Ha bárki a temetésemen búskomor képpel fog állni, azzal nem állok szóba többé.
- Stan Laurel
Egy cimborám foglalkozik postagalambokkal. Az edzésük úgy néz ki, hogy a galambokat hátul szépen összekötött szárnyakkal bepakolják a Zsiguliba, s két-háromszáz kilóméterre eleresztik őket. Hazafelé bevágnak egy csülkös bablevest, otthon kiülnek a teraszra egy sörrel, s az elsők már lassan meg is érkeznek.
Most is így történt minden (bableves, sör, első postagalambok), hanem "Dezsőke" az egyik madár csak nem jött. Másnap se. Harmadnap se. Gondolták, szegénykét megette valami sólyom, kánya, hát le is mondtak róla.
Teltek-múltak a hetek, mikor is látja ám a cimbora, hogy az udvarban
Dezsőke jön haza. Gyalog. Merthogy a szárnyai hátul szépen össze voltak kötözve. Gondolom, Dezsőkének elég ideges feje volt.
Egy fiatalember egy bárban megszólít egy csinos lányt:
- Én csak egy átlagos fickó vagyok, de az apám nagyon beteg, hamarosan meghal, és akkor 20 millió dollárt fogok örökölni. Szívesen megosztanám veled az örökségemet, ha eljössz hozzám.
- Rendben. - egyezett bele a lány, és csatlakozott a fiúhoz.
Másnap a lány a fiú mostohaanyja lett.