Barbara Bush (az akkori alelnök, George Bush felesége) emlékirataiban közöl egy történetet, amelyet ő a legmegrázóbb élményének tart, amely diplomáciai útjaikon esett meg vele.
Egyszer Bushék a japán császárral, Hirohitoval ebédeltek a tokiói Császári Palotában.
Bush asszony megpróbált beszédbe elegyedni a japán császárral, de az csak az "igen", "nem" és "köszönöm" szavakat volt hajlandó kiejteni a száján.
Az alelnök felesége megdicsérte Hirohito elegáns palotáját, mire a császár a szokott "Köszönöm"-mel válaszolt.
- Új? - kérdezte Mrs. Bush.
- Igen - felelte a császár.
- A régi palota már olyan öreg volt, hogy összeomlott? - folytatta Mrs. Bush.
Erre a császár a legudvariasabb, legjólneveltebb hangján:
- Nem, attól tartok, Önök bombázták le.
Ekkor Mrs. Bush a másik szomszédjához fordult inkább...
"Azt mondják, sosem késő megtanulni zongorázni, de hajnal 2-kor már tényleg azt kívántam, hogy a szobatársam hagyja abba és menjen aludni."
- Nathan Hansar
- Mikor kell megkérni egy szőke nő kezét?
- ???
- Ha a szája már elfáradt!
- Kisfiam, mi a neved?
- Kovács, ipszilon nélkül.
- A Kovácban nincs is ipszilon.
- Én is ezt mondtam.
- Miért repül Superman fénysebességgel?
- ???
- Nehogy elfelejtse hová megy.