




1986-ban a Northwestern University diplomaosztó ünnepsége után Mkele Mbembe Kenyában töltötte a nyár nagy részét. Egyik kirándulása során, amikor átverekedte magát egy sűrű bokron, Mbembe egy elefántbikával találta szembe magát amint
az állat az egyik mellső lábát a levegőbe emeli. Az elefánt elég kimerültnek nézett ki, ezért Mbembe óvatosan megközelítette, és ahogy elétérdelt hogy megvizsgálja az
állat lábát, észrevette hogy egy jókora "szálka" van beágyazódva a talpába.
Amilyen óvatosan csak lehetett Mbembe kihúzta a szálkát, mire az elefánt óvatosan lerakta a lábát a földre. Az elefánt arccal az ember felé fordult és meglehetősen nagy
kíváncsisággal az arcán bámulta az embert néhány feszült percen keresztül.
Mbembe mozdulatlanul állt, és semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy most bele lesz tiporva a földbe. Egyszer csak az elefánt egy hatalmasat trombitált, hátat fordított, és elsétált.
Mbembe sosem felejtette el ezt a napot...
Húsz évvel később Mbembe a kisfiával sétálgatott a chicagoi állatkertben, és ahogy az elefántok kerítéséhez közeledtek az egyik állat egyenesen megindult Mbembe és fia Tapu irányába. A hatalmas állat bámulta Mbembe-t, és az egyik mellső lábát a levegőbe emelte, majd lerakta. Ezt egy jó néhányszor megismételte, majd egy hangosat trombitált, végig az ember szemébe nézve. Mbembe visszaemlékezve az 1986-os találkozásra az elefánttal, azon törte a fejét, hogy ez vajon ugyanaz az állat-e. Mbembe összeszedte a bátorságát, és megvárta amíg minden látogató odébbáll, majd átmászott a korláton és megindult az elefánt felé.
Csodálkozva nézett az állat szemébe, mire az elefánt trombitált újra egy nagyot, körbeölelte az ormányával Mbembe egyik lábát és hozzávágta a korláthoz, majd odament hozzá és halálba tiporta a szerencsétlen balf@szt.
Valószínűleg nem ugyanaz az elefánt volt az...
-A tanító bácsi ma érdeklődött a családunk iránt - meséli Zolika az apukájának. - Azt kérdezte, van-e sok testvérem. Mondtam,hogy nincs. Én vagyok az egyetlen gyereketek.
- És erre mit szólt a tanító bácsi?
- Azt, hogy hála az égnek.
A szociális munkás meglátogat egy családot. Megdöbbenve látja, hogy az egyik kisgyerek bort iszik. Kérdezi a családfőtől:
- Apuka, miért engedi, hogy a gyerek bort igyon? Hiszen az iskolában is azt tanulják, hogy az alkohol milyen káros az egészségre.
- Ááá, kérem, - mondja az apa - nem jár ez még iskolába.
Az egyik börtönből megszökött egy veszélyes bűnöző. A rabról négy különböző szögből készült fotósorozatot szétküldi a fővárosi rendőrség a vidéki rendőrörsökre. Kérik, hogy ha valahol felbukkan a körözött személy, azonnal értesítsék őket.
Néhány nap múlva faxot kapnak az egyik kisvárosból: "A fotókon szereplő bűnözőket elkaptuk. Az üldözés során mind a négyen meghaltak."
Egy étteremben jó hangosan és hamisan játszik a cigányzenekar. Két szám között, amikor csend van, odaszól nekik az egyik vacsoravendég:
- A maguk helyzete igazán irigylésre méltó!
- Miért? - kérdezi a prímás.
- Mert amikor maguk vacsoráznak, akkor senki sem zenél.
A nők sokkal gyakrabban panaszkodnak a szexről, mint a férfiak. Az okok két kategóriába sorolhatók:
1. Túl sok.
2. Túl kevés.
Az irodában az egyik alkalmazott hívja az operátort:
- Kérem, segítsen. Amikor be akarok lépni a programba, beírom a jelszavamat, és csak öt csillag jelenik meg a képernyőn...
- Ez azért van, hogy ha valaki maga mögött áll, ne olvashassa el a jelszavát.
- Jó, jó, de akkor is ez jelenik meg, ha éppen nem áll mögöttem senki!
- Pistike, hány lába van a lónak?
- Tizenkettő.
- Hát ezt hogy számoltad ki?
- Elöl kettő, hátul kettő, bal oldalon kettő, jobb oldalon kettő, és még mind a négy sarokban egy-egy.
Egyik hétvégén elmentem a hegyekbe túrázni. Egy szurdokba értem, és gondoltam, kipróbálom a visszhangot. Kiáltottam egy nagyot:
- Hahó, halihó!
Mire rögtön felhangzott:
- Halihó! Halihó!
Tettem egy újabb próbát:
- Hahó! Valaki!
Újabb válasz:
- Hahó! Van ott valaki?
Ez már kicsit furcsán hangzott, de gondoltam teszek még egy próbát:
- Ez nem is visszhang volt, ugye?
Mire megint válaszolt egy hang:
- Nagyszerű következtetés, Einstein!
- Mondja, miért is akar elválni a feleségétől? - kérdezi az ügyvéd az ügyfelét.
- Mert tűrhetetlen, amit csinál. Képzelje, ügyvéd úr, minden nap egyik kocsmából ki, a másikba be...
- Szóval italozik?
- Dehogyis! Állandóan utánam koslat!