Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 45 . oldal

Egy barátom már évek óta nem járt fogorvosnál,és a fogkrém nem a legkedvesebb barátja.Mikor belépett a rendelőbe,már igencsak remegett a lába, de igazán csak akkor ijedt meg, mikor a fogorvos belenézett a szájába, és felkiáltott:
- Mégis mehetek Hawaira!!!

Egyik nap kocsival mentem vásárolni. Amikor jövök ki az üzletből, látom, hogy egy rendőr áll a kocsi mellett és éppen egy parkolási büntető cetlit írogat. Odamentem hozzá, és barátságosan megkérdeztem:
- Helló, haver, szívatjuk a jónépet, mi?
Rám nézett, de nem szólt semmit, csak írta tovább bőszen a cédulát.
Gondoltam, kicsit megpuhítom:
- Na mi van, nem is válaszolsz? Te ceruzafaragó náci!
Erre elővett egy másik cetlit, és elkezdett egy büntetést firkálni rá, mivel az autó gumijai már kopottak voltak.
Ekkor mocskos gazembernek neveztem, erre elővett egy harmadik cetlit, és azt is elkezdte kitölteni. Vagy 20 percig játszottuk ezt, én szidtam, ő meg töltötte ki az egyre újabb és újabb büntetéseket.
Ekkor meguntam, visszamentem a szomszéd utcában parkoló autómhoz, majd hazamentem.

Napok óta bolyong két halálosan kimerült utazó a sivatagban, amikor végre feltűnik egy pálmafa. Az árnyékban földre rogyva egyikük benyúl a zsebébe, és egy zacskófélét vesz elő.Rekedten, a szomjúságtól cserepes ajkakkal kérdezi társát:
- Nincs kedved egy kis sós mandulát ropogtatni?

Egyszer egy tündér megkérdezte tőlem, hogy mit szeretnék. Jobb memóriát, vagy nagyobb nemiszervet. Már nem emlékszem, hogy mit kívántam.

Magyar tévések kimentek Moszkvába forgatni egy hétre, és egy elég jó hotelben szálltak meg. Első nap, semmi dolguk nem lévén, végig itták a bár itallapját többször is, oda-vissza. Mikor este elég illuminált állapotban visszamantek a szobájukba, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy keressenek lehallgatót, mert biztos van. Elkezdtek keresni, egyszercsak az egyik megszólalt, hogy a szőnyeg alatt lesz, mert ott valami dudorodik. Feltekerték a szőnyeget, és egy bazi nagy anyacsavart találtak. Kicsavarták, az alattuk levő szobában meg leszakadt a csillár.

A srác Westchesterben lakott és az Ithaca College-be járt suliba. Már két éve tervezgeti, hogy randira hív egy lányt (aki szintén Westchesterben lakott és az Ithaca-ba járt), de soha nem volt elég bátorsága. Végül is egy nap összesszedte minden bátorságát, és beszélt a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot, és megbeszéltek egy szombat esti vacsorát. Péntek este a srác a haverjaival elment megünnepelni a dolgot.
Annyit ittak, mintha alkoholtilalom visszatérésére készültek volna fel. Szombaton nagyon rosszul volt, húszpercenként szaladgált a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával késöbb a hányást már törölte a programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akarta lemondani, félt, hogy többször nem lenne bátorsága a lényt meghívni.
Így hát találkoztak a Westchesteri állomáson és bevonatoztak New York-ba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kért, és elviharzott a mellékhelység felé. Ezután az előételt mát megszakítás nélkül végig tudta enni, de a következő fogás közben ismét ki kellett mennie. A desszert alatt ismét késztetést érzett, de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-be rohangálással, így inkább visszatartotta. A dolog pár perc múlva elmúlt, ám ekkor úgy érezte, hogy némi gáznemü anyag készülne távozni belőle. Úgy döntött, hogy szép óvatosan kieregeti ott az asztalnál. Szerencsétlenségére a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett.
Na most szarban vagyok - gondolta (és érezte is). Ahelyett, hogy azonnal kiszaladt volna a WC-re, inkább megkapaszkodott a székben és egy kicsit megemelte magát, hogy minnél kevésbé nehezedjen rá az "ajándék csomagra". Ezt a jóga-pozíciót fenttartotta a desszert végéig, és közben erősen gondolkozott, mit tehetne, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizetett, és távoztak az étteremből. Úgy ment az utcán, mint egy cowboy. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtak el.
- Nem lenne gond, ha beugranék, és megvenném azt a mellényt, amit már a múlt héten kinéztem magamnak? - kérdezte a lányt.
- OK, legalább én is körülnézek egy kicsit - válaszolt a lány.
Szerencsére a férfi osztály balra volt, a női jobbra. Így hát szétváltak. Hősünk felkapta az első mellényt, ami a kezébe akadt, majd rohant a nadrágokhoz. Kiválasztotta a sajátjához leginkább hasonló nadrágot, majd az egész cuccot odaadta az eladónak. Közben az egyik szeme folyamatosan a lányon volt, (aki a bolt másik felében nézelődött), nehogy az észrevegye, hogy nadrágot is vásárolt. Mivel a mellényt nem akarta megvenni összeszorított szájjal (hátha a barátnője tud 15 méterről is szájról olvasni) odaszólt az eladónak:
- Csak a nadrágot.
- Tessék?
- Csak a nadrágot. (Az egyik szem folyamatosan a barátnőn.)
- Ah. OK.
Fizetett, és a lánnyal együtt elindultak az állomásra. Felszálltak a vonatra, és találtak két szabad széket az egyik kocsi közepén. A srác le sem ült, hanem azonnal távozott a mellékhelység felé. A vonat elindult, ő pedig levette a nadrágját és az alsóját. Az egészet egy golyóvá hajtogatta, majd kidobta az ablakon. Ezután megmosakodott, majd kézbevette az áruházban kapott szatyrot. Kinyitotta, és rádöbbent, hogy a szatyorban csak a mellény van.

1970-ben egy esős vasárnap hajnalban tankolni indultam a Szent István körúton motorral. Én akkor 22 éves voltam, és a mai 22 éveseknek annyit, hogy abban az időben emlékezetem szerint arrafelé még nem volt sem aluljáró, sem metró.
Álmos voltam még, és egy zebránál a motor elé lépett egy hihetetlenül kövér ember, azóta sem láttam ilyet. Lefékeztem és rászóltam: (persze tudtam, hogy neki van igaza)
- Miért nem vigyázol, nem drága az életed?
Rámnézett, akkor láttam, hogy apám lehetne, de nem vette zokon a tegezést, elmosolyodott és megkérdezte:
- Miért nem kerültél egyszerűen ki?
Logikus kérdés volt, csak ennyit tudtam kinyögni:
- Mert nincs annyi benzinem...

Egy férfi berobbant az ambulanciára és azt kiáltotta: "A feleségem mindjárt szülni fog a taxiban!" Én mindjárt fogtam az orvosi táskámat, kirohantam a taxihoz, feltéptem az ajtaját, a nőnek felhúztam a ruháját és már éppen a bugyiját próbáltam lehúzni, amikor észrevettem, hogy több taxi is áll a klinika előtt, és én nem a jót választottam ki...
Dr. Mark MacDonald, San Antonio, Texas

Egy komplett kivizsgálást végeztem, amibe a látás ellenőrzése is beletartozott. Felállítottam a pácienst a szemvizsgáló tábla elé, elkezdtem. "Takarja le a jobb szemét, és fentről lefelé olvassa el a betűket!"
A páciens hibátlanul végigolvasta, még a legkisebb betűket is.
"Most a balt" - mondtam.
Ezt is tökéletesen elolvasta.
"Most mindkettővel"
Nagy, hosszú csend. Még a hatalmas E betűt se tudta elolvasni a tetején. Megfordultam, és azt láttam, hogy a páciens ott áll, és mindkét szemét eltakarja...
Túlságosan röhögtem, hogy be tudjam fejezni a vizsgálatot.
Dr. Matthew Theodropolous, Worcester, Massachusetts

A szívműtétje után két héttel felülvizsgálatra jelentkezett a beteg, és panaszkodott, hogy a kötszerrel baja van.
"A nővér azt mondta, hogy 6 óránként szükséges az új kötözés, és én már nem tudom megkötni a kötszert." - mondta.
Gyorsan levetkőztettem, és azt láttam, hogy a betegen ötven tekercs kötszer található körbe-körbe!
Azóta az instrukciókban az is benne van, hogy az új kötszer felkötözése előtt a régit el kell távolítani.
Dr. Rebecca St. Clair, Norfolk

Egy női betegtől kérdeztem, hogy ízlett neki a reggeli. Azt mondta: "Nagyon jó volt, kivéve a Kentucky Jelly-t. Annak nagyon rossz az íze."
Amikor elkértem tőle, hogy megnézzem, a nő átadott egy tégely KY Jelly-t [síkosító anyag, vazelin]...
Dr. Leonard Kransdorf, Detroit

Szeretnél mobilt venni, de nem tudod, hogy kell vele viselkedni?
Íme:
A vétel
Öltözzünk ki szépen (elegáns susogó, esetleg nagyon egyéni lila zakó zöld nadrággal, a fehér ingen iszonyatos baromi széles sárga nyakkendő apró, pálmafás mintákkal) és dzsaljunk be a legközelebbi center-corner-bázis-lelőhely-mobiltelefon szalonba. Fontos, hogy nagy legyen, sok emberrel, süppedős bőrfotelekkel, a falon TV, ahol éppen Tom gyömöszöli Jerry fejét a hagyományos telefon beszélőkéjének apró lyukacskáinak egyikébe.
Hanyagul helyezkedjünk el a mélyen dekoltált, szoláriumozott műkörmös előtt, majd flegmán közöljük, hogy egy tele... nem, inkább kettő telefon kellene (kőne). Ha már van rádiótelefonunk, szóljunk oda: Kettő elég lesz, Sanyikám? Válasszuk a legdrágább előfizetést + GSM posta + internet + műholdas kapcsolat.
Vegyünk hozzá egy telefont, mely egyben mikroszámítógép, mikrosütő, porszívó és borotva is (ne habozzunk !). Kifelé menet akasszuk magunkra sztochasztikusnak tűnő, hanyag rendezetlenséggel a készülékeket. Feltétlenül jusson egy a nadrág övére, egy kisebb méretűt a belső zsebbe. Ne felejtsünk el headset-et venni, amit azonnal akasszunk fülünkbe.
Moziban
Épp a legérdekesebb résznél tart a film (a híres sztár iszonyatos szenvedések közepette próbálja kiszabadítani kezét egy satuból, miközben a lábát egy becsibészelt palota pincsi nyalogatja), amikor megszólal a telefonunk. Természetesen a zsúfolásig tömött, 600 férőhelyes moziban illik utolsónak rájönni, hogy a miénk szól. (Figyelem ! Film előtt feltétlenül válasszuk Beethoven V. szimfóniájának legdinamikusabb tételét egérhangon előadva csörgőtípusnak, maximális hangerőn).
A bömbölő telefont húzzuk ki zsebünkből (kissé kiszórva a pattogatott kukoricát), majd hosszasan keresgéljük a gombot, amivel felvehetjük (esetleg álljunk fel a vászonról visszaverődő fény felé fordulva, ha meggyőződtünk róla, hogy középen ülünk, vagy ha fejünk biztosan belelóg a vetítőgép sugaraiba). Hallózzunk bele erőteljesen ötször-hatszor, ismerjük fel a telefonálót, harsányan jelezve örömünket ("Szasz Béla ! Mizújs ?"). Beszéljük meg vele a film eddig látott részleteit, majd kérdezzünk rá az elkövetkezendőkre. A hallottakat hangosan ismételjük.
Igyekezzünk legalább 20-25 percig telefonálni. (Ne felejtsünk el többször hangosan röhögni.) Kifelé menet hangosan szidjuk a filmet.
Autóban
Szereltessünk be rádiótelefon-tartót, de csak ha Lada 1200-as vagy annál kisebb kategóriájú autónk van. Merci 500 és felette szigorúan tilos. Ha csörög, előbb gyújtsunk rá. Ezután jobb kezünkkel vegyük fel a telefont, miközben egyszerre két sávot is elfoglalva átmegyünk a piroson. Figyelem ! Mindezek közben gyorsítsunk, bal kezünkkel keresztben átnyúlva, négyesből váltunk vissza, a kuplung lenyomása nélkül kettesbe. Bal fülünkkel letekerjük az ablakot, miközben hangosan beszélünk. Persze, legjobb, ha egy pirosnál megállunk, hogy a járdán álló ezer ember is halhassa, amint közöljük: Oké, rendben! Húszon-százmillió-ezer dollár.
Búgjuk bele a készülékbe lágy hangon, hogy: Várjá' má'! Szóla mási kis. Vegyük fel, de az előzőt ne tegyük le, majd kanyarodjunk 2x3 sávos utak kereszteződésénél balra nagyívben. Végül beszéd közben parkolunk, kiszólva a Trabantosnak is, aki előttünk akar beállni ("Hülye vagy, Te marha ?!")
Utcán
Mielőtt fölvennénk, hangosan és hosszan szívjuk az orrunkat. Teátrális mozdulattal kísérve, ballal nyúljunk az övre akasztott telefonért, tekintetünket jobbra fölfelé akasztva. A telefon felvétele után haladjunk tovább. Hangosan vitatkozzunk, hadonászó kezünkkel próbáljunk annyi kalapot leverni a járókelők fejéről, amennyit csak tudunk. Igyekezzünk többször hirtelen megállni, illetve irányt változtatni. A belénk ütközőket ballal móresre tanítjuk, miközben jobbal telefonszámot keresünk a memóriából, de hogy a hívó addig se unatkozzon, hangosan üvöltünk a fejünktől fél méterre eltartott telefonba.
A vita hevesebb részeinél álljunk meg kirakatok előtt, lehetőleg éttermeknél és befelé bámulva kiabáljunk a telefonba, miközben ütögetjük az üveget. Próbáljunk kereszteződés közepén megállni gondolkodni.

Késő éjjel Szabó botorkál át a temetőn. Egyszer csak megszólal mögötte egy síri hang:
- Én vagyok a Tóth!
Szabó megfordul, nincs mögötte senki. Sietősebbre veszi a lépteit, mögötte megint megszólal a hang.
- Én vagyok a Tóth!
Megint senki. Szabó most már fut. A félelemtől összekoccanak a lábai, elesik, arccal bele a sárba. Feltápászkodik, és rohan tovább, de a hang nem marad el mögötte.
- Én vagyok a Tóth! Én vagyok a Tóth!
Szabó homlokáról már hull a verejték. Már egyre nehezebben kap levegőt.
- Én vagyok a Tóth! Én vagyok a Tóth!
Végre eléri a temetőkaput, kinyitja, ekkor megszólal mögötte a hang.
- Hehe! Nem is én vagyok a Tóth!