




Vihar tombol a székely faluban. Az asszony ezért nem ment ki a kútra vízért, hogy levest főzzön az urának. Hazaérkezik a gazda a kapálásból bőrig ázva, leveti a vizes gúnyát, majd komótosan leül az asztalhoz. Egy darabig türelmesen vár, aztán megkérdezi.
- Nincsen ebéd, asszony?
- Hát mán hogy vóna? - nyelvel a fehérnép. - Csak nem ment el az eszem, hogy ebbe' az ítéletidőbe' kimenjek a kútra csak azétt, hogy kendnek levest főzzek?!
- Az öreg nem szól semmit, feltápászkodik, elveszi a vedret, s kimegy a kútra. Megtölti vízzel, aztán beérvén a házba szó nélkül nyakon önti a feleségét.
- Megbolondult kend vénségire? - sápítozik - Minek öntött le, most csupa víz lettem!
- Így mán úgy es vizes vagy, s nyugodtan kimehetsz vízért...
Egy utazó a spanyolországi Pamplonába érkezik, a híres
Bikafuttató Fesztivál idején. Este elindul a belvárosba vacsorázni, beül egy
étterembe és kéri a ház specialitását. Kihoznak egy nagy tálat, sok
burgonyával, kukoricával, és a közepén pedig két furcsa gömb alakú húsféleség.
A férfi megkérdezi a pincértől:
- Mondja, mi ez?
- Ez, uram, a legkülönlegesebb fogásunk: Cojones. Minden este az aznap
elpusztult bika heréjét készítjük el.
A turista először undorral nézi a tányért, de aztán a kíváncsisága győz, és
megkóstolja az ételt. Nagyon ízlik neki, annyira, hogy másnap is betér, és újra
Cojones-t rendel. Ki is hoznak neki egy tálat, hasonlót, mint az előző napon,de
a férfi reklamál:
- Mondja, mi ez?
- Cojones, uram, amit rendelt.
- Ne mondja már! Hisz tegnap is azt ettem itt, és azok a golyók sokkal
nagyobbak voltak.
- Igen, uram, mert nem mindig a bika esik el.
- Jean, mondja, élnek a Holdon emberek?
- Nem, uram.
- Akkor miért világítják ki minden este?
A világon még mindig 1,2 milliárd ember éhezik, kb. ugyanennyien viszont túlsúlyosak.