




Élt egyszer egy fiatalember, aki már gyermekkora óta arra vágyott, hogy író legyen. Egyszer azt mondta az anyjának:
- Olyan nagy író leszek, hogy az egész világon mindenhol olvassák majd a műveimet, és minden írásom mély érzelmeket vált majd ki az olvasókból, zokogni fognak, sikoltani, üvölteni, vonítani a dühtől és a fájdalomtól...
Ez a férfi ma a Microsoftnál dolgozik és hibaüzeneteket ír.
Az ifjú Arisztid gróf megnősül. Az esküvő után a barátai elmennek ünnepelni egy bordélyházba. Nagy meglepetésükre ott találják az újdonsült férjet.
- Hát te, mit keresel itt, mikor otthon van a szép fiatal feleséged? - kérdezik tőle.
- Tudjátok, szegény úgy elfáradt, hogy azonnal elaludt. Hát csak nem ébresztem fel néhány száz pengő miatt?
Az első osztályban rajzórán a gyerekek virágokat rajzolnak. Van, aki gyönyörű orgonákat, egy másik gyerek egy csokor tulipánt, egyedül Pistikének üres a rajzlapja. Kérdezi tőle a tanító néni:
- Te, kisfiam, nem rajzoltál semmit?
- Dehogynem, rózsákat!
- Hiszen semmi nincs a rajzlapodon.
- Igen, mert ezek futórózsák!
Sosem tudom, mit gondolok valamiről, amíg el nem olvasom, amit írtam róla.
- William Faulkner