




Az első osztályos Pirike már egy hete jár iskolába. Anyukájával éppen hazafelé tartanak a suliból, mikor Pirike panaszkodni kezd:
- Semmi értelme ennek az iskolának! Csak az időmet vesztegetem. Se írni, se olvasni nem tudok, és még beszélni se hagynak!
A bulldog megy az utcán, amikor egy emeleti ablakban meglátja a spánielt. Felkiált neki:
- Gyere le, sétáljunk egyet!
- Nem lehet, be vagyok zárva - feleli szomorúan a spániel.
- Akkor ugorj ki az ablakon!
- Még mit nem! A végén pofára esek és olyan ronda fejem lesz, mint a tied.
Londoni élményeit meséli a skót a barátainak:
- Ezek az angolok mind őrültek. Képzeljétek, hajnali háromkor beront egy angol a szállodai szobámba, üvöltözik, és csapkod a papucsával...
- Szörnyű! És te mit szóltál?
- Semmit. Nyugodtan fújtam tovább a dudámat.
- Uff,uff! - kiált a néma indián,
S kinéz befalazott ablakán.
Rápattan rég megdöglött lovára,
S elvágtat a sehonnai csatába.
Nemlétező farzsebéből előrántja
Otthon felejtett pisztolyát,
S lelövi kopasz nagyapjának
minden szál haját.