Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 9 . oldal

Áron, a kocsis felvesz a kocsijára egy rabbit. Útközben beszédbe elegyednek, és a rabbi végig azt mondogatja, milyen nehéz is az ő hivatása. A kocsis azt javasolja, hogy cseréljenek egy rövid időre. A rabbinak tetszik az ötlet, végül is kocsisnak lenni könnyebb. Csak azon gondolkozik, jó lesz-e a kocsis rabbinak. Ahogy beérnek egy faluba, két diák megszólítja a rabbiruhába öltözött kocsist, hogy ugye így meg úgy kell értelmezni a Szentírást. Áron fitymálóan nézi őket:
- Ezt nálunk egy közönséges kocsis is kívülről fújja! Hé, Jankele, állítsd meg a lovakat és magyarázd el ennek a két semmirekellőnek!

Két hajléktalan ül egy-egy táblával a Katolikus templom előtti lépcsőn... A lentebb lévő ember kezébe a tálán ez áll:
"Zsidó hajléktalan vagyok, éhezek, szánjanak meg egy kis alamizsnával!"
Fölötte ülőén pedig:
"Katolikus hajléktalan vagyok, éhezek, szánjanak meg egy kis alamizsnával!"
Jönnek mennek az emberek be-ki, egytől egyig ad pént a katolikusnak és a zsidóra mindenki megvetően néz, mire az egyik ember oda megy a zsidóhoz és ezt mondja:
"Ne haragudjon uram, de ön hogy gondolja, hogy Katolikus templom előtt zsidóként kéreget... Én a maga helyében máshol próbálkoznék..."
Mire a hajléktalan odafordul a másikhoz mosolyogva:
"Hallod Kohn, ez akar kioktatni miket a businessről?!"

Hadgyakorlat van, és a falu főterén felállítanak egy ágyút. A gyerekek persze azonnal megjelennek.
- Milyen messze hord? - kérdi Pistike.
- Mekkora lyukat üt a gránát? - kérdi Józsika.
- Mibe kerül egy ilyen? - kérdi Móriczka.

Sulteisz, a város-szerte ismert nagykereskedő, négyszintes, óriási villát épít a Sváb-hegyen. Az adóhatóság emberei annak rendje és módja szerint kiszállnak a helyszínre.
- Mondja Sulteisz úr, miből tellett Önnek erre a palotára?
- Tudják kérem, egy éjszaka álmomban megjelent nekem az Úr angyala és azt mondta: Menj ki Sulteisz a te kerted végébe és áss! Találsz majd egy faládikában aranyat és drágakövet, építtess te annak az árán egy villát, mert az az Úrnak tetsző cselekedet.
Az adóellenőrök kajánul mosolyognak:
- Ez rendben is lenne Sulteisz úr, de nem tudna nekünk, akiknek nem ennyire erős a hitünk, valami kézzelfoghatóbb bizonyítékot mutatni?
- De uraim! Hát itt a villa nem?

Kohn összefut Grünnel, aki kölcsönkér tőle ötszáz forintot azzal, hogy majd hozza. Kohn ad. Pár nappal később megint összetalálkoznak.
- Ó, Kohn, nem tartozom neked ötszáz forinttal?
- De tartozol.
- Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz vissza!
Kohn ismét ad, majd ismét sor kerül a találkozásra.
- Te Kohn, nem tartozom neked egy ezressel?
- De igen.
- Adj még ezret, és akkor kétezret adok majd!
Kohn ímmel-ámmal ad. Nemsokára Grün becsönget hozzá.
- Te, nem tartozom neked kétezerrel?
- Neeem!

- Képzeld, Móricka elestem az utcán és megütöttem az arcomat - panaszkodik Kohnné.
- Tisztára olyan vagy, mint a vajas kenyér - morog Kohn, - folyton a bekent feledre esel.

A hatnapos háború idején vállalati párttaggyűléseken ítélték el Izrael agresszióját az arabok ellen. Egy ilyen taggyűlés végén kérték fel a tagságot, hogy szavazza meg az elítélő határozat szövegét. Az összes párttag megszavazta, kivéve Kohnt, aki nemmel szavazott, a tagság megrökönyödésére. A taggyűlés után a párttitkár magához hivatta Kohnt, és így szólt hozzá:
- Kohn elvtárs, meg vagyok döbbenve a magatartásodon, te aki 30 éve vagy párttag, nem szavaztad meg a párttaggyűlési határozatot, miért?
- Párttitkár elvtárs - feleli Kohn - az igaz, hogy 30 éve vagyok párttag, de ne felejtse el, hogy 50 éve vagyok zsidó!

Kohn és Grün libakareskedők Oroszország egyik falujában. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és két évre ítélik. Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 100 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Grünék fiának új barátnője van, aki hát igazából transzvesztita. Eljött az ideje, hogy bemutassa a családnak. Le is ülnek vacsorázni. Megszólal az apa:
- Fiam, hogy hívják a barátnőd?
- Lacinak.
Egész család elhűl, mire az apuka:
- Hát nem egy echte zsidó név...

Kohn a halálos ágyán fekszik. Rebeka, a felsége keservesen óbégat mellette:
- Mi lesz velem Kohn? Mi lesz velem?
- Hát ilyet! - fakad ki Kohn - Én itt haldoklok, te pedig találós kérdéseket teszel fel nekem.