Vicclap.hu - viccek archívum, 69 . oldal

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és a legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség p/2 volt. Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik félsíkba, magához hívatta három fiát.
- Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.
Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, három irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az első irracionális számot, pihenőt tartottak.
Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban sült intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt hozzá:
- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia,
mivel nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó, se beszéd, megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felső korlátja közé.
- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod nullával lesz egyenlő - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és elkonvergált.
Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonomtrikus alakú komplex szám támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.
- Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni - mondta haragosan és elment.
Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói lineáris egyenletrendszereket szórtak.
- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belőled és nullává redukállak!
Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta
értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vel a gonosz Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután útrakelt.
Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme.
Ezek igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték, hogy jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább transzformálta magát. Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan messze egy rotációs mozgást
végző n-ed rendű determinánst látott.
- No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.
Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért, látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve.
Gammatyi tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát: megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává tenni, és ekkor nagy
dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi belépett.
Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle, Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót pedig díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi csak az i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy még
nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges pótszöget látott, aki szomorúan énekelt.
Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:
- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán
fordul elő?
Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.
- Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.
- Jössz-e velem?
- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési tartományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis
utólér és visszahoz.
Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi
Ceciliát.
Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.
- Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a szabad tagok oszlopát.
De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a
hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:
- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az halál fia? Te is meg fogsz halni.
S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta magát: Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az ismeretlenek kiszámítását.
Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett. Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította ennek az értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert - mivel csak annyi ismeretlen volt, mint amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia.
Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt,
könyörgésre fogta a szót:
- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.
Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát a hetedik oszlopba is.
Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és
elindultak. Útközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást is. Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentől a végtelenig folyt a bor, sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta, mivel Cecilia volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is boldogan élnek és
létre is hozták a legkisebb közös többszöröst.

Az eredeti verzió:

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a tél, a hangya nem fázott és nem éhezett, ám a tücsök élelem és szállás híján a hidegben lelte halálát.

A HUMÁNUS VERZIÓ:

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a tél, és a tücsök bekönyörögte magát a balek hangyához, ahol tovább mulatozott.

A MODERN VERZIÓ:

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsö sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya.
A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges, egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZSZ
(Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöldbarátok" című slágert énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "...hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei.
Egy politológus a "Mélyvíz" adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő közteherviselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindul egy újabb hangyát keresni.

Ha a valósággal bármi összefüggést vélsz felfedezni, az csak a véletlen műve!

Elegetek van a "Ne töröld ki, különben szívtelen senkiházi vagy!" levelekből? Akkor mit szóltok ehhez?

Fatima el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi 14 éves tősgyökeres stockholmi kislány többszörös áttételes anorákban szenved. Apukája, Bjorn Allah bin Vejnemöjnen egyezséget kötött a Világkereskedelmi Kamarával, hogy ha valaki elolvassa ezt az e-mailt és nem törli ki, hanem kinyomtatja és zöld szövegkiemelő filccel megjelöli a szövegben szereplő összes olyan határozatlan névelőt, amely jambikus pentameterben íródott és főnévi igenév elött áll, s ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett minden harmadik nagyáruház akciós zsömléi közül hármat vásárol, akkor az egyik zsemle árát a Világkereskedelmi Kamara arra fogja fordítani, hogy minden - tavaszi napéjegyenlőségtől számított első holdtölte után született - vörös harántcsíkos kiscica fényképét elküldi Fatimának, hozzájárulva ezzel, hogy a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyüjtőversenyt.

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Megyek a nyilvános vécére, amint leültem, megszólalt mellettem egy hang:
- Szia! Hogy vagy?
Kicsit megzavarodtam, mert a vécében nem szoktam beszélgetni, de azért válaszoltam:
- Kösz jól.
Megint megszólal ugyanaz a hang:
- Mit csinálsz?
Minél hamarabb be akartam fejezni a vécézést, de azért válaszoltam:
- Azt, amit te, végzem a dolgom.
Már rohantam volna el, de megint megszólalt az a hang:
- Átmehetek hozzád?
Ez már nagyon durva volt, de illedelmesen válaszoltam:
- De uram! Maga is és én is végzem végezzük a dolgunkat, úgy hogy akkor ne zavarjuk egymást!
Már rohantam volna el, de újra megszólalt a hang:
- Bocs szivem, most le kell tennem, mert valamilyen őrült a nyilvános vécéből válaszolgat a kérdéseimre.

Egy szép hölgy üldögél a parkban az egyik padon. Odamegy hozzá egy borzalmasan visszataszító kinézetű hajléktalan.
- Bocsásson meg, kérem! Asszonyom, nem akar velem lefeküdni?
A nő meglepedten:
- Piszok fráter, tisztességes nő vagyok. Persze, hogy nem akarok magával lefeküdni.
Kicsit később ismét megkérdezi a hajléktalan:
- Egészen biztos, hogy nem akar velem lefeküdni?
- Erre mérget vehet!
- Na, akkor sipirc az ágyamról, mert már szörnyen álmos vagyok!

Egy reggel 103-as busszal úgy uszkve századmagammal cammogok fel a lágymányosi hídra, az autóbuszöbölben azonban egy taxi álldogált, és nem akarta beengedni a buszt. Buszsofőr nyomja a dudát, utasok idegesen pislogtak, végül kinyitotta az ajtót. Taxis barátunk közben anyázva kiszállt az autójából, majd fel a buszra, hogy most aztán jól megmondja... A buszsofőr látva ezt becsukta a vezetőfülke ajtaját, majd miután a taxis nagy hévvel felszállt a buszra, becsukta a busz ajtajait is és elindult. A taxisofőr húsz méter után már könyörgött neki (a taxi közben ott állt nyitott ajtóval a megállóban), hogy nyissa ki az ajtót, de a sofőr meg sem állt a következő megállóig (budai alsó rakpart)...

Ez a vicc már szerepelt egyszer, de muszáj kiegészítenem, hiszen a lényeg lemaradt róla. Íme a teljes vicc:

Egy gazdag gróf kéthetes nyaralásból jön haza, a kocsisa kinn várja az állomáson.
- Na, fiam, történt valami, míg távol voltam?
- Nem, minden rendben van.
- Na, hát valami csak.
- Hát, a Bodri, a nagyságos úr kedvenc kutyája megdöglött.
- És mitől döglött meg a szerencsétlen?
- Megfeküdte a gyomrát a sok sült lóhús.
- Hogy jutott a Bodri annyi lóhúshoz?
- Hát bennégtek az istállóban.
- Hogy-hogy, leégett az istálló?
- Igen, a tűz átterjedt a palotáról.
- Leégett a palota? De miért?
- Mert a nagyságos úr anyja ravatalán felborult a gyertya.
- Meghalt az anyám?
Az ijedt kocsis:
- Hát hogy ne kapott volna szívszélhűdést a szerencsétlen, amikor megtudta, hogy a nagyságos úr felesége megszökött a titkárával!
- Megszökött a feleségem?
- Meg az.
- Hát akkor minden rendben van.
- Mondtam én a nagyságos úrnak!

A házaspár már 24 órája autózik. Mivel mindketten holtfáradtak, elhatározzák, alszanak négy órát, aztán folytatják útjukat. Bemennek az első hotelbe, kérnek egy szobát, majd négy óra múlva mennek a recepcióhoz fizetni. A számla 350 dollárról szól, amit a férj kicsit soknak talál. Hívja az igazgatót és reklamál:
- Miért ilyen drága a szoba, hiszen csak négy órát töltöttünk itt?
- Tudja, ez a legolcsóbb szobánk. Szállodánk rendelkezik egy nagy úszómedencével, konferenciaközponttal, szaunával, így a szobák ára is ennek megfelelő.
- De mi nem vettünk igénybe semmilyen szolgáltatást!
- Az lehet, de a lehetőségük megvolt!
A férfi még vitatkozik egy darabig, aztán feladja és kiállít egy csekket. Az igazgató megnézi, majd felháborodva mondja:
- De ez a csekk csak 100 dollárról szól!
- Igen, 250 dollárt számítottam fel Önnek a feleségemmel töltött buja éjszakáért.
- De én nem feküdtem le a feleségével!
- Az lehet, de a lehetősége megvolt...

Egy idős juhász a réten legelteti a nyáját, amikor a közeli országúton egy vadonatúj BMW tűnik elő a porfelhőből. Az autó hirtelen megáll a juhász mellett, a lehúzott ablakon kiszól egy Armani öltönyt és Ray Ben napszemüveget viselő fiatalember:
- Uram! Ha megmondom, pontosan hány birkája van, nekem ad közülük egyet?
A juhász végigméri a fickót, és rábólint:
- Nem bánom.
A fiatalember kiszáll az autóból, előveszi a laptopját, az Interneten felcsatlakozik egy GPS műholdas navigációs rendszerre, beszkenneli a területet, megnyit egy táblázatot, elküld egy e-mailt, hamarosan választ kap, majd kinyomtat egy 50 oldalas listát a mini printerén. Ezek után odafordul az öreghez:
- Pontosan 1586 birkája van.
- Valóban, - feleli a juhász - válasszon egyet a nyájból.
Az idegen kiválaszt egy állatot, és beteszi az autóba.
A juhász utánaszól:
- Ha megmondom, mi a foglalkozása, visszaadja a juhomat?
- Persze! Miért ne?
- Maga tanácsadó.
- Tényleg az vagyok. Hogy találta ki?
- Nem volt nehéz. Maga egyszerűen csak megjelent itt, holott senki nem hívta. Jutalmat akart egy olyan válaszért, amit már eleve tudtam, egy olyan kérdésre, amit senki nem kérdezett. Ráadásul semmit sem tud a munkámról.
Na, akkor visszaadja a kutyámat?