Amit szívesen mondanál néha a munkahelyeden:
- Aha. . . úgy tűnik, az elb@szás tündére megint erre járt...
- Nem tudom mi bajod, de fogadok, hogy jó nehéz kiejteni.
- Mit szólna ahhoz, hogy soha? A soha elég gyors lesz?
- Látom, úgy döntött, hogy a nyilvánosan szégyeníti meg önmagát.
- Kedvesebb leszek, ha Ön okosabb lesz.
- Úgy tűnik, magyarul beszél, de egy szót se értek belőle.
- Nem vagyok magamnál. Kérem, hagyjon üzenetet.
- Kedvelem Önt. Emlékeztet rá, milyen volt fiatalnak és hülyének lenni.
- Örökké őrizni fogom az Önről alkotott első, téves elképzeléseimet.
- Ön igazolja az idegenekkel szembeni természetes bizalmatlanságomat.
- Van elég tehetségem és kreativitásom, csak szarok az egészre.
- Már most próbállak elképzelni ragtapasszal a szádon.
- Csak mert senki se ért meg, még nem vagy művész.
- Az Ön valósága és az enyém közötti bármilyen összefüggés teljesen véletlenszerű.
- Sajnálom, de a hatalmamat csak jóra használhatom.
- Ez valóban logikusan hangzik. Ideje emelni a gyógyszeradagot!
- Ki, én?! Én itt csak szobáról szobára vándorolok.
A dadogós embernek volt egy szamara, amelyik belelépett a tüskébe, és fájt a lába. Amikor a dadogós elment a kocsmába, ott elmesélte, hogy mi a baja a szamarának, és kérdezte, hogy mit tegyen vele. Erre az egyik ember azt mondta, hogy vegyen a patikában hipermangánt, és azt tegye bele a vízbe, azzal mossa meg a szamár lábát. Ez persze este történt, amikor a patika már be volt zárva. A dadogós ember odament és bekopogott a patikushoz, és mivel dadogott, csak addig jutott a kérdéssel, hogy: hipp, hipp... és többet nem tudott mondani, mert a patikus elkiáltotta magát, "hurrá" és becsapta az ajtót.
Esküvő után:
- Tudod, drágám, én olyan helyre szeretnék menni, ahol még sosem voltam.
- Igen? Akkor irány a konyha!
- Honnan tudod, hogy az a kisgyerek, aki ellopta a biciklidet roma apától és szőke anyától származik?
- Fut végig az utcán, a hóna alatt a biciklid...
- Szóval férjhez megy, Aranka?
- Igen, meguntam, hogy mindig csak férjekhez megyek.