Vicclap.hu - viccek archívum, 71 . oldal

Egy focista naplója a 2012-es ukrán-lengyel rendezésű UEFA labdarúgó Európa Bajnokságon:

1. nap
Ma megérkeztünk az ukrán határra, ahol a csapatbuszunkat csapattraktorra kellett cserélnünk, mivel az utak nem voltak megfelelő állapotban. Sajnos a sok eső miatt így is akadt gondunk, ezért csapatépítés gyanánt kiástuk a traktort a sárból.

2. nap
Megérkeztünk a szállás maradványaihoz. Itt csapat- és szállásépítő edzést tartottunk, amivel az egész nap eltelt. Még el sem kezdődött az EB, de már kimerült vagyok, de sebaj, holnap megnézzük a stadiont, majd lesz időm pihenni.

3. nap
Ma megnéztük a stadiont, és 1,5 óra keresés után mind a két kaput sikerült megtalálni. Azok a szemét verebek megették a fűmagot, úgyhogy a csapat vállalta, hogy egy 11-esért cserébe, amit majd az első meccsen kap, zöldre festi a talajt.
Délután megismerkedtünk a helyi kulturális szokásokkal (kocsmáztunk), majd erőnlétünk megtartása érdekében futottunk a tüntetők elől.

4. nap
Az előző napi futóedzésen nem volt mindenki elég gyors, ezért páran közülünk könnyebb-súlyosabb sérüléseket szenvedtek. Szerencsére ezek a kedves ukrán házigazdák kiküldtek egy szanitécet, aki pillanatok alatt rendberakta a csapatot. Egyik játékosunknak levágta a bal lábát, ami mondjuk nem akkora baj, úgyis kettő volt neki. Viszont azóta itt lábatlankodik folyton.

5. nap
Ma, hogy hozzászokjunk a helyi klímához, barátságtalan mérkőzést játszottunk az ukrán keménymaggal. Majdnem lőttem egy gólt, de a kapus rám fogott egy Kalasnyikov-ot ezért meggondoltam magam.

6. nap
Végre elérkezett az első meccs. Előtte a szokásos eligazításon a sportcipőinket, hogy a talajviszonyokhoz alkalmazkodjunk, gumicsizmára cseréltük. Kicsit zavaró még, hogy minden rúgás után lerepül a lábamról, de nekem legalább van lábam.
Este lejátszottuk a mérkőzést. Az eredményről még tárgyalnak a szakemberek, mivel eredményjelző nem volt, és a kaput is mindig máshova rakták. Remélem nyertünk.
Amikor hazaértünk, eloltottuk a dühös szurkolók által felgyújtott szállást. Az előző 5 nap eseményei után már nem lepődtünk meg ezen.

7. nap
Hogy kipihenjük az előző nap fáradalmait, ma elmentünk egy bemutatóra amit az ukrán hadsereg tartott nekünk. Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen hatással van egy focistára, ha hozzávágnak egy gránátot. A bemutató után vetélkedőt rendeztek a helyiek, aminek a lényege az volt, hogy mi cikk-cakkban futottunk, ők meg lőttek ránk.

8. nap
Úgy gondoltuk, megháláljuk azt a sok vendégszeretetet, amit eddig kaptunk, ezért megpróbáltuk felkutatni az elűzött kormányt. Nem találtuk meg, de tettünk egy kitérőt Lengyelországba, ahol polka-bemutatót tekintettünk meg a helyi "szórakozónegyedben".

9. nap
Másnap mindenki jelentkezett a helyi orvosnál nemi betegség gyanújával biztos ami biztos alapon. Délután, miután az egész csapat eredménye mind AIDS, szifilisz, és egyéb nemi betegségek, mint IQ terén negatív lett, visszavágót játszottunk a helyi keménymaggal. Majdnem nyertünk, mert már mi is szereztünk egy puskát.

10. nap
Ma volt alkalmunk megismerkedni egy hagyományos ukrán családdal. Kicsit hasonlít az olaszhoz, itt is a keresztapa a család feje, és itt is van egy csomó "Don" nevű ember.
Este a keresztapát megválasztottuk rendőrfőkapitánynak, mert az sincs most.

11. nap
Elérkeztünk a második meccshez. Az első mérkőzésből tanulva most egészen más volt az eligazítás. Kaptunk fegyvereket, és részt vettünk egy alapfokú tankvezetői tanfolyamon is.
Hát így már azért egészen más volt játszani! Majdnem nyertünk, és a csatárunkat választottak a mérkőzés legjobbjának. Szerintem teljesen megérdemelten, hiszen lőtt 1 gólt, 2 védőt, és legalább 4 verebet. Ezenfelül volt 1 kapufája is, de azt ellopták tőle.

12. nap
Ma végső nyugalomra helyeztük azokat a csapattársainkat, akik valamilyen okból kifolyólag nem élték túl az elmúlt 11 napot. Délután a hátországba telefonált az edző és utánpótlást kért.
Mivel az előző meccsen az edző nem volt elégedett a kapu védelmével, ezért ma a tizenhatos környékére körben a kapu körül vizesárkot ástunk, és tettünk bele pár aligátort is. Nah, így próbáljanak gólt lőni. Egy baj van: mi a körön belül maradtunk, és még nem tudom hogy fogunk kijutni.

13. nap
Ez a nap az érdeklődés hiánya miatt elmaradt.

14. nap
Az aligátorok megfagytak a hidegben, úgyhogy ma ki tudtunk mászni a vizesárokból.
Este jótékonysági labda- és ellenfélrúgó mérkőzést játszottunk, a rendezőkért, mivel elfogytak a labdák, és szükség volt a pénzre, hogy újat vegyenek.

15. nap
Ez az Eb utolsó napja. Nem játszottunk, csak két mérkőzést, mert a többin az ukránok játszottak a lengyelekkel. A döntőben is ez a két csapat szerepelt, végül az ukránok nyertek 11-esekkel 4-4-re.
Összeségében véve ez életem egyik legnagyobb élménye volt, és nagyon remélem hogy a csapat kijut majd a 2014-es iraki világbajnokságra is.

Az amerikai vonatok nyomtáva (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban?

A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban.
Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolni, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtáva miért lett pont 143,5 cm?
A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki. Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után
vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.
A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdézed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora, amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.

Megvan hát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot. Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülok oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters (SRB). Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi "THIOKOL" gyárban gyártják, és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sinek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.

Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló hátsó fele határozta meg...

A kisfiam születésnapjára vettem egy méregdrága akkumulátoros autót, amibe be lehet ülni. A gyerek, miután kibontottuk együtt az ajándékát, beült az autó dobozába, és egész nap abban játszott. Mi ebből a tanulság?
A következő szülinapjára kap egy üres dobozt és a maradék 40000 forintból pedig én kapok egy hordó Whiskyt.

Körülbelül 3 évvel ezelőtti eset volt az, mikor édesapám egy dvd-lejátszó megvásárlása iránt érzett csillapíthatlan vágyát kielégítette, magyarán elment a METRO-ba. A gépjármű hátsó csomagtartóját kitöltő szerkezettel éppen sítáborból hazaérve lepett meg, enyhén illuminált állapotban. Azt nem tudom, miért ivott, de ezt sok esetben nem is kell és nem is lehet megérteni. Jól van az úgy! A szituáció érdekesen nézett ki. Én ugyebár megérkeztem az 1 hetes, címben említett személy által finanszírozott sítúrámból, amikor is a buszról leszállván az első dolog, amivel szembesültem az édesapám egészen mélyről jövő kitörő üdvözlése volt, némi égetett szesz illatával párosulva. A dvd-vonalon maradva, ugyebár, raknám be a szlovákiai kiruccanástól nagy mértékben megnehezült táskámat a csomagtartóba, amikor nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ezt a helyet kisajátította egy japán szamuráj dinasztiáról elnevezett asztali dvd-lejátszó. Kérdeztem édesapámtól, ez mégis micsoda, amire Ő persze a két füle irányába enyhén feltolt szájszéllel reagált és így szólott hozzám: -Jó mi? Hazamegyünk és összeszereled. De azért jót vettem nem? - Útközben hazafelé a helyzet akkor fordult válságosra, amikor is realizálódott a dvd, mint lemez formátum hiánya az utastérben. Édesapám utolsó mentőövét felhasználva, (a felezőset még délelőtt többszörösen elhasználta, ami után a közönség segítségét kérte) felhívta kedves barátját, akihez betérve 3 dvd-lemezzel lettünk gazdagabbak. A filmek pontos összetételére sajnos nem emlékszem, de nem az 5000 Ft-os fajták voltak, azt hiszem (lehet ez az oka). Hazaérve persze, a lejátszó kivételes előnyt élvezett unalmas élménybeszálóimmal szemben, amit a dvd-lejátszó összeszerelése közben próbáltam előadni. Édesapám is természetesen kivette részét az összeszerelésben, a legnagyobb erősségének mondható az általam csak "mental helping"-ként aposztrofált segédlettel. Ez annyit tesz, hogy a kicsomagolás után elhangzó "Na, mit kell segíteni?" szóösszetételű mondat elmondása ( itt fontos az elmondani és a kérdezni szavak közti jelentéstartalmi különbség kiemelése) után a felvetésre érkező válaszreakciók ellenére hősünk mély tudatállapotba süllyed és alfa szinten működik közre a szerkezet installálásában. Ennek legfőbb ismérve a kézben lévő távirányító és használati utasítás mind horizontálisan mind vertikálisan legalább 540 fokkal való elforgatása és szúrós szemmel való nézése a fotelben ülve. A használati utasítás magyar nyelvű részét (ha létezik egyáltalán ilyen) hősünk a spanyol, üzbég, német, angol, svéd, cseh, macedón és orosz, összesen 87 oldalt kitevő fejezetek után találja meg, legalábbis addig, amíg össze nem áll a rendszer. A rendszer elkészülte után a "mental helping"-ből épp kilépő hősünk a "Na és akkor hogy kell ezt bekapcsolni?" kezdetű felkiáltás sorozattal teszi számunkra világossá dvd-lejátszónk inaktivitását. Itt kell megjegyeznem, hogy a távirányítón elhelyezkedő megkülönböztetett jelzésű ki- és bekapcsológomb minden 45 évnél idősebb férfinél érvényét veszti (hősünknél mindenféleképpen). Ezt csakis háromféle módon lehet megmagyarázni:
A, A távirányítókról és azok gombjainak elhelyezkedéséről tárolt információk nagy része törlődik a memóriából (ha egyáltalán benne voltak).
B, A meggyengült látás következtében a színek között már nem tehető megfelelő mértékű elkülönítés.
C, Ugyanolyan alakú, mint a többi gomb.
A megfelelő gomb megnyomása után a dvd-lemez behelyezése néven futó többkomponensű és rendkívül bonyolult műveletsor elvégzését magamra vállaltam, ezzel is még kíváncsibbá téve édesapámat. A film ennyire azért már nem kelthette fel érdeklődését, mivel annak közepén szokásához híven egy mélyebb, meditatív állapotba redukálta magát, ezzel is átadva magát a fotel kényeztető ölelésének. A film végén futó stáblista végül olyan szinten felingerelte édesapámat, hogy vissza kellett térjen a valós tér-idő kontinuumba, amikor is nagy egyszerűséggel konstatálhatta: "Azért ez megérte!"

Múltkor egy áruházban éppen állateledelt vettem a kutyámnak, amikor egy idős hölgy megszólított a pénztárnál:
- Magának van kutyája?
- Nem, nincs - feleltem tréfás kedvemben. - Ezt a kutyatápot én magam eszem. Tele van mindenféle vitaminnal, nagyon egészséges. Nemrég már majdnem végigcsináltam egy kéthetes kúrát, amikor váratlanul az intenzív osztályra kerültem, és félbe kellett hagynom a fogyasztását. De most elkezdem újra.
Körülnéztem, a pénztárnál állók érdeklődve hallgatták a mesémet. Az időst nénit kirázta a hideg, és hitetlenkedve kérdezte:
- Nem azért került kórházba, mert ételmérgezést kapott a kutyatáptól?
- Dehogy! - feleltem. - Azért, mert az úttest közepén ülve nyalogattam a mancsomat, amikor elütött egy autó.

Néhány évvel ezelőtt kétségbeesetten próbáltuk eladni a házunkat, egy zajos, forgalmas út mellett, de hónapokon át nem akadt rá vevő. A gyerekekre szigorúan ráparancsoltunk, hogy ha jön egy érdeklődő, semmi rosszat ne mondjanak a házról.
Egyszer betoppant egy vevő, aki úgy tűnt, elégedett lenne a körülményekkel, és az árat is elfogadta. Odafordult a 6 éves lányunkhoz, és bizalmasan megkérdezte tőle:
- Mit gondolsz, van még valami, amit tudnom kéne erről a házról?
A kislány ijedten felelte:
- Én nem mondhatok semmit.
A férfi tovább erősködött, míg a gyereknek végül megeredt a nyelve:
- Tudod..., - suttogta - van egy mumus a kamrában...

Amerikában Halloween idején egy jelmezes kislány és egy kisfiú jár házról házra. Bekopogtatnak egy ajtón. Kijön a házigazda, és megcsodálja őket:
- Kik vagytok? - kérdi tőlük.
- Jancsi és Juliska. - felelik.
- Az nem lehet, hiszen ti feketék vagytok!
A gyerekek elszomorodnak, hátat fordítanak és hazamennek.
Kis idő múltán ismét megjelennek másik jelmezben. A gazda ajtót nyit:
- Kik vagytok?
- Hófehérke és a Herceg.
- Az lehetetlen, hiszen ők sem voltak feketék.
A két kisgyerek megint elsomfordál lehajtott fejjel.
De nem adják fel, nemsokára újra kopogtatnak. Ezúttal anyaszült meztelenül.
A házigazda meglepetten áll az ajtóban:
- És most kik vagytok? - kérdezi.
- Mi vagyunk az M&M's csokigolyók. - válaszolja a kislány. - Én a sima, ő meg a mogyorós.

Egy turista fotózza Magyarország jellegzetességeit. Egyszercsak meglát egy kapáló paraszt bácsit, aki hirtelen eldobja a kapát, és csinál egy tripla szaltót. Nagyon szeretné filmre venni ezt az érdekes szokást a turita, hát odamegy és megszólítja az öreget:
- Bácsi! 100 dollárt adok, ha felvehetem az előbbi produkcióját!
- Nem,fiam,nem lehet!
- 200 dollár!
- Nem, fiam, nem lehet!
- De bácsi, gondolja meg, 500 dollárt adok!
- Ide figyeljen, fiam! Nincs az a pénz, hogy én még egyszer tökön vágjam magam a kapával!

A bolygó látóhatárának szélén most kelt fel a 23. Nap. Lüke Szájbaver álmosan megdörgölte szemeit, majd egy jól irányzott lézerpisztolylövéssel leterítette az ébresztődroidot, mely látványos szikraesővel hullt darabjaira.
Lüke kiment a konyhába, és kinyitotta a hűtőt. Belenézett és úgy döntött, hogy ma nem reggelizik. Felcsatolta fénykardját, zsebrevágott egy kisebb fegyverboltot, lement a konditerembe, hogy edzésként lelőjön 65 rohamosztagost,
megküzdjön két rancorral, és elindult, hogy elkövesse a napi jócselekedetét, amit a "Hősök mindennapi cselekedetei" című könyv 12 pontja közül a 13. előírt neki.

********
A birodalmi csatahajó parancsnoki kabinjában egy feketeköpenyes, maszkos alak ült. ("Sisakom van, hülye" - D. V.) Ő volt a rettegett Drót Vödör, aki puszta kezével el tudott téríteni egyszerre 94,5 lézerlövedéket, pusztán a gondolataival mozgatni nehéz csillagrombolókat, és aki 6 részt meg tudott nézni a Dallasból egyhuzamban. (A többiek a második részig bírták.)
Vödör meredten bámulta a monitorán a Hósötétke és a hét kertitörpe 3D-s változatát. A rajzfilm éppen a legizgalmasabb résznél járt, amikor Hósötétke megeszi az almának álcázott atombombát, amit a biztonság kedvéért a Boszi még méregbe is mártogatott.
Ebben a pillanatban a kabin ajtaja rettenetes erővel kivágódott, leszakadt a helyéről, és átrepült a szobán. Vödör elfordította fejét a képernyőtől és kiordított:
- Melyik húgyagyú állat volt ez? - sipította női hangon.
"Rohadt beszédszintetizátor" - gondolta. Elfordított két kapcsolót és zengő férfihangon megismételte az előbbi kérdést.
Ekkor egy roskatag öregember vánszorgott be, botra támaszkodva.
- Oh, Margarin császár - nyekegte Vödör megilletődötten.
- Bizony én, fiam - vigyorgott az öreg, mint egy elmeroggyant. Tekintete a monitorra tévedt, és elkomorult.
- Kapcsold ezt ki - mutatott a képernyőre, ahol éppen a királyfi próbálta meg Hósötétkét visszahozni az életbe egy(-két) csókkal. - Nem bírom a pornót.
Vödör bosszús arccal ("Honnan tudod milyen pofát vágtam?!" - D. V.) a képernyőbe vágott egy széket.
- Kifogyott az elem a távirányítóban - magyarázta. - Ma már a hetedik monitort használtam el.
- Aha. Na figyelj te elfuserált bilifejű - kezdte a császár. - A Birodalom végveszélyben van. A lázadók el akarnak pusztítani minket. Szét akarják rombolni a legújabb tervemet (is). Elkészült a LégVár(tm) nevű pusztító űrállomás. A feladatod, hogy megvédd. Comprende?
- He? Ja... I... igen - mondta bizonytalanul a fekete maszkos ("Hülye! Az a Zorro! Jegyezd meg végre, hogy SISAKOM VAN!" - D. V.).
- Akkor jó - derült fel a császár komor képe. - Már azt hittem, nem értetted meg. Emlékezz vissza, hogy a Sötét Jedi Ált. Isk.-ban sem tudtad felfogni még a TÁJ Harci űrhajók biomolekuláris szuperszuszpenzorokkal vezérelt repulziós,
héliumhajtású, elektromágneses ionhajtóműveinek működési elvét sem.
- Tehát azt szeretné, ha megóvnám az űrállomást? - kérdezte Vödör bambán.
- Igen, azt! - tajtékozott a császár. - Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy szedsz valamit a fokozására? - elindult kifelé. Már az ajtóban állt, mikor Vödör utánaszólt:
- Margarin császár! Még egy kérdés. Hogy tudta ilyen erővel betörni az ajtót?
A császár megfordult, fogatlan szája vigyorra húzódott.
- Tudod fiam, hogy az Erő csodákra képes - kilépett a lyukon, melyet nemrég még ajtónak hívtak, és odaszólt a fal mellett álló, csupa izom, 2.5 méter magas őrnek:
- Na gyere, Erő, megyünk haza.
A kabinban Vödör megpróbált gondolkodni egy kicsit, de azután abbahagyta a hiábavaló próbálkozást, és bekapcsolta a komlinkjét:
- Kérek egy újabb monitort - szólt bele.

*********
Lüke Szájbaver végigporoszkált a köves úton, kikerülte a "A Lázadók nem itt vannak!" feliratú táblákat és leereszkedett a titkos bázisra. Odalent barátja, Hang Szóró éppen az űrhajóját bütykölgette.
- Sz'asz öcskös - vakkantotta oda két kalapácsütés közben. - Gyere fel!
Lüke odament az űrhajó rámpájához, és illedelmes ember lévén megtörölte a lábát a rámpa előtt fekvő szőnyegben, majd az űrhajó belsejébe repült attól a pofontól, amelyet a szokatlanul eleven szőnyeg ordítva lekent neki. Lüke szépen lecsorgott a falról, és sietve magyarázni kezdett:
- Hé Csupi, igazán nem tudtam, hogy a rámpát javítod. Azt hittem, Hang tette oda, hogy ne legyen koszos ennek a rozzant teknőnek... izé... ennek a remek űrhajónak a belseje. És igazán letehetnéd azt a turbólézer-üteget! Nem direkt
volt, na!
Csupaszka méltatlankodva visszahevert a rámpa elé, és folytatta a munkáját.
- Hello Hang! - bukkant fel Lüke feje a Százezer éves Vakvarjú tetején lévő számtalan lyuk közül az egyikből.
- Tudod, nem sejtettem, hogy itt talállak - kászálódott kifelé a lyukból Lüke, mert ...
Idáig jutott, mikor ordítva visszazuhant a lyukba. Hang fel sem nézett a szerelésből, csak megjegyezte:
- Vigyázz, egy pár foga már nem ép a létrának... - hatalmas puffanás és csörömpölés rázta meg a hajót -, és bajod eshet.
Lentről csak egy gyenge hang hallatszott:
- Kösz a tanácsot, de nem esett bajom. Én estem... ("Hehe" - D. V.)

***********
A LégVár(tm) métóságteljesen sodródott az űrben. Az állomás belsejében Drót Vödör seregszemlét tartott.
- Először is köszönöm, hogy halgattak a szép szóra, és bevonultak. Ha nem jöttek volna, hát erőszakkal cipeltük volna Önöket ide. Na jó. A Birodalom nagy bajban van. Eme űrállomás, melynek plasztacél padlóját tapodják, a Felkelők
érdeklődésének középpontjába került. Védjék meg életük árán is. Vödör végigsétált a katonák sorfala előtt, és odalépett az egyik rohamosztagoshoz:
- Milyen szép páncél. És milyen puha - tapogatta meg a fehér vértet. - Új?
- Nem MosiMosi-DxC1923637Y728-es géppel mosva - varászolta elő a zsebéből (ez sem semmi, páncélnak zsebe, mi?) a toronyház nagyságú mosógépet.

***********
- Gyerünk öcskös, pirítsunk oda nekik! - kurjantotta Hang Szóró.
Bepréselődtek a Százezer éves Vakvarjú pilótafülkéjébe. Hang bepöccentette a hajtóműveket, de azok rövid köhögés után lefulladtak.
- Na öcskös-kotorászott Hang Szóró az ülése alatt. - Fogd ezt! - nyomott Lüke kezébe egy két ponton meghajlított vasrudat. - Menj szépen le, találsz ott egy lyukat, dugd ezt bele, és tekerd, ahogy bírod.
- Ok! - válaszolta Lüke. Lemasírozott a rámpán, s a hajó alján lévő lyukba beleillesztette a rudat, majd mint az őrült, tekerni kezdte. A hajtómű kettőt pöffentett, majd bűzös felhővel borította a köhögve tapogatódzó Lükét, aki, miután a füsttől félig vakon háromszor nekiment a falnak, sikeresen felbotladozott a rámpán.
A Százezer éves Vakvarjú felemelkedett a titkos bázis földjéről, és kirepült a zsilipkapun.

***********
Drót Vödör a személyi (sz)ámítógépe előtt ült, és a DOOM 227. részével játszott. A játék teljesen lekötötte a figyelmét, és ezért nem vette észre, hogy a monitor alá tolt lavórt már teljesen megtöltötte a belecsurgó vér, és már kifelé folyik belőle, elárasztva a kabint, bevörösítve a plüssmacikat,
G.I. JOE bábukat és egyéb játékokat.
Éppen a hatalmas főellenséget készült megölni, mikor egy tiszt rontott be az időközben már megcsinált ajtón:
- Uram! A Lázadók támadást indítottak!!!
Vödör összerezzent, majd a tisztre ordított:
- Azt a rancortáplálék ithoriai anyádat ijesztgesd! [Ez aztán a káromkodás...]
A tiszt elsápadt, majd bocsánatért esedezve kihátrált az ajtón. Vödör visszaült a játék elé, de mikor felfogta, hogy a tiszt mit mondott, a riasztógombra csapott.

************
A Százezer éves Vakvarjú megtámogatva 12 század Q-Szárnyúval és 4 század C-szárnyúval a LégVár(tm) felé repült az űrben.A hajó belsejében mindenki készült a hatalmas ütközetre. Hang kijött a pilótafülkéből, ahol elfordított három kapcsolót edzésként(a többit úgyis a robotpilóta csinálja), és éppen a szimulátorterembe igyekezett, hogy gyakorolja
az űrcsatát (forró helyzetekben úgyis a robotpilóta dolga ez).
Ahogy áthaladt a társalgón, látta, hogy Lüke behunyt szemmel ül egy széken, és előtte egy 9999.9999 Kg-os súlyzó lebeg föl és le.
- Te mégis mi a fenét csinálsz? - érdeklődött a teherhajó pilótája.
- Én... phu!... Erősítek... - mondta egyre vörösebb fejjel Lüke.
- A' jó - válaszolt Hang, és a szimulátorterem felé vette az útját.
Ott bekapcsolta a gépet, megmarkolta a joy-t, és a monitort figyelte, amelyen egy ebléma jelent meg, alatta szöveg:
LUCASARTS ENTERTAINMENT COMPANY, majd beúszó felirat: X-WING.
Megnyomta a tűzgombot...

*************
(Az itt következő csataleírás Drót Vödör kormányzó úr parancsára csak erősen cenzúrázott változatban jelenik meg - szerző.)
De hülye ez a Drót Vödör!

*************
A hatalmas csata után két nappal, a Lázadók újabb rohamot indítottak a LégVár(tm) ellen. Már a Vakvarjún kívül csak 5 Q-és C-szárnyú vadász maradt.
Elindultak. Az első pár millió TÁJ VADÁSZT leszedték.
Újabb 30000 TÁJ kilövése.
Már csak 4 Lázadó űrhajó.
Három csillagromboló elpusztítása.
Már csak 3 Lázadó űrhajó {továbbiakban L.Ű.}( a Vakvarjú [továbbiakban V.]).
Újabb TÁJ vadászok.
Már csak két L.Ű ( a V.).
Nincs több Birodalmi űrhajó.
Már csak egy L.Ű. ( a V.).
Mégis volt még egy-két Bir. űrhajó.
Már csak a Vakvarjú van egyben.
Mostmár nincs több Bir. űrhajó.
Kávészünet...!

*************
Ez itt a kávészünet helye. Lüke Omniát, Hang Krönung Light-ot, Drót Vödör Tscibo Exlusive-ot iszik. Csupaszka utálja a kávét. Ő Silant kortyolgat.

*************
A kávészünet után újult erővel folytatódtak a harcok.
- Hang! Lődd ki a torpedókat - ordította a pilótának Lüke.
- Nem lehet! - kiáltotta vissza az. - Ezt a robotpilóta csinálja! Különben is, az ERŐ veled van.
- Na akkor majd én - préselte be magát a jedik jedije az ülésbe.
Behunyta a szemét és koncentrált a 2222 Km átmérőjű lyukra.
- Lüke! Az ERŐ veled van! - mondta az elméjében ("Milyében?" - D. V.) egy hang. [Mi van velem? - H. SZ.] [Ki beszélt itt rólad? - L.SZ.]
- Takarodj kifelé, így nem tudok koncentrálni! - sipította Lüke.
És megnyomta a torpedó kioldógombját....

VÉGE (hehe!)

Epilógus: A történet végét nem árulhatom el, mivel ezzel copyright jogokat sértenék (jobb is így, mindenki úgy fejezheti be a sztorit, ahogy akarja. Szadisták a Lázadás elbukásával és az azt követő véres megtorlással, a hőslelkűek a jók győzelmével, az unatkozók a MENÜ ikonnal stb.), de kárpótlásul friss infók a főszereplőkről:
- Drót Vödör sikeres könyvet adott ki, a címe "Hogyan zsarnokoskodjunk?"
- Lüke Szájbaver templomot alapított.
- Csupaszka feltalálta a szőrnövesztőt vukik számára, s ezzel híres és sikeres lett.
- Hang Szóró űrhajóroncs kiállításokra jár, s több címet is szerzett a Vakvarjúval, mint pl. "A legócskább űrhajó", "A leghülyébb pilóta" stb.
(Ja! Az űrhajón mindent továbbra is a robotpilóta végez!!!)

Remélem, nem fáradtál el nagyon.

Egy férfi lakásán csörög a telefon. Felveszi, és egy idegen hangot hall:
- Jó napot kívánok. Nem vesztette el véletlenül a papagáját?
A férfi meglepődik:
- De, igen. Éppen ma reggel. Honnan tud róla? És hogyan talált meg engem?
- Ide szállt a madár az erkélyemre, és egyfolytában azt ismételgette, hogy: "Itt az 555-4321 üzenetrögzítője, a sípszó után kérem, hagyjon üzenetet!"