán meg kialszik?
A néni felsóhajt:
- Jaj, Istenem, már megint a hűtőszekrénybe pisilt!