Ha feltételezzük, hogy az ember általában tanul a saját hibáiból, akkor miért van mégis sokaknak egynél több gyereke?
Egy hipermarketben vásároltam, amikor felfigyeltem egy nőre, aki négy kisfiú kíséretében, egy kisbabával és egy bevásárlókocsival evickélt a polcok között. A gyerekek percenként hatszor csimpaszkodtak anyjukba „Anyu, anyu!” felkiáltással. Az anyukának szemmel láthatóan kezdett fogyni a türelme, és rájuk ripakodott:
- Idefigyeljetek, mostantól legalább tíz percig nem akarom azt hallani, hogy anyu! Rendben?
A gyerekek elhallgattak, majd egy kis idő múlva az egyik megrángatta anyja szoknyáját:
- Elnézést, asszonyom!
- Tudunk sírni a víz
alatt is?
- Ha meghalsz, és a
Mennybe vagy a Pokolra kerülsz, örökké azt a ruhát kell hordanod, amiben
eltemettek?
- Miért hozzák a
kerek pizzát szögletes dobozban?
- Hogy van az, hogy
előbb küldtünk embert a Holdra, mint hogy a bőröndökre kerekeket szereltünk
volna?
- Miért mondják, hogy
úgy alszik, mint egy kisbaba, amikor a kisbabák kétóránként bömbölve
felébrednek?
- Ha egy néma embert
kérdezgetnek a rendőrök, az is kihallgatás?
- Miért fizetnek egy
csomó pénzt az emberek azért, hogy felmásszanak nagyon magas helyekre, és azután
távcsővel figyeljék a lent maradtakat?
- A kenyérpirítók
miért tartalmaznak olyan fokozatot is, amely annyira megégeti a kenyeret, hogy
senki nem tudja megenni?
- Goofy miért jár két
lábon, míg Plutó négyen, ha mindketten kutyák?
- Ha a prérifarkasnak
a Kengyelfutó Gyalogkakukkból van annyi pénze, hogy megvegye azt a sok vackot,
akkor egyszerűen csak miért nem rendel magának kaját?
A régi japán színházakban sót szórtak a színpadra, hogy a gonosz lelkek ne zavarják meg az előadást.
Az orvos először a jó hírt közölte velem: olyan betegségem van, amit rólam fognak elnevezni.
- Steve Martin