




Az ünnepi beszéd előtt a szónok észreveszi, hogy otthon felejtette a fogsorát. Kétségbeesetten fordul az asztalszomszédjához, mondván, hogy mi történt. A szomszéd megnyugtatja, hogy semmi gond, éppen van nála egy pár fogsor, próbálja fel. A szónok felpróbálja, de túl laza. A szomszéd nem adja fel, ad egy másik pár fogsort. Ez meg túl szorosnak bizonyul. A szomszéd kitartó, és egy harmadik pár fogsort is átnyújt próbálni. A szónoknak ez már pont jó. Elmondja a beszédét, végigüli az ebédet és a végén odafordul a szomszédjához, hogy fogadná-e a fogászati rendelőjében, mert éppen szüksége lenne egy fogorvosra.
Erre a szomszéd:
- De uram, én nem fogorvos vagyok, hanem temetkezési vállalkozó!
A lány reggel megy haza, és az anyja e szavakkal várja:
- Hol voltál egész éjszaka?
- Tudod az udvarlóm meghívott vacsorára. Aztán megreggeliztünk.
Egy kis teknőc elkezd felfelé mászni a fán. Nagy nehezen eléri az alsó ágat, végigmászik rajta, majd amikor a végéhez ér, leesik. Pont a hátára esik, a páncélja nagyot puffan.
Pár perc múlva magához tér, hosszú kínlódás után a hasára fordul, és megkezdi újra a famászást. Ezúttal még az ágig sem jut el, hanyattesik a fa törzséről. Ismét megüti magát, de hallatlan akaraterővel megint nekikezd a famászásnak. Most sikerül az ágig jutnia, de hamarosan a földbe csapódik.
Fent, a fa egyik felső ágán egy fészekben ül egy madárpár. Amikor a teknőc már ötödszörre töri össze magát, a madármama azt mondja a párjának:
- Te, szerintem most már meg kellene mondanunk neki, hogy csak örökbefogadtuk...
A rendőr megállítja a székely parasztbácsit.
- Hé, bátyám, mit visz azon a szekéren?
A parasztbácsi odahajol a rendőr füléhez, és belesúgja:
- Szénát.
- És miért sugdolózik?
- Hogy a lovak ne kérjenek!
Iskolásokat szállító autóbusz robog az országúton. Egyszer csak összeverekednek a fehér és fekete diákok. A tanító néni nem bír velük, megkéri a sofőrt, hogy segítsen. A sofőr megállítja a buszt, mindenkit leszállít.
Elkezdi magyarázni a gyerekekenek, hogy Amerikában nincs faji megkülönböztetés, s hogy nem szép dolog a verekedés. Végül sorba állítja őket, s így szól:
- Felejtsük el azt, hogy fehér meg fekete. Legyen mindenki mondjuk kék. Irány a busz, mindenki szálljon fel. Elöl a világoskékek, hátul a sötétkékek...