Vicclap.hu - viccek archívum, 713 . oldal

A székely bácsi összeveszik az asszonnyal. Dühösen kimegy a házból és becsapja az ajtót. 10 év múlva jön csak vissza.
Kérdi az asszony:
- Hol voltál?
Mire a székely:
- Kimentem levegőzni.

Két gyerek beszélget a homokozóban.
- Az én apukám olyan gyorsan fut, hogy még az autókat is megelőzi! - dicsekszik az egyik kisfiú.
- Az enyém meg olyan magas, hogy ha felemeli kezét, eléri a felhőket! - tesz rá egy lapáttal a másik.
- És szokott olyankor érezni a felhők között valami puhát?
- Szokott.
- Na, látod? Az az én apukám feneke!

A Zeneakadémián a koncert szünetében benyit egy néző a karmester öltözőjébe:
- Elnézést, hogy zavarok, de szólnom kell önnek, hogy a zenekarában többen is lazsálnak. A dobos például mindig csak akkor játszik, amikor ön épp odanéz.

Kezdetben vala a semmi, majd Isten mondá: "Legyen világosság!"
És még mindig vala a semmi, de már látni is lehetett azt.

Egy fiú megdöbbentő bejelentést tesz otthon:
- Édesanyám, elvettem egy örömlányt feleségül!
- Micsoda? - csapja össze a kezét az anya.
- Tulajdonképpen örülhetnél, mert ha nem tettem volna, apu vette volna el.

Egy nő a játékboltban kiválaszt egy készségfejlesztő játékot. Odaviszi az egyik eladóhoz és megkérdezi tőle:
- Mondja, nem túl bonyolult ez a játék egy hatéves kisfiúnak?
- Nem, asszonyom. Ez a játék maximálisan felkészíti a gyereket a mai élet kihívásaira. Bárhogy is próbálja kirakni, sehogyan sem fog sikerülni neki.

Két régi ismerős összefut a tengerparton. Az egyik nemrég ment nyugdíjba, és meséli a másiknak, hogyan telnek a hétköznapjai:
- Reggel elég későn kelek, kényelmesen megreggelizek, aztán kifekszem a verandára és pihengetek egész délelőtt. Aztán eszem egy könnyű ebédet, délután teniszezem, golfozom vagy hajózom egyet. Este elfogyasztok egy finom vacsorát, jó borral, elszívok egy kubai szivart, és utána kifekszem a verandára megint.
A másik férfi megállapítja, hogy ez aztán irigylésre méltó életmód. Később elmeséli a feleségének, hogy hogyan él a nyugdíjas ismerős. A felesége megkérdezi:
- Mit is mondtál, hogy hívják a feleségét?
- Azt hiszem, Verandának.

„Toldi ekkor már volt például fiúruhába öltözött lány…”

„Jókai nem tudott meglenni nők nélkül. Hol a feleségével, hol az anyjával…”

„Ha végre sikerül lenyalnom ezt a táblát…”

„ A riasztót nem kell megsimogatni minden nap, mégis őrzi a házat!”

„Kosztolányi szinte szerelmes volt a fiába.”

„Vajda szerette az egyéjszakás kalandokat, főleg férfiak társaságában.”

„Tegnap József Attilát kerestem a névsorban. Meg akartam nézni a jegyeit, de nem találtam…”

„A királyokat is ugye olajjal kenték fel a trónra.”

„Ott tárgyalták meg az asszonyok, hogy ki kivel, hol, mit mennyiért…”

„Ady szerint a nők hozzátartoztak a mindennapi betevő falathoz.”

„Lankadt szájú héjamadár.”

„Élő embert nehéz lenne felboncolni, nyilván tiltakozna.”

„Én vagyok gyárilag nyomdahibás.”

„Babitsnak van egy gyönyörű merses veséje.”

Egy buszmegállóban egy kisfiú hallgatja, ahogy két várandós asszony beszélget:
- Te mit vársz?
- Én kisfiút, és te?
- Én meg kislányt.
Erre odafordul a kisfiú egy pocakos öregúrhoz:
- Tessék mondani, a bácsi mit vár?
- Én a 7-es buszt.
- Na ez meg is látszik!

A Michael család egy kis farmon él Kanadában az amerikai határ mellett. A birtokuk már évtizedek óta vita tárgyát képezi a két ország kormánya között. Nem tudnak megegyezni, hogy hová is tartozik. Michael nagymama már betöltötte a 90-et, vele él a farmon egy fia és az unokái. Egyszer levelet kapnak a kanadai kormánytól. A családfő felolvassa és beszámol a nagymamának:
- Az áll a levélben, hogy a kormány elismeri, hogy ez a terület az USÁ-hoz tartozik, mi pedig ezt elfogadhatjuk, vagy fellebbezhetünk. Mit szólsz ehhez, nagyi?
- Naná, hogy elfogadjuk! Azonnal válaszoljatok a levélre! Nem bírok ki még több zord kanadai telet.