




Csiga anyuka, elküldi Csiga Pistikét a boltba, kenyérért. Eltelik egy hónap, mondja az anyuka:
- Na, Pistike már félúton lehet.
Eltelik még egy hónap:
- Na, Pistike most érhetett be a boltba.
Eltelik még egy hónap:
- Na, Pistike már hazafelé ballag.
Eltelik fél év:
- A fene egye meg ezt a büdös kölyköt, mit csinál már ennyi ideig?!
Egyszer csak kiszól a másik szobából egy hang:
- Anya, ha ilyeneket mondasz rólam, nem megyek sehova!
A szomszédomban egy afgán család lakik. A minap ahogy megyek hazafelé, látom, hogy a családfő, Abdul kint áll az erkélyen és egy szőnyeget ráz. Odaszóltam neki:
- Mi az, Abdul? Nem indul?
Három éve voltunk nyaralni, én, a szüleim és az akkor 7 éves kisöcsém, Dávid. Nem túl sok időnk volt aznap bármilyen ételt csinálni ezért este étterembe mentünk. Kb. 9 óra lehetett, teljes telt ház, és máshol már bezártak, tehát nem tehettünk mást: vártunk egy üres asztalra. Rajtunk kívül még egy csomóan várakoztak, és mire mi sorra kerültünk már fél 10 volt. A pincér felvette a rendelést és ismét csak vártunk.
- Leragad a szemem... - nyöszörögte Dávid.
- Hát tartsd nyitva valahogy! - mondta anyukám. Erre az én leleményes kisöcsém elvette apukám villáját és kését, fölhúzta a szemhéját és az evőeszközökre húzta. A pincér meghozta az italokat és megdöbbenve kérdezte, hogy mit csinál ez a fiú. Erre mindenki felénk fordult, az öcsém meg:
- Nyitva tartom a szemem, hogy ne ragadjon le!
A pincér szó nélkül elment, a vendégek pedig csak nézték az öcsémet, aki mindjárt elalszik. De amikor már horkolni kezdett félig nyitott szemmel, akkor már alig bírták röhögés nélkül...
Így szól a férj:
- Lemegyek a kocsmába, vedd a kabátod!
A feleség megörül, hogy a férje végre bevonja valamibe.
- Ez azt jelenti, hogy én is menjek veled?
Mire a férj:
- Nem, csak leveszem a fűtést, míg ott vagyok.