




Pszichiáterek gyűlnek össze egy konferenciára. A rendezvény után négyen együtt vacsoráznak. Az egyik panaszkodni kezd:
- Hozzánk állandóan jönnek az emberek a félelmeikkel és bánatukkal, de ha nekünk van problémánk, nincs, akihez fordulhatnánk.
Mindannyian egyetértően bólogatni kezdtek.
- Mit szólnátok, ha mi négyen meghallgatnánk egymást? Mindenki mondja el a bánatát! - mondja az első.
- Rendben. - egyeztek bele a többiek.
- Én ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megöljem a pácienseimet. - kezdi a vallomást az egyik.
- Imádok drága holmikat vásárolni, ezért sokkal több pénzt csalok ki a pácienseimtől, mint ami járna. - ismeri be a második.
- Én meg benne vagyok egy kábítószer üzletben, és a betegeimet is bevonom az árusításba. - mondja a harmadik.
- Én pedig - teszi hozzá a negyedik - egyszerűen képtelen vagyok titkot tartani.
Régen nem tudtam rendesen leírni azt a szót, hogy Armageddon. Eleinte kicsit zavart, de aztán rájöttem, hogy ez azért nem a világ vége.
IV. György brit trónörökös apja, III. György akaratából vette feleségül Braunschweigi Karolina hercegnőt 1795-ben. A vőlegény az esküvőjén olyan részeg volt, hogy testőrei cipelték az oltár elé. A ceremónia alatt megpróbált kiszökni a teremből, de apja ezt megakadályozta. Amikor az érsek megkérdezte, hogy van-e akadálya a házasságnak, a herceg zokogni kezdett. Végül az ifjú férj a nászéjszakán a kandalló melletti karosszékben hajtotta álomra a fejét.
- Apa, mi a titka a boldog házasságnak?
- Az bizony, fiam, örökre titok marad.
Néha előfordul, hogy az ember egyszerűen csak rossz helyen van, rossz időben. Mint például én az esküvőmön.