




A Michael család egy kis farmon él Kanadában az amerikai határ mellett. A birtokuk már évtizedek óta vita tárgyát képezi a két ország kormánya között. Nem tudnak megegyezni, hogy hová is tartozik. Michael nagymama már betöltötte a 90-et, vele él a farmon egy fia és az unokái. Egyszer levelet kapnak a kanadai kormánytól. A családfő felolvassa és beszámol a nagymamának:
- Az áll a levélben, hogy a kormány elismeri, hogy ez a terület az USÁ-hoz tartozik, mi pedig ezt elfogadhatjuk, vagy fellebbezhetünk. Mit szólsz ehhez, nagyi?
- Naná, hogy elfogadjuk! Azonnal válaszoljatok a levélre! Nem bírok ki még több zord kanadai telet.
Azok a könyvek, amiket mindenki nagyra becsül, olyan könyvek, amiket senki sem olvas.
- Anatole France
Az esküvőn az anyakönyvvezető odafordul a vőlegényhez, aki alig áll a lábán az átdorbézolt éjszaka után:
- Kovács Péter, szeretnéd-e feleségül az itt jelenlévő Kis Piroskát?
A vőlegény néma marad, és csak bámul a semmibe. Az anyakönyvvezető megismétli a kérdést, ekkor már hangosabban:
- Kovács Péter, szeretnéd-e feleségül az itt jelenlévő Kis Piroskát?
A vőlegény most is bámul a semmibe, és nem vesz tudomást az anyakönyvvezetőről.
Ekkor a vőfély ezt súgja a fülébe:
- Menjünk el aztán meginni egy sört?
- Igen! - kiáltja el magát a vőlegény.