




Anyós és veje az állatkertben beszélgetnek:
- Tudja maga mama, hogy mi maga és a víziló
között a különbség? Látja, a vízilónak is mekkora pofája van, de mégse beszél!!!
Két kos izgatottan nézi a nyírásra készülődő birkákat:
- Nézd, micsoda sztriptíz lesz itt mindjárt!
Fiú: - Ma nagy esemény történt az életemben. Megtetszett egy lány, szinte le sem tudtam venni róla a szemem. Érdekes, már 4 hete ugyanabba az iskolába járunk, de eddig fel sem tűnt.
Lány: - Ma észrevettem hogy egy fiú egyfolytában engem bámul. Csak tudnám mi a baja.
Fiú: - Gyönyörű barna szeme és szőke haja van. Mindig is ez volt az ideálom.
Lány: - Ronda vizenyős a tekintete, kefe a haja és ráadásul szemüveges. Mindig az ilyeneket utáltam a legjobban.
Fiú: - Ma megtudtam e nevét. Kleopátra. A kedvenc női nevem. Hogy Ő is megtudja az enyémet, odahívtam a tesómat és azt mondtam neki, hogy kiabálja a nevemet és én majd akkor odamegyek hozzá. Ez a lökött tesóm nem csupán azt kiabálta, hogy Józsi, hanem azt, hogy Jóska tojóska! Jól el is kalapáltam érte.
Lány: - Józsinak hívják. Ki nem állhatom a Józsikat. Ráadásul durva és veri a kisebbeket.
Fiú: - Ma megpróbáltam közelebbről is megismerkedni vele. A Kovácsot megkértem, hogy "véletlenül" lökjön majd neki, amikor arra szaladunk. Meg is tette... háromszor is, de hiába... Nem állt szóba velem pedig mekkorákat estem!...
Lány: - Az a vadállat ma háromszor is nekem jött. Tiszta kék-zöld vagyok. De legalább ő is elesett. Eltörött a szemüvege és lehorzsolta a fél arcát. Most még rondább...
Fiú: - Ma levelet írtam neki. Beletettem egy tábla csokiba és elküldtem neki a tesómmal, de úgy, hogy a tesóm ne is sejtse a levelet.
Lány: - Ma küldött nekem egy tábla csokit. Olyan esdeklően nézett rám, hogy nem volt szívem visszaküldeni. A csoki papírját odaadtam a tesójának mert azt mondta, hogy ő azt gyujti.
Fiú: - Az a lökött tesóm megtalálta a levelet. Tegnap rajtam röhögött az egész 4.c. Ezért még számolok vele. Egyébként ma fölhívtam telefonon. Háromszor. És csak annyit szóltam bele, hogy: SZERETLEK!
Lány: - Mikor tegnap este megjöttünk anyuékkal a színházból, a nagyi teljesen föl volt dobva. Azt mondta, hogy a volt udvarlója háromszor is felhívta ot és csak annyit szólt bele, hogy szereti. Mikor Anyu megkérdezte, hogy honnan tudja, hogy ő volt az, azt válaszolta, hogy megismerte a hangját. Hogy mik vannak?
Fiú: - Ma hazakísértem. Annyi mindent szerettem volna mondani neki, de meg sem tudtam mukkanni. Azt hittem Ő majd mond valamit, de rám se nézett. A fene se érti a lányokat.
Lány: - Ma hazakísért. Egész úton hallgatott mint egy sült hal. Micsoda bunkó!
Fiú: - Feladtam! Már három napja feléje se nézek. Nem érdekelnek a nők. Nincs nő nincs gond...
Lány: - Már három napja felém se néz a Józsi. Hűtlen kutya!
Nem kellene...véletlenül...nekiszaladnom???
Megtörtént (nem velem), csak hogy lássátok, milyen bunkók az emberek.
Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltelál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszűlős gatya, bőr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!
- Kérnék egy kövérebb fácánkakast! - mondja a háziasszony a vadboltban. - De egyhez ragaszkodom: sörét ne legyen benne.
- Na, de kedves asszonyom, olyat, amelyik halálra röhögte magát, az idén nem tartunk.