Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 18 . oldal

A házaspár már 24 órája autózik. Mivel mindketten holtfáradtak, elhatározzák, alszanak négy órát, aztán folytatják útjukat. Bemennek az első hotelbe, kérnek egy szobát, majd négy óra múlva mennek a recepcióhoz fizetni. A számla 350 dollárról szól, amit a férj kicsit soknak talál. Hívja az igazgatót és reklamál:
- Miért ilyen drága a szoba, hiszen csak négy órát töltöttünk itt?
- Tudja, ez a legolcsóbb szobánk. Szállodánk rendelkezik egy nagy úszómedencével, konferenciaközponttal, szaunával, így a szobák ára is ennek megfelelő.
- De mi nem vettünk igénybe semmilyen szolgáltatást!
- Az lehet, de a lehetőségük megvolt!
A férfi még vitatkozik egy darabig, aztán feladja és kiállít egy csekket. Az igazgató megnézi, majd felháborodva mondja:
- De ez a csekk csak 100 dollárról szól!
- Igen, 250 dollárt számítottam fel Önnek a feleségemmel töltött buja éjszakáért.
- De én nem feküdtem le a feleségével!
- Az lehet, de a lehetősége megvolt...

Egy idős juhász a réten legelteti a nyáját, amikor a közeli országúton egy vadonatúj BMW tűnik elő a porfelhőből. Az autó hirtelen megáll a juhász mellett, a lehúzott ablakon kiszól egy Armani öltönyt és Ray Ben napszemüveget viselő fiatalember:
- Uram! Ha megmondom, pontosan hány birkája van, nekem ad közülük egyet?
A juhász végigméri a fickót, és rábólint:
- Nem bánom.
A fiatalember kiszáll az autóból, előveszi a laptopját, az Interneten felcsatlakozik egy GPS műholdas navigációs rendszerre, beszkenneli a területet, megnyit egy táblázatot, elküld egy e-mailt, hamarosan választ kap, majd kinyomtat egy 50 oldalas listát a mini printerén. Ezek után odafordul az öreghez:
- Pontosan 1586 birkája van.
- Valóban, - feleli a juhász - válasszon egyet a nyájból.
Az idegen kiválaszt egy állatot, és beteszi az autóba.
A juhász utánaszól:
- Ha megmondom, mi a foglalkozása, visszaadja a juhomat?
- Persze! Miért ne?
- Maga tanácsadó.
- Tényleg az vagyok. Hogy találta ki?
- Nem volt nehéz. Maga egyszerűen csak megjelent itt, holott senki nem hívta. Jutalmat akart egy olyan válaszért, amit már eleve tudtam, egy olyan kérdésre, amit senki nem kérdezett. Ráadásul semmit sem tud a munkámról.
Na, akkor visszaadja a kutyámat?

Tiszt helyettes a katonához:
- Papp honvéd, mit gondol, mé' a maga nevét jegyeztem meg először?!
Papp honvéd gyászba vágja magát:
- Jelentem, mert csak négy betű!

Az egész század röhögött.

Chuck Norris már 10 éve meghalt, de a kaszás nem meri megmondani neki!

Amikor először hallottam a nevét, én is azt kérdeztem, amit ti akartok kérdezni: "Hát nem fiú? Azt hittem, fiú."
- Én is azt hittem - mondja Róbert Gida.

Az ajtóban megfordult és visszaszólt:
- Most fürödni fogok; nem jössz be?
- Jöhetek - mondtam én.

- Bu! - mondta Micimackó. - Ez fáj.
- A dolog úgy áll - állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva. (...)
És hosszú ideig Mackó csak annyit tudott mondani:
- Bu!
És egyszerre csak azt mondta:
- Jaj!
Aztán még ennyit mondott: - Hopp! - Mint mikor a dugó kijön a palackból.

Füles hallgatva álldogált és búsan lógatta a fejét. Micimackó egyszer-kétszer körüljárta.
- Mi történt a farkoddal? - mondta meglepetve.
- Mi történt volna? - mondta Füles.
- Nem látom sehol. (...)
- Hát akkor mi van helyette?
- Semmi.

- No mit mondtam, ugye, látod?
- Szá-szá-szándékosan tömted tele! - fuldokolt Malacka és köpködött. De a következő percben már a szájában volt (...)

- Kellemetlen - mondta Micimackó.
- Nem támasztanád a hátad a hátamnak? Ugyanis folyton hanyatt bukom a nagy erőlködéstől.

Ebéd után Róbert Gida odasúgott Nyuszinak, és Nyuszi azt felelte, hogyne, hogyne, természetesen, és egy kicsit félrevonultak a folyópartra.

- Nem akarom, hogy a többiek hallják - mondta Róbert Gida.
- Természetesen - mondta Nyuszi jelentős pillantással.
- Nézd csak, Nyuszi... azt akarom kérdezni tőled, nem tudod-e véletlenül, hogy fest közelről egy olyan izé...

Füles kihúzta a farkát a vízből, s lóbálni kezdte, hogy megszáradjon.
- Számítottam rá - mondta. Megdermedt a farkam. Elaludt, nem is érzem, hogy van. Nem azért mondom. Nem vádolok senkit. De megdermedt. (...)
Nem tehetnek róla hogy nincs képzeletük. Az ő számukra ez a testrész nem jelent semmit... Azt hiszik, csak arra való, hogy lógjon. (...)
- Hé, Füles! - mondta Mackó, közeledve a léccel.
- Köszönöm érdeklődésedet, Micimackó. Azt hiszem, ha minden jól megy, egy-két nap múlva már használhatom...
- Mit?
- Hat nem a farkam egészségi állapota iránt érdeklődtél?
- Nem is tudtam, hogy beteg volt.
- Megint tévedtem. Azt gondoltam, tudni szeretnéd, mi van vele, dermedt-e még, és hogy nem lehetnél-e valamiben a segítségemre.

Egy darabig Mackó és az Úszó Medve nem tudtak megegyezni azt a kérdést illetően, hogy melyikük legyen felül, és melyikük alul, de néhány helyzetváltoztatási kísérlet után mégis úgy állapodtak meg, hogy alul legyen inkább az Úszó Medve, s így Mackó diadalmasan fölülkerült (...)

- Mindjárt tizenegy óra - mondta Micimackó dühösen -, éppen jókor érkeztél, Malacka, egy kis nyalakodásra.

- Hol vagy, Malacka?
- Alul - mondta Malacka, olyan alul került hangon.
- De mi alatt?
- Alattad - nyögött Malacka. - Állj fel.
- Ó! - mondta Micimackó, és gyorsan felállt. (...)
- Én sem akartam alul kerülni - mondta Malacka tompán és bánatosan. - De már jól vagyok, Micimackó, és örülök, hogy te voltál az.

De rögtön meg is fordult, mert nagyon viszketett a háta, pont a közepén. És ahogy megfordult, meglátta Róbert Gidát.

De Malacka nem figyelt oda, úgy örült, hogy láthatja Róbert Gidát ingujjban. Csak egyszer látta így, mikor még fiatalabb volt, és egy este fél órával korábban kellett lefeküdnie - azóta sokszor gondolt rá, jól megnézte-e Róbert Gidát ingujjban.

- Lám, az enyém! - kiáltott Zsebibaba... - Á, mégse... ez valami más. Látod te a tiédet, Malacka? Én már szinte azt hittem, hogy az enyém... De mégis! De mégse! Látod a tiédet, Micimackó?
- Nem én. (...)
- Malacka! Én látom a tiédet! - mondta hirtelen Micimackó.
- Az enyém olyan szürkés - mondta Malacka, aki nem mert túl mélyen hajolni, mert könnyen beleeshetik. Nyuszi azonban még mélyebbet hajolt, mint szokott. Kereste a maga botocskáját. Zsebibaba föl-alá ugrándozott.
- Gyere már ki, botocskám! Botlott botocskám, gyere ki, botocskám!
Malacka felizgult, eddig csak az övét látták, akkor pedig ő nyert!
- Gyün - kiáltott Micimackó.
- Biztos, hogy az enyém? - sivalkodott Malacka izgatottan. - Persze, hogy az enyém, hiszen szürke! Nagy, szürke! Nicsak, itt gyön! Naagy, naagy, szürke! Á, jaj...

- Próbálj meg engem is lökdösni! - mondta Zsebibaba mohón.
- Nézz ide, Füles... a Tigris engem is... Mondd, Malacka, te mit gondolsz?...

Nahát nyomakodott és tolakodott befelé, kifelé, addig-addig, amíg csakugyan kinyomta magát. Boldog volt és izgatott;

Evvel nem messzire jut az ember, pláne, ha az egyik beszélgetőnek a farka mihamarabb láttávolon kívül kerül. A beszélgetés második szakaszában már nem is látszik.

(...) ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is.

Egy amerikai fiatalasszony a háza padlásán pakolászott, amikor egy pisztoly akadt a kezébe. Kétségbeesve rohant a telefonhoz, és felhívta a szüleit.
- Találtam egy fegyvert a padláson, szerintetek, mit csináljak vele?
- Kislányom - válaszol az anyja -, azonnal vidd be a rendőrségre.
- Rendben, már indulok is.
- Várj csak - szól bele az apja -, előbb hívd fel őket, és szólj nekik, hogy jössz.

Szerettem volna olvasólámpát vásárolni, erre az eladójuk azt javasolta, hogy dögöljek meg, és a következő életemben változzak bagollyá, akkor legalább nem őt zaklatom zárás előtt 2 perccel.

Nyomdahibásan jelentették meg a hirdetésemet. Nem tökerős, hanem tőkeerős befektetőt kerestem.

Komolyan gondolták, hogy a nászutas lakosztályban mindössze csak egy darab emeletes ágy van?!

2800 forintot kellett volna fizetnem, egy ötezrest adtam, és csupán egy százast kaptam vissza.... Igaz, hogy azt dollárban, de akkor is!

Behoztam az önök kulcsmásoló műhelyébe egy 14-es villáskulcsot, de kiröhögtek és nem másolta le senki!

Örültem, hogy végre van egy étterem ahol tiszta az illemhely... Erre jött a főpincér, és kizavart a személyzeti WC-ből!

Szerettem volna egy lábbelit, ami nem ázik be. Amikor a huszadik pár sem tetszett az eladójuk gúnyosan a betoncsizmát javasolta...

Az édesanya belép kislánya szobájába. A szoba üres, az ágyon egy boríték hever. A legrosszabbtól tartva felbontja a borítékot és a következőket olvassa:

Drága Édesanyám!

Sajnálom, hogy ezúton kell közölnöm, hogy elmentem hazulról legújabb kedvesemmel. Ő egy igazi szerelem, látnod kéne, mily kedves ..
Ez azonban, drága Édesanyám, nem minden. Terhes vagyok, és Abdul azt mondja, hogy majd gyönyörű életet élünk sivatagi vándortörzsével. Ő sok-sok gyereket
szeretne, nekem is ez az álmom. S mivel rájöttem, hogy a marihuana voltaképpen hasznos, füvet fogok termeszteni barátaink számára is, ne szenvedjenek oly nagyon, amikor fogytán a koksz meg a heroin. Azalatt bízom benne, hogy a tudomány felfedezi az AIDS gyógyszerét, már csak
azért is, hogy Abdul jobban érezze magát, hisz annyira megérdemli!

Édesanyám, ne aggódj, hiszen már 13 éves vagyok, tudok magamról gondoskodni. Remélem, hamarosan meg tudlak látogatni, hogy megismerkedhess a kedves unokákkal.
Szerető lányod.
p.s.
Amit írtam, baromság. A szomszédban vagyok. Csak azt akartam mondani, hogy vannak az életben rosszabb dolgok, mint az éjjeliszekrényen található év végi bizonyítvány.

Szerető lányod.

Árpád fejedelem megy az embereivel Magyarország területén azzal a feladattal, hogy elnevezze a városokat. Elérnek az első célponthoz, Árpád leszúrja a kardját a földbe:
- Legyen ennek a településnek a neve Kardos.
Mennek tovább mikor megint találnak egy települést. Árpád leszúrja gondolkodik erősen, minek is nevezze, el közben leszúrja kardját a földbe, ami eltörik:
- Áhh, szar vas!
És a várost elnevezték Szarvasnak.

Egy filozófia professzor az elöadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átméröjü kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz.
Ezután elövett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elövett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof, "vegyék észre, hogy ez az önök élete.
A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be elöször, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idödet és eregiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetöek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts idöt orvosi ellenörzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz idöd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Elöször a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok." Késöbb azonban... Az egyik hallgató fogta az üveget, amelyröl a prof és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.
Tanulság:
Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy sörnek!