Vicclap.hu - viccek archívum, 421 . oldal

Az öreg szekeres bácsinak akad egy utasa. Nagyon gyorsan mennek, és egy éles kanyar következik.
Megszólal az utas:
- Nem kéne lassítani egy kicsit, nehogy felboruljunk?
- Ááá, egyet se félj, fiacskám, már száz éve járom ezt az utat, eddig mindig hiba nélkül bevettem ezt a kanyart.
Így is lett, bevette.
Mennek tovább, egy éles kanyar jön. Újra megszólal az utas:
- Nem kéne lassítani, nehogy felboruljunk?
- Ááá, egyet se félj, fiacskám, már száz éve járom ezt az utat, mindig bevettem ezt a kanyart.
így is lett.
Mennek gyorsan tovább és egy nagyon éles kanyarhoz érnek.
Gondolja magában az utas: "Már nem szólok semmit, ha ezt a két kanyart így bevette, ezzel se lesz baj."
Felborulnak.
Öt perc múlva megszólal az öreg:
- Na,látod, száz éve járom ezt az utat, de ezt a kanyart még sose sikerült bevenni!

Sokszor szoktam nézegetni a Word-ben a szavak szinonimáit. Egész meglepő, hogy a végén valami egészen más jön ki, mint amit beírtunk gyökérnek. Íme, a Word szerint mik a szinonimái a maradéknak:
maradék> hulladék> szemét> hitvány> csenevész> korcs> degenerált> bolond> bolondos> vidám> ünnepi> ünnepélyes> emelkedett> magasröptű> szárnyaló> választékos> finom> jóízű> jó (->négyes->kvartett)> jószívű> kenyérre lehetne kenni> nagylelkű> bőkezű> pazarló> kihányó> könnyelmű> bohém> léha> szabad> üres> kopár> kopasz> újonc> kiskatona> gyalogos> járókelő
Tehát: a maradék egyik szinonimája a járókelő...

2006. VI. 3.
Jocó az imént írt egy e-mailt, hogy este egy szenzációs meglepetéssel vár otthon. Úgy látszik, nem felejtette el az első randink két éves évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak.
Úgy imádom az én mackókámat!

2006. VI. 4.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtől csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával mutatta meg az új, nagyképernyős, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor
felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt a régi is tökéletesen működik, másrészt úgyis csak hébe-hóba nézzük, akkor valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem némi
nyafogás kíséretében - ekkor sűrű bocsánatkérések közepette elvitt vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malőrt, és ha nagy tévé kell neki, hát legyen nagy tévé.

2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán
félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt néha átjönnének meccset nézni.Természetesen nem. Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.

2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy a feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta.
Szerintem túlaggódja ezt a vébé-ügyet.

2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitomeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.

2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szetköpködött szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz
jó!" - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.

2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban, b., miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, c., miért kell
megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a
nadrághoz, mikor úgyse látszik, b., miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen, és c., én azt se tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan a tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.

2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált obégatás élénk hatása alatt ma délelőtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t, és át is
küldtem Jocónak. Ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyo nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.

2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a Villamos Művek 1 hónapos, a kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után szünteti be a szolgaltatást, így a szükséges lépések megtételéről (pl. csekkek "elvesztése") letettem.
Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.

2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci
a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé.
A visszahívást tárgytalannak itéltem.

2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a többiek meg "Me-hi-kó! Me-hi-kó!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek!

2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásan, akkor SzexésNewYork plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hizásnak annyi az esélye, mint annak, hogy Togo továbbjut a G csoportból. Visszavágtam egy "micsoda egy p*raszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.

2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszédasszonyunkkal a
lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám;" - kezdte, és tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem
dicsekvésképpen mondom", esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a "fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a
papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást, mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty. Bíztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.

2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel - ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse, hogy Taki, - aki egyebként az arcfestése alapján a németeknek szurkol - civilben műszerész, é fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.

2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. Én jégkrémért mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátoritólag megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" -
szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni" - biztattam. "Hát, igen, de akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle a zokogás.
Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.

2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!

2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal
visszafordult, a pizzafutár pedig mondta, hogy köszöni szépen a lehetőséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen okozója.

2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.

2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazamenni.

2006. VII. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. Áginál alszom.

2006. VII. 9.
Egy.

2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntő izgalmában ugyan leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre tisztázatlan okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy
tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már értem. Nagyon örült.

A férj sorra pakolja le a könyveket a polcról egy dobozba. Megkérdezi a felesége:
- Hát te, mit csinálsz?
- Jönnek vendégségbe a Kovácsék.
- Na és? Gondolod, hogy ellopják a könyveket?
- Nem. Felismerik.

Egy család elmegy az erdőbe gombát szedni. Mikor hazaérnek, úgy gondolják, kipróbálják a kutyán, hogy mérgező-e. A kutya megeszi, nincs semmi baja. Másnap reggel látják, hogy a kutya meghalt. Rögtön rohan az egész család a kórházba gyomormosásra. Mikor hazaérnek, a szomszéd szól a sápadt férjnek:
- Te Pista, hát sajnálom, hogy elütöttem a kutyátokat.

Első nap a hadseregben, az újoncok sorakoznak az altiszt előtt.
- Mindenki a szakmája szerint kapja a feladatokat. - mondja az őrmester - Lépjen előre, mi a foglalkozása?
- Csellós vagyok.
- Akkor maga fát fog fűrészelni!


Egy katona késve ér vissza az eltávozásról. Mikor az őrmester kérdőre vonja, a katona magyarázkodni próbál.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, béreltem egy kocsit, és azzal indultam el, de lerobbant, akkor láttam egy tanyát, vettem egy lovat és azzal jöttem tovább, de a ló megdöglött és az utolsó tíz kilométert gyalog kellett megtennem.
Az őrmester szkeptikus, de elfogadja a magyarázatot. Következő héten egy másik katona késik el.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, béreltem egy kocsit, és azzal indultam el, de lerobbant, akkor láttam egy tanyát, vettem egy lovat és azzal jöttem tovább, de a ló megdöglött és az utolsó tíz kilométert gyalog kellett megtennem.
Az őrmester ennek is elnézi. Következő alkalommal tíz másik katona jön ugyanezzel a magyarázattal. Az őrmesternek nem tetszik a dolog, de az első katona magyarázatát elfogadta, ezért ezekét is el kellett.
Következő héten ismét elkésik egy katona, és ő is magyarázkodni kezd.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, akkor béreltem egy kocsit...
- Tudom, ne is folytassa - legyint az őrmester -, lerobbant a kocsi.
- Nem robbant le, uram, csak kerülgetnem kellett a sok döglött lovat az úton...


Kocsmában mesél a seregben történtekről egy srác a barátainak:
- Egyszer a táborban beleestem a latrinába.
- Hát az szörnyű lehetett! És meddig ért a sz*r, mikor ez a borzasztó eset történt?
- Egészen a térdemig süllyedtem.
- Még szerencse, hogy ilyen kevés volt benne!
- A fenét! Fejjel estem bele!

A házaspár jelmezbálba készülődik, de a feleségnek hirtelen megfájdul a feje, ezért lefekszik. A férje pedig elindul egyedül a buliba. Egy óra múlva a nő felébredvén konstatálja, hogy a fejfájásnak se híre, se hamva, ezért úgy gondolja, a férje után megy és megnézi, mit csinál a férfi nélküle. A buliban aztán látja, hogy a férj csinosabbnál csinosabb nőkkel táncol, simogatja őket, néha egy puszi is elcsattan, szóval, jól érzi magát.
A feleség kitalálja, hogy próbára teszi. Mivel a férfi nem számíthat rá, meg persze jelmezben nem is ismerheti fel, így hát odamegy és "felkéri" táncolni. A férfi érezhetően izgalomba jön, a nő pedig addig hergeli, míg félre nem vonulnak egy sötét, üres szobába, ahol aztán szeretkeznek egy hatalmasat.
Miután befejezték, a feleség hazasiet, s visszafeküdvén az ágyba, várja a férjét. Amint a férfi hazaér, persze egyből nekiesik:
- Na, milyen volt a buli?
- Áááá, ne is kérdezd! Egyedül nem volt sok kedvem bálozni, így aztán a haverokkal félrevonultunk és egész éjszaka kártyáztunk. De biztos jó buli volt, mert az a pasi, akinek kölcsönadtam a jelmezemet, nagyon jókedvűnek látszott.

Egy orosz fiatalember el szeretne menni a falubálba, ámde nincsen ünneplős cipője. Elhatározza hogy kifényesíti a gumicsizmáját és abban megy majd el táncolni. Így is tesz.
Aznap este a bálban először Annát kéri fel táncolni. Tánc közben lenéz, és azt mondja:
- Anna, rajtad kék bugyi van.
- Hát ezt honnan tudod?
- Tudom.
Másodszorra Natasát kéri fel táncolni. Tánc közben ismét lenéz és azt mondja:
- Natasa, rajtad fehér bugyi van.
- Ezt meg honnan tudod?
- Tudom.
Harmadszorra Tányát kéri fel táncolni. Tánc közben megint lenéz, majd ijedten felkapja a fejét:
- Tánya, van rajtad bugyi?
- Nincs. - válaszolja.
- Huh, már azt hittem, hogy a csizmám repedt szét.

Két barát elhatározza, hogy disszidálnak, de kelet felé, mivel nyugatra már olyan sokan mentek.
Egyikük vállalja, hogy előremegy és ha már megtapasztalta, milyen ott az élet, megírja egy levélben.
De mivel nem árt az óvatosság, megállapodnak arról is, ha a levelet kék tintával írja majd: abban mindent szó szerint kell érteni. Ha viszont pirossal: mindennek az ellenkezője lesz az igaz.
Megjön az első levél. Az otthon maradt maradt barát izgatottan bontja:
Kék tintával van írva.
"Drága barátom, ne haragudj, amiért csak ilyen megkésve írok, de az itteni új élet izgalmai, ... a rengeteg új élmény ... Itt minden nagyon remek!
Rögtön kaptam új állást, remek fizetéssel, új lakást is. A hatóságok szívélyesek voltak, az emberek vendégszeretők, és nagy a szabadság az élet minden területén. Az üzletek zsúfolásig vannak tömve áruval, és röhejesen olcsóak, mindent lehet kapni, kivéve persze a piros tintát..."

HÉTFŐ:
Reggeli: Alma.
Ebéd: Tejfölös paprikáscsirke illatának mély beszippantása, az asztalon hagyott morzsák, savanyúsággal.
Vacsora: 2 dl aludttej savója, néhány cukrászsütemény receptjének lemásolása.
KEDD:
Reggeli: Sárgarépa saját zsírjában, rágógumi.
Ebéd: Hatalmas tál töltöttkáposzta és a hozzávaló friss kenyér megtekintése, az edények elmosogatása.
Vacsora: A szabad szemmel is jól látható darabka sovány sajt reszelt káposztatorzsával megszórva.
SZERDA:
Reggeli: 5-6 teljes jógalégzés, félbevágott főtt tojás sárgájának a fele, de abból amennyi belefér.
Ebéd: Bécsi szelet és sült krumpli készítésekor lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok elemzése céklával. Nagy tál túróslepény lefényképezése.
Vacsora: A képek előhívása, savanyú uborka, hashajtó.
CSÜTÖRTÖK:
Reggeli: 1 db fürjtojásból készült rántotta, utána kifli, gyulai kolbász és vaj segítségével tízórai készítése a gyerekeknek.
Ebéd: Húsleves és rakottkrumpli alkatrészeinek beszerzése a közeli ABC-ből. Madártej elhelyezése a hűtőszekrényben. Vágott vegyes savanyúság.
Vacsora: Ecetes hagyma citrommal.
PÉNTEK:
Reggeli: Főtt kolbász, mustár, tea, citrom, zsemle izléses, már-már esztétikai élményt nyújtó elhelyezése az asztalon, mire a többiek felébrednek, frissen mosott káposztalével, kekszreszelék.
Ebéd: Gőzölgő bableves, csülökpörkölt, uborkasaláta lerajzolása, kiszínezése. 1 szelet kétszersült harmadszor is átsütve, nagy pohár Igmándi.
Vacsora: Hasított karalábé, dúsan díszített sárgarépaszeletekkel. Lefekvés előtt füldugó a korgó gyomor neszeiben kiküszöbölése.
SZOMBAT:
Reggeli: Joghurtba mártott almaszeletek, limonádé szaharinnal, nyomelemekkel ízesítve.
Ebéd: "Halászlé, túróscsusza, sütemény" címmel frappáns epigramma megalkotása, egy teljes kockasajt parádi vízzel.
Vacsora: Paradicsimbelsőség, kamillatea, egy teljes rúd ropi.
VASÁRNAP:
Reggeli: Fagylalttölcsér, nagy adag friss levegő, sűrű szitán áttört kefír.
Ebéd: Ricinusleves, csontlében abált torma citromhéjszeletekkel, süteménymaradványok levakarása a tepsiről.
Vacsora: Amit a kanári meghagyott.