Vicclap.hu - viccek archívum, 651 . oldal

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Kubában egy skót üldögél egy bárban. Egyszercsak belép a bárba egy hosszú fekete szakállat viselő férfi, rendel egy rumot, gyorsan megissza, majd azonnal távozik. A pincér utánakiált:
- Hé, fizetni ki fog?
- Elnézést, de Castro seregéből jöttem.
- Ja, akkor rendben van! - mondja a pincér.
Kis idő múlva egy másik hasonló szakállas ember jelenik meg, felhörpinti a rumot, és máris indul. A pincér ennek is utánaszól, kiderül, hogy ő is Castro seregéből jött, és fizetés nélkül elmehet.
A skót elgondolkodik, majd feláll, odamegy a pulthoz, és rendel egy rumot. Megissza és már indul is ki a bárból. Utánaszól a pincér:
- Hé, maga! Fizetni ki fog?
A skót ránéz:
- Elnézést, Castro seregéből jöttem!
- Na de, hol van a szakálla?
A skót közelebb lép, felemeli a szoknyáját, és odasúgja:
- Psszt! Titkosszolgálat...

A páciens bemegy a szemorvoshoz:
- Doktor úr, romlik a látásom, messzire nem jól látok.
- Jöjjön ide az ablakhoz és nézzen ki! - mondja a doki. - Mit lát?
- A napot.
- Akkor árulja el, hogy attól messzebb hová akar nézni?

Annyira imádom a kiváló memóriám, az éles eszem, a lehengerlő humorom, és a kiváló memóriám.

Favágó versenyt rendeznek a kanadai favágóknak, amit egy cingár figura nyer meg. A verseny után megrohamozzák a riporterek.
- Hogy tudta megnyerni a versenyt?
- Kérem, sokat edzettem!
- Na és hol edzett?
- A sivatagban.
- De hiszen a sivatagban nincs is fa.
Mire a győztes jelentőségteljesen felnéz:
- Ja, már nincs!

Az erősen italos férfi próbál udvarolni egy bárban:
- Kiskezitcsókolom, most éppen azon gondolkodom, hogy magácska tetszik e már nekem, vagy rendeljek még egy duplát...

A férj odamegy a feleségéhez:
- Te, mostanáig nem akartam szólni, de kezd kínossá válni, hogy anyád már 20 éve nálunk lakik.
- Az én anyám? Azt hittem, a tiéd!

A zebra egy farmra kerül, ahol ismerkedni kezd a háziállatokkal. Megkérdezi a lótól, hogy ő mit csinál, erre a ló:
- Én húzom a szekeret.
Továbbmegy, meglátja a tehenet és tőle is megkérdezi, hogy mit csinál. A tehén ezt válaszolja:
- Én adom a tejet.
A zebra odamegy a bikához és kérdi, hogy mit csinál. Erre a bika így felel:
- Vedd le a pizsamádat és megtudod!

Egy férfi folyton arról prédikál a feleségének, hogy ha jobban szervezné a házimunkát, mindenre jutna ideje.
Egy délután egyedül marad otthon, és gondolja, hogy majd ő bebizonyítja, milyen gyorsan lehet egy süteményt sütni. Néhány óra múlva becsönget a szomszéd:
- Mi újság, csak nem süteményt sütöttél?
- De, igen, aztán még megpucoltam a konyhaablakot, elmosogattam, lemostam a falakat, kimostam a függönyt, és még le is zuhanyoztam. - válaszolja a férj kimerülten.
- És hogy-hogy ilyen nagy munkába fogtál? - kérdi a szomszéd.
- Hát, az úgy kezdődött, hogy a süti alapanyagokat beraktam a turmixgépbe, és elfelejtettem rátenni a tetejét.

Elkapnak a rendőrök egy betörőt, amint az éjszaka közepén nagy zsákkal jön ki egy kis üzletből. Kérdezik tőle:
- Miért pont ezt az üzletet rabolta ki?
- Ez volt a legközelebb. Tudják, nem akartam sokáig őrizetlenül hagyni a lakásomat.