




A vasárnapi istentisztelet végén a pap kérdezi a gyülekezettől:
- Most, hogy meghallgattatok engem, megbocsátottatok-e az ellenségeiteknek? Aki megbocsátott, tegye fel a kezét!
A jelenlévők 80%-a jelentkezik. A tiszteletes kis gondolkodási idő után újra felteszi a kérdést, és végül már mindenki felemeli a kezét, egyedül az első sorban egy öreg nénike nem mozdul.
- Kovács néni, maga még mindig nem bocsátott meg az ellenségeinek? - fordul hozzá a pap.
- Nekem nincsenek ellenségeim. - feleli kedvesen mosolyogva az öregasszony.
- Nahát, az hogy lehet? Mondja csak, Kovács néni, hány éves?
- Kilencvennyolc.
Erre a gyülekezetben mindenki feláll és tapsolni kezd.
- Kovács néni, kérem, jöjjön ki ide előre, és mondja el nekünk, hogy lehet, hogy valaki megélt kilencvennyolc évet, és nincsenek ellenségei.
A néni kitipeg, szembenéz a tömeggel, majd fennhangon kijelenti:
- Túléltem az összes rohadt szemétládát!
- Nem villámlik, csak csinálják a fényképeket a Google Maps-hez!
Két diák vitatkozik, a tanár közbelép:
- Min vitatkoztok, fiúk?
- Találtunk egy ötszázast, és elhatároztuk, hogy azé lesz, aki a legnagyobb hazugságot mondja.
- Nahát, nem szégyellitek magatokat? Én a ti korotokban még azt sem tudtam, hogy mi az a hazugság.
Erre a srácok odaadták a tanárnak a pénzt.
A tinédzser
unokahúgom kicsit ideges volt az első vezetési gyakorlat
óráján. Ahogy kiállt a
parkolóból, az oktató megszólalt:
- Itt forduljon
balra, és ne felejtse el tudatni erről a maga mögött
tartózkodókat!
Erre a lány
hátrafordult és a hátsó ülésen ülő többi tanítványnak ezt
mondta:
- Balra fogok
kanyarodni!