Meséld el röviden a legkedvesebb filmed tartalmát!
(részlet egy általános iskolás dolgozatából)Az én legkedvesebb filmem röviden pont tegnap ment a moziban, az a címe, hogy "Odüsszeia". Most akkor elmesélem.
Volt egyszer egy Odüsszeusz, aki fölgyújtotta Tróját. Bevetette a falovas cselt és mindenkit megölt. Avval a háborúnak vége lett és neki haza kellett menni. A hazáját úgy hívták hogy "Itakába".
Akkor szedelőzködött és ment, ment, ment lendületlenül. De ettől kezdve annyi de annyi bajon ment keresztül, hogy az már hét baj volt! Az első baj amin keresztül ment Kükopsz volt. Volt egy bazi nagy barlang egy bazi nagy fésűvel, egy bazi nagy hajszárítóval, egy bazi nagy darab sajttal, egy bazi nagy ággyal. Bejön a Klükopsz, egy egyszemű óriásszörny. Ordít egy bazi nagyot, akinevette, béna, béna mondták neki, de ő megbírt vele és ijedtibe aztán meglátja Odüsszeusz társait és megette őket. De senki se akart meghalni. Élni akartak még egy kicsikét. Egyik azt kiabálta: "Klükopsz, ne éngem egyél meg, edd meg inkább néd azt a másikat!", de a Klükopsz pont őt akarta bekapni, mer látta, milyen kis zsíros jó falat!
Akkor Odüsszeusz ivatott vele egy kis bódult bort, és a Klükopsz alva rogyott össze. Nyugi nyugi, kumtak oda egymásnak, aztán elpucoltak. Akkor az óriás kiabálni kezdett de senki se hallotta, de a végin mégis meghallották a többi szörny és azt mondták neki: "Hát neked meg ki kaparta ki a szemed?", és a Klükopsz azt mondt "senkise", na akkor hülye vagy, mondták neki.
És így Odüsszeusz megúszta. De volt ám egy másik baj. Bizonyos félig hal félig nő szirének tudtak egy nagyon szép számot. Erre Odüsszeusz parafadugót tettek a barátai fülébe, de ő nem tette be magának, és amikor azok a félhalak énekelnek, ő legszívesebben a tengerbe ugrana, de meg van kötözve, és senki rá se ránt.
A végin aztán kiszabadítsák, erre tessék, nem ott az újabb baj? Találkozik a szelek istenével, aki ad neki egy acskó szelet, de a társai kinyitják az acskót, és a hajó meg hun le, hun fölbukfencezik. Na akkor kikötnek Kirke varázslónőnél, aki egy újabb baj. A varázslón mikor meglátja őket, disznóvá változtatja őket, de Odüsszeuszt nem; Odüsszeusz az erősebb, és ő nem akar disznó lenni. Így kiszabadítja a barátait is és elbúcsúzkodik Kirke varázslónőtől.
Később mind meghalnak, de Odüsszeusz még él.Megy megy hazafelé, de egy angyal olyan öreggé változtatja, mint egy rendes öreg, és azt monda neki, nehogy megtanálja mondani, hogy ki ő. De Argosz, a kutyája persze észreveszi, és mikor már háromszáz évet várt rá, megdöglik.
Megy, megy, hazaér, mindent elmond a fiának, akinek a nevére már nem emlékszek. De a fiát se olyan fából faragták ám, azt mondja: "Ne búsúlj papa, kinyúvasztjuk őket, mint egy kutyát!"
Akkor csinált egy nagy cselt, egy ilyen kelepcét. Ez egy erős íj volt, aamivel seni nem bírt lőni. Mindegyik Disznó fogta megpróbálta, bohóckodott, menősködött, hencegett! De egyik se bírt vele. Akkor jött Odüsszeusz, mindenki mindenki futóra! És Odüsszeusz megint fiatal és erős lesz és minden ajtó be van zárva, és Odüsszeusz meg a fia agyonverdesték őket.
A végin felmosták a padlóról a vért valami lugféleséggel, aztán lefeküdtek aludni.
Bartlesville-ben egy 95 éves, tolószékben ülő asszony egyedül kapott el egy betörőt. Az idős néni egyik délután arra lett figyelmes, hogy valaki motoszkál a háza bejáratánál. Egyszer csak betört a bejárati ajtó ablaka, egy kéz nyúlt be rajta, és próbálta belülről kinyitni az ajtót. Az asszony nem ijedt meg, egy csavarhúzóval a kezében odagurult, és többször megszúrta a behatoló kezet. A férfi végül ájultan rogyott össze a ház előtt, így talált rá a rendőrség.
Ezt egy barátom mesélte nekem:
A 90-es években az egyik Ki Mit Tud-on elindult egy amatőr rockbanda. Négyen voltak: a dobos, két gitáros és az énekes. A hatás kedvéért hoztak magukkal úgy 10-12 rajongót is, akik ott csápoltak a színpad előtt, amíg a banda játszott. Úgy a második számnál az énekes egyszer csak úgy döntött, hogy leugrik a színpadról, lévén a rajongók majd úgyis elkapják, ahogy azt nagyobb koncerteken látni.
Hát a rajongók elég rendesen meglepődtek, és inkább félreálltak... Azért azt még megemlíteném, hogy a padló kőlapokból állt.
A gitárosok és a dobos leálltak, néma csend volt a teremben úgy 10 másodpercig. Akkor végre felkelt az énekes, és intett hogy mehet tovább, jól van. Nagy nehezen visszamászott a színpadra, és énekelt tovább.
Mit ad Isten? Pár perc múlva megint nekifut, és leugrik a színpadról. A rajongók persze megint nem merték elkapni, így a folytatás már ismert... Másodszor viszont már nem kelt fel. A többiek összepakoltak, felkaparták eszméletlen társukat a földről, kimentek, és ezzel vége volt a produkciónak...
Meghal a székely bácsi. Felesége keservesen siratja. Komaasszonya megpróbálja vigasztalni:
- Ne sírj Mariska, hát emlékezz, hogy örökké ütött-vert.
- Igen, igen, - feleli Mariska néni, - de amióta meghalt, úgy megszerettette magát!