Egész felnőtt koromban szakállt hordtam, de egy nap úgy döntöttem, levágom. Csupasz arccal bementem az 5 éves lányom szobájába, és megkérdeztem tőle:
- Na, nem tűnik fel valami?
A lányom zavartan nézett rám.
- Nem látod? Eltűnt a szakállam!
Erre a zavart tekintetet felváltotta az ijedtség:
- Én hozzá se nyúltam!
Feleség a férjének:
- Képzeld, tegnap, miután elaludtál, megvarrtam a lyukas nadrágzsebedet! Hát nem egy gondoskodó kis feleség vagyok?
- De igen - feleli a férj. - Csak azt áruld el nekem, hogyan vetted észre, hogy lyukas a zsebem?
- Egy szobában vagy. Hogyan akasztasz fel egy képet a falra úgy, hogy nincs semmid?
- ???
- Egyszerűen. Szöget üt a fejedbe egy gondolat, kihúzod a szöget, így nagy kő esik le a szívedről, és a kővel bevered a szöget.
Új foglyot vezetnek be a zárkába. Cellatársa rögtön megkérdi:
- Mennyi?
- Tizenöt év.
- Miért?
- Egy tyúkért.
- Egy tyúkért tizenöt év?
- Igen, mert az a lökött tyúk addig kapirgált a kertben, míg kikaparta az anyósomat...
Beszélget az amerikai, az orosz és a magyar tikos rendőr, a téma ki tudja jobban megtartani a szolgálati titkot.
- Én a nejemmel egy irodában dolgozok, ő nem tudja mit csinálok, nem is érdekli, én nem tudom mit csinál, de nem is érdekel.- mondja az amerikai.
- Az semmi... Én egy íróasztalnál dolgozom a feleségemmel! Nem tudja mit csinálok de nem is érdekli, én sem tudom ő mit csinál, de nem is érdekel.- kontráz rá az orosz. A magyar erre nagyot legyint:
- Ugyan már... Én egyedül dolgozom egy irodában! Nem tudom, mit csinálok, de nem is érdekel.