




A férfi bemegy a bankba és befektetési tanácsot kér, mert van felesleges százezer forintja. A tisztviselő a következő tanácsot adja:
– Uram, ebben a világban, az a legbiztosabb, ha bankba teszi a pénzét.
– Jó-jó, de mi van akkor, ha a bank tönkre megy?
– Semmi gond, mert fizet a betétbiztosítási alap?
– Jó-jó, de mi van akkor, ha az is tönkre megy?
– Semmi gond, mert fizet a betétbiztosítási alapot felügyelő szerv, a pénzügyminisztérium.
– Jó-jó, de mi van akkor, ha a pénzügyminisztérium is tönkre megy?
– Semmi gond, mert akkor a kormány vállal garanciát a visszafizetésre?
– Jó-jó, de mi van akkor, ha a kormány is tönkre megy?
– Uram, ne játssza meg magát! Mintha magának nem érne meg százezer forintot, hogy a kormány tönkremenjen?
Egy eszkimóférfi a nászéjszaka után reggel befog a szánba, és indulni készül.
A felesége kinéz az iglu ajtaján.
- Szivem! Hova mész?
- Orvosért. Mire jön a gyerek, itt leszünk!
- Doktor úr, kérem, a feleségem hűtőgépnek képzeli magát.
- És ez milyen problémát okoz?
- Amikor nyitott szájjal alszik, pont a szemembe világít.
A fiatal hadnagy a Szaharában szolgál, idegenlégiós tisztként.
Amikor már nagyon hiányoznak neki a nők, így szól a húsz éve ott szolgáló őrmesterhez:
- Mondja, mit csinál itt az ember, ha hm, nőre van szüksége?
- Nem érünk mi rá ilyesmire hadnagy úr, nehéz a szolgálat.
- De ha végleg magukra tör a szexőrület?
- Hát akkor ott a teve.
- Oh, te mocskos fantáziájú disznó, te elállatiasodott barom! - ordít a hadnagy, és otthagyja az őrmestert.
De telnek, múlnak a napok... hetek... és egy éjjel a hadnagy betámolyog a teveistállóba. Fél óra múlva félig agyonrúgva, vérző fejjel és lankadt végtagokkal talál rá az őrmester. Jajgatva kérdezi tőle:
- Mit is mondott erről az eszeveszett tevéről? Maguk, hogy csinálják? Én nem bírtam vele!
- Hát úgy mondtam volna hadnagy úr, ha hagyta volna befejezni a mondatot, hogy ha ránk tör a szexőrület, felülünk a teve hátára, és innen húsz kilométerre van egy príma kupleráj, gyönyörű nőkkel...
A francia nyulaknál hatalmas a hullási arány, ezért konferenciát hoznak össze, ahol megállapítják, hogy már mindössze két kannyúl él egy eldugott Bretagne-i erdőben – az apa és fia. A nők gyorsan határozatot hoznak, hogy a kihalás megakadályozására a két nyúlnak végig kell menni minden lánynyúlon.
A kiskölyök rohanna is a hosszú sorban felállt lányoknak, de az apa megállítja.
– Édes fiam, mi francia nyulak vagyunk, nálunk az udvariasság az első. Figyeld
mit csinálok, és csak ha tökéletesen megtanultad, akkor gyere utánam.
Az apa odamegy a sor elejére, meghajol az első nyúllány előtt:
– Bonzsúúúr, madam. – A lány csinál egy pukedlit, majd nekilátnak. A végén a papa meghajol: – Merszi, madam!
Megy a következőhöz. Meghajlás. Bonzsúúúúr, madam! Pukedli. Kupak.
Meghajlás. Mersziii, madam!
A kisnyúl ott toporog, gyakorol, majd nekirohan a sornak, és a következőt
hallani: Bonzsurmadam, merszimadam! Bonzsurmadam, merszimadam!
Bonzsurmadam, merszimadam! Bonzsurpapa, PARDONPAPAAA! Bonzsurmadam, merszimadam...