Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 34 . oldal

Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső-félben levő Ladából, két farmerből és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó - sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne -, "multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei.
Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragsztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: "Hehehe", meg néha azt is, hogy "Atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót, az sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott. Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog a fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni.
Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte - "Majd felhigítjuk." -, irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik - mi még inkább fiúk - körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele. De festettünk. A "szárnyat" ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte - á la Barbie mobil.
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre - "Hogy lássa, mi az élet.". Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem.
- Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi.
- Most nem lehet, sokan vannak. - Hoppá, erre nem számítottunk.
- De valami nagyon fontosat akarok mondani.
- Mondd el itt, nem mehetek ki. - Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.
- De gyere ki, mert... - Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend.
Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból - ezt kesőbb mesélte. Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült...
- Na, megyünk? - kérdezte a lány.
- Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal. Klassz, nem? - Itt kezdtem el röhögni. Lány szétnéz a foszladozó alufólian:
- Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?
- Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van! - Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány:
- Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem.
- Menjünk inkább később, most csak dumáljunk. - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek látszót.
- De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?! - Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva).
- Nem megyunk, ___meg, mert kitört az a ki__szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le...
Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől. Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta:
- Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa.
Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.

G.B. Shaw komor arccal vacsorázott egy étteremben: zavarta a tánczenekar hangos játéka. Odahívatta a pincért:
- Mondja, főúr, meg lehet kéri a zenekart, mit játsszanak?
- Igen, uram. Mi volna a kívánsága?
- Szóljon nekik, hogy amíg ebédelek, játsszanak inkább dominót.

Tavasszal egy katonai toborzósón az volt a feladatom, hogy mutassak be egy STRELA tipusú légvédelmi rakétát, aminek a töltete hőkövetős.
Sztori:
Odalép egy kis szines bőrű srác (kb 20 éves) és megkérdi tőlem:
- És ez felrobbantja a repülőt, vagy megsemmisíti?

Egy helyi kocsma WC-jében van a WC fölött ez a szöveg kiírva:
"Kérjük a csikket ne dobja a WC-be. Mi se szarunk a hamutartóba."

Shaw nagyon utálta Churchillt, ezért egyszer küldött neki két színházjegyet ezzel a levéllel:
"Tisztelt miniszterelnök úr! Ezennel küldök Önnek két jegyet a legújabb színdarabom premierjére. Jöjjön el egy barátjával... már ha van még magának barátja ebben az országban!"
Mire Churchill így válaszolt:
"Sajnos a premier napján nem tudok elmenni, de a következő előadást igazán szívesen megtekinteném... már ha a maga darabjait lejátszák egymás után kétszer is!"

Az eset pár éve történt meg velem, de azóta is felettébb emlékezetes maradt. Érettségi utáni nyáron a barátnőmmel mindketten pasi nélkül voltunk, és ezt igencsak rosszul viseltük. Egyik este kicsit bepiálva elhatároztuk, hogy elmegyünk, és még aznap este felszedünk valakit! Tőlünk gyalog kb. 20 percre van egy disco, azt vettük célba... igenám, de útközben egy hatalmas kertes házból üvöltő zenét hallotunk. Gondoltunk házibuli van, hát benézünk mi is, úgysem tűnik fel senkinek +2 csaj. A kapu nyitva, a kertben medence, elég sokan mindenfelé. Egy egészen helyes srác egyből odalépett hozzánk, ajálkozott, hogy majd Ő körbevezet minket. Mi gyanútlanul,örülve a kínálkozó lehetőségnek elindultunk Vele a házba. Benn láttunk néhány párt igencsak "felszabadultan", de hát ez elkerülhetetlen egy jó buliban. Néhányan videókamerával járkáltak körbe, és vették az "eseményeket". Újdonsült barátunk egy szobába vitt minket, ahol két srác "játszadozott" egy lánnyal. Mondta, hogy helyezzük magunkat kényelembe, és nézzük a műsort. Egyből elkezdett minket simogatni, vetkőzteti, nagyon figyelmesen és gyengéden... piásan,szexre és pasira kiéhezve csak tetszett a dolog. Belekezdtünk a dologokba így hármasban.. Valamivel később, kinyitottam a szememet, körbenéztem a szobában, és egy kamerával szemben találtam magam.... -akkor esett le az egész: nem egy házibuliba, hanem egy amatőr pornófilm készítésébe csöppentünk bele. Mikor ezt a barátnőm tudtára hoztam, gyorsan összeszedelődszködtünk, és eltűntünk... kifelé menet fejenként 15 000 Ft-ot kaptunk! Azóta is rengeteg pornót tanulmányoztam, de még szerencsére egyiken sem ismertem magamra! A történteket mindenesetre a barátnőmmel azóta se nagyon terjesztettük! ;)

Nagyon jó kis házibuliban voltam a barátaimmal. Rengeteg ember összegyűlt, és nagyon jó hangulat kerekedett. Én kis hülye a buli végére irtózatosan berúgtam és ülve, aludtam az asztalra borulva. (a történetet másnap a cimboráim mesélték) Valami zsemle vagy kenyér maradék maradt az asztalon ami nagyon nyomta és szurkálta az arcom. Többször feleszméltem, de nem igazán találtam meg a megfelelő poziciót. Egyszer csak megrökönyödve látták a többiek, (ekkor már csak beszélgettek a résztvevők) hogy szépen lassan össze söpörgettem a tenyerembe az asztalon levő morzsákat, odabillegek a TV elé és a Duna TV adás utáni képenyőkímélőjével (akvárium, halak úszkálása) megetetem a morzsákat. Magyarul beszórtam a maradékot akváriumba. Utána visszamentem a helyemre és vagy 2 órát aludtam.

Na ezt hallgassátok: emberünk intézkedik a vonaton mint a gép mobiltelefon meg szervező stb. Többször megcsörren az út alatt a telefon, jaj már foglalt vagyok meg be vagyok táblázva szövegek. Egyszer csak rosszul lesz valaki. Kaller jön, látja, hogy emberünknek van mobilja kölcsönkéri, ugyan má had telefonáljak egyet az állomásra, hogy készítsék a mentőt. De emberünk nem adja inkább átmegy egy másik fülkébe. Kaller utána ne légy már ily sóher, csak egy százas csúcsidőben (w900). Hosszas unszolás után enberünk bevallja: hát igen, ez a kislányom játékmobilja.
Vannak még fontos emberek.

Osztálykirándulás, Győr. A fő tér/ut (olyan szép kockás) mellett, valami kocsma, amiben lehet süteményt meg más kajákat is kapni. Már előtte meglátogattuk a környező, Duna-parti kocsmákat és egyéb kellemes vendéglátóépületeket, úgyhogy csak a kikockázott útnak köszönhetően tudtunk egyenesen menni... Szóval betértünk ebbe a kis helységbe, és nekiálltunk nagyfröccsöt+sört inni. Miután elegünk lett (értsd: nem voltunk szomjasok) az a menő ötletem támadt, hogy vegyek sütit. Vettem 2 db valami csokis-mákos valamilyen fajtát, és ekkor szól az egyik osztálytársam: Nézd, vegyél olyat! Először nem hittem el, mit látok. A sok sütinév között ez volt: Puncibomba 36Ft. Nosza, mondom, valami házi specialitás, megyek a 80 éves eladónőhöz, bátran, de imbolyogva eléállok: Kérek egy puncibombát! Erre csak néz iszonyodva... Na, mégegyszer! Ekkor keresztet vet, majd odahív egy fiatalabb nőt. Ő is megkérdezi mit akarok: Egy puncibombát! Ott van kiírva! Mire ő (és az egész kocsma) nekiáll nevetni, és azt mondják: Az puncsbomba volt, de valami részeg állat átírta! Ennyi a sztori, utána gyorsan távoztunk...

Egy számtech boltban dolgozom a belvárosban. Egyszer csak bejön egy vén nyanya és kér egy HAJDÚ SZÁMÍTÓGÉPET!! Megkérdeztem hogy nem egy száritógépet keres-e, mert a szomszéd üzlet ilyesmit csinál. De nem... Neki hajdú számítógép kellett!
Megkérdeztem tőle hogy miért pont hajdú-t kér?
- Mert otthon minden Hajdú, kisfiam, te már biztos nem tudod mi az a márkahűség!
Hát ennyi.