Gyerekként imádtam a Monopoly társasjátékot, mindent abból tanultam meg a kapitalizmusról. Nincs is jobb módszer ennél, hogy a gyerekek megismerjék a gazdasági életet. Még most felnőttként is szeretek vele játszani, de néhány kérdés szöget ütött a fejembe.
Például: Ha már van egy csomó pénzem, meg egy tucat ingatlanom, akkor minek autózok még mindig körbe-körbe?
Benjamin Franklinnek volt egy üzeme, melyben kenderből papírt gyártottak. A Függetlenségi Nyilatokozat is ilyen papírra íródott.
Megy az orosz vonat Szibériában. Egyszer csak megáll. Az utasok kérdezősködnek:
- Mi történt?
- Mozdonyt cserélnek.
- Mire?
- Vodkára!
- És akkor hogy fogunk tovább menni?
- Részegen!
Kémia órán a tanár felír egy képletet a táblára, majd felszólítja az első sorban ülő Zsuzsikát:
- Nos, ez minek a képlete?
- Jaj, tanárúr, itt van a nyelvemen...
- Akkor köpje ki gyorsan, mert ez a sósav!
Két beteg beszélget a kórházban:
- Maga miért fekszik itt?
- Infarktus. És maga?
- Én is.
- És mit mondtak, mitől kapta?
- Ígéretem ellenére nem hagytam abba a dohányzást. Hát maga?
- Én meg nem kaptam meg idejében a dohányt, amit ígértek.
A fogorvoshoz új beteg érkezik. A doki ismerősnek találja. Figyelmesebben megnézi, majd felvidul:
- Örvendek! Nem ön volt az, aki tegnap megbírságolt a parkolóban?
Apa benyit a négyéves Pistike szobájába, és örömmel újságolja:
- Kisfiam! Itt járt egy tündér, és hozott nekünk egy gyönyörű kisbabát. Ott fekszik anya ágyában, nem akarod megnézni?
- Nem, kösz. - feleli Pistike. - Kisbabát láttam már eleget, de ha előbb szólsz, a tüdért megnéztem volna.