




A mobiltelefon egy átkozott találmány. Szemtelen, tolakodó, követelőző, és soha nem tudom, hová tettem.
Két ivócimbora beszélget a kocsmában. Azt mondja az egyik:
- Hallod, Jóska, olyan régi barátság már a miénk, kérnék tőled valamit. Ha úgy adódik, hogy én halok meg előbb, jól esne, ha mondanál néhány jó szót a temetésemen.
- Rendben van, Pista. De ha én halok meg előbb, én meg arra kérlek, hogy koccints egyet az emlékemre a haverokkal a temetésem után.
- Jó, megígérem. De nem bánnád, ha előbb megkapnám a vesédet?
- Doktor úr, a feleségem lenyelt egy gombostűt. Most mit tegyünk?
- Nyugodtan élhetnek továbbra is nemi életet, de azt javaslom, óvszer helyett használjon inkább gyűszűt.
Egy férfit nem hagy nyugodni a bűntudat, ezért elmegy gyónni. Elmondja a papnak, hogy éveken át dolgozott egy fatelepen és rengeteg építőanyagot hordott haza.
- És mégis mennyit vittél el, fiam? - kérdezi a pap.
- Elég sokat ahhoz, hogy a fiamnak felépítsek belőle egy házat, aztán még a lányomnak is. Később pedig magunknak építettünk egy nyaralót a feleségemmel.
- Hát ez tényleg súlyos bűn. Úgy gondolom, hosszabb vezeklésre lesz szükség. Mondd, tartottál már bűnbánatot?
- Még nem, atyám, de ha maga hoz egy ácsot, én hozom a faanyagot!