Vicclap.hu - viccek archívum, 1662 . oldal

Egy, a garatra jócskán felöntött alak az újévi ünnepek után dülöngélve lép be az anyakönyvi hivatalba. Nagyokat csuklik, majd így szól:
- Hölgyeim, urain, ikreim születtek!
- Miért mondja hogy hölgyeim, uraim? Hiszen csak egyedül vagyok a szobában - jegyzi meg az anyakönyvvezető.
- Hű, az áldóját - motyog a részeg - akkor hazaszaladok, hátha nem is ikrek!

- Miért táncolnak a skótok mezítláb a lakodalomban?
- Hogy a szomszéd faluból hallják a zenét.

- Hogy hívják a fiatal betörőt?
- Korazüllött.

- Hogy hívják a miniatür péksüteményt?
- Embriós.

Lovári egérfogót vásárol a vasboltban. Az eladó udvariasan megkérdezi tőle:
- Becsomagoljam, uram?
- Nem, majd ideküldöm az egereket.

- Mi a kéményseprők kedvenc eledele?
- A korompörkölt.

A nyomozó faggatja a szemtanút:
- Le tudná írni a tettest?
- Igen. Középmagas és fekete szakálla van.
- És férfi vagy nő?

Chuck Norris könnye gyógyítja a rákot...Csak az a baj hogy Chuck Norris sosem sír...

Szolgálatuk végén két gyalogjárőr ballag a járdán. Szolgálatuk vége felé már szörnyen éhesek mindketten.
Egyszercsak egyikőjük megpillant a járdaszegély szélén egy bontatlan löncskonzervet.
Lenyúl érte, majd azt felveszi és örömmel mutatja kollégájának.
A másik kézbe veszi és elkezdi forgatni - nézegeti a konzervet, majd egy hirtelen mozdulattal átdobja az úttest másik oldalára.
Kollégája elképedten és kérdőn néz rá.
- Hát most ezt miért dobtad el, mikor majd éhen döglünk mindketten?
- Azért, mert az volt ráírva a dobozra, hogy a túloldalon nyílik!

Egy amerikai házaspár tervezgeti, hogy elutaznak Alaszkába, mert a férjnek ez a vágya már évek óta. Állandóan arról beszél, milyen jó lenne ott egy faházban éldegélni, áram nélkül, szarvasra vadászni, kutyaszánt hajtani autó helyett.
- És ha úgy döntenénk, hogy örökre ott maradunk, - mondja a férfi a feleségének - akkor mit hiányolnál a legjobban?
- Téged, drágám. - feleli az asszony.

Egy művelődési központban, a vasárnap délelőtti barkácsfoglalkozáson elhangzott monológ szelídített változata.
- Janikám, könyörgöm, ne hadonássz azzal a kalapáccsal, mert kivered apuka szemét! Nem kell kapkodni! Várd meg, amíg elmagyarázom, hogyan fogjuk elkészíteni azt a kis farepülőt. Nem ördöngösség. Először is ebből a furnérlemezből kivágjuk a szárnyakat. Apuka rászorítja a sablont, te pedig ügyesen körbefűrészeled. Úgy, úgy, mindig a vonal mentén. Híjjj, az anyád ne sirasson! Most nézd meg, belevágtál apuka ujjába! Na, próbáljuk újra, majd a másik kezemmel segítek, nehogy összevérezzem a sablont. Látod, megy ez! Most jöhet a jobb szárny! Majd apuka elkezdi, nehogy kicsússzon a fűrész. Janikaaaa, te ügyetlen, fakezű kölyök! Meglöktél, és belement a szálka apuka csuklójába! Akkora, mint egy gerenda! Úristen, de nagyon fáj! Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske, amikor repülőt akarunk csinálni? Megpróbálom ezzel a harapófogóval kihúzni a szálkát. A fél szárny benne van a húsomban! Jól van, ne sírjál, nincs semmi baj, folytassuk. Most lássuk a gép törzsét. Tudod, Janika, mielőtt az ember nekifog valaminek, okosan átgondolja. Figyelj ide! Négy darabból fogjuk a törzset megszerkeszteni, azután külön készítjük el a farkát és az orrát. Nem, pilótafülkét nem csinálunk, arra már nem lesz idő. Én majd tartom a törzs tetejét, te pedig két kis szöggel ráütöd a szárnyat. Tessék, tartom a szöget. Aujjjj! Hájjjajjaj! Nézz ide, mit csináltál, te hülyegyerek! Olyat csaptál szegény apuka körmére, hogy a karom szakad le! Gyagyás vagy? Képtelen odafigyelni? Jajajaj! Ez a másik ujjam volt, te kis patkány! Mindjárt kivágom az egész nyomorult repülőt a szemétbe! Jól van, ne sírjál, nem akartam ekkora pofont adni, már meg is bántam. Apuka már mosolyog, nem haragszik. Nézd, én már oda is szögeltem. Tudod mit, kisöreg? A farokrészt inkább ragasztani fogjuk, mégpedig ezzel a szupereros tubusos ragasztóval. Gyerünk, nyomj ide egy kis pöttyöt! Ujjujujuj! Jaj nekeeeem! Az egészet belespriccelted apuka szemébe! Te kis féleszű kretén, most apuka nem lát semmit! Apuka megvakult! Jól van, tudom én, hogy szeretsz, de akit szeretünk, arra vigyázunk. A törzsre lyukakat fúrunk, azok lesznek az ablakok. Óvatosan fogd meg a fúrót, Janikám, édesem, majd meghallod, úgy fog zümmögni, mint egy kis méhecske. Úgy, most nyomd be a kapcsolót! Micsoda? Kiesett a rágógumi a kis szádból? Na, majd apuka felveszi. Áááájjjjojojojjóóó! Belefúrtál a hátamba, te féreg! Kihasadt a zakóm! Kész, vége! Kotródj a szemem elől, te félkegyelmű szadista! De nem, inkább maradj itt! Állj oda a falhoz, és nézd végig, ahogy apuka halomba dobálja ennek a vacak repülőnek a darabjait. Na, te kis Drakula, most hipp-hopp aládugok egy darab újságpapírt, így, ügyesen. És most meggyújtom! Van isten, ég, mint a bálnazsír! Hallod, hogy ropog a nyavalyás farepülőd? Mindjárt hamu lesz belőle! És most apuka megígéri neked, hogy soha a büdös életben nem lesz farepülőd, mert ha egyet is meglátok a kezedben, a fogaimmal tépem ízekre, és megeszem! Jól van, én is látom, hogy ég az asztal, de engem nem érdekel. Nem bizony. A szőnyeg is ég? Na és, kinek kell az a szőnyeg? Ne üvöltözz már, te kis svábbogár! Ha meggyulladt a fogas, hát meggyulladt, nem az én kabátom van rajta! Ne bőgj már, inkább nézd, milyen szépen lángol a szerszámosszekrény, az ajtó és a parketta! Úgy kell neked, meg annak a tetves repülődnek! Gyerünk, Janika, ide se jövünk többet!