




Néhányan annyira félnek a haláltól, hogy soha nem is kezdenek el élni.
- Henry Van Dyke
Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- János - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...
A fiatal hadnagy a Szaharában szolgál, idegenlégiós tisztként.
Amikor már nagyon hiányoznak neki a nők, így szól a húsz éve ott szolgáló őrmesterhez:
- Mondja, mit csinál itt az ember, ha hm, nőre van szüksége?
- Nem érünk mi rá ilyesmire hadnagy úr, nehéz a szolgálat.
- De ha végleg magukra tör a szexőrület?
- Hát akkor ott a teve.
- Oh, te mocskos fantáziájú disznó, te elállatiasodott barom! - ordít a hadnagy, és otthagyja az őrmestert.
De telnek, múlnak a napok... hetek... és egy éjjel a hadnagy betámolyog a teveistállóba. Fél óra múlva félig agyonrúgva, vérző fejjel és lankadt végtagokkal talál rá az őrmester. Jajgatva kérdezi tőle:
- Mit is mondott erről az eszeveszett tevéről? Maguk, hogy csinálják? Én nem bírtam vele!
- Hát úgy mondtam volna hadnagy úr, ha hagyta volna befejezni a mondatot, hogy ha ránk tör a szexőrület, felülünk a teve hátára, és innen húsz kilométerre van egy príma kupleráj, gyönyörű nőkkel...
Japán és román munkások tárgyalják, ki mennyit dolgozik. A japán:
- A 8 órából négyet dolgozok a családomért, kettőt a császárért, kettőt pedig Japánért.
Mire a román megvetően:
- Én négy órát lógok a munkahelyről a családomért, császárunk nincs, Japánért meg miért dolgozzak?